Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Tanulmányok - ILON GÁBOR-SABJÁN TIBOR: 15. századi cserépkályhák Külsővatról
nos (II.)» a jobbra haladó Szt. György-ös (I—II.) és a balra tartó Szt. Györgyös csempe. A fentebb bemutatott csoportok közül elkülönül a redukált égetésű sümegi anyag. A jobbra haladó Szt. György-ös csempe, az oroszlános töredék és a tál alakú sarokcsempe kidolgozása jóval durvább, elnagyoltabb, mint a többi lelőhely sárga színű csempéje. A fenti csoportoktól legjobban a sarvalyi ásatás anyaga üt el. A címeres és mérműves tál alakú csempék távoli analógiáit ugyan megtaláljuk köztük, de a többi csempe alapján ezt a csoportot nem soroljuk az „oroszlános műhely" termékei közé. Az egyes csoportok összehasonlítása után vizsgáltuk a csempetípusok csoporton belüli előfordulását is. Már a külsővati kályháknál szembetűnt a készítőknek az a törekvése, hogy a két kályhán belül ne teljesen egyforma csempéket alkalmazzon. Ez a szemlélet többé-kevésbé megfigyelhető a többi csoport esetében is. A variációs lehetőségek azonban nem nevezhetők túl szélesnek. Elsősorban a háromszögletes oromcsempék kompozíciójában és díszítésében, valamint a saroklapok váltogatásában mutatkoznak különbségek. A domborműves csempék témája és összetétele viszonylag kötött, a változatosság elsősorban a variánsok használatában jelentkezik. Ha az oroszlános csempék körét a magyarországi kályhásságon belül kívánjuk elhelyezni, akkor a Méri István által „népies csoport"-nak nevezett vidéki csempeanyag egyik jól behatárolható nagytáji típusaként kell meghatároznunk. Az eddigi adataink szerint elterjedési területe a Dunántúl középső és nyugati részeire korlátozódik. (24. kép.) Felmerülhet a kérdés, hogy vajon egy műhely termékeivel állunk-e szemben, vagy pedig egy azonos stílusban dolgozó, de több műhelyt is egyesítő kör tevékenységéről van szó? Úgy ítéljük meg, hogy ma még nem lehet biztosan eldönteni ezt a kérdést. A sok variáns felbukkanása több műhely megléte mellett szól, de az is lehet, hogy egy nagyobb műhely hosszabb időn keresztül gyártotta - és időnként variálta - készletét. Elgondolkodtató a sümegi ásatás két típusú oroszlános csempéje. Nem valószínű, hogy egy időben két műhelyből rendeltek meg hasonló kályhákat. Sokkal inkább arra gondolhatunk, hogy ugyanannak a műhelynek egy korai és egy későbbi kályhájával állunk szemben. A korai darab redukált égetésű és durvább kidolgozású volt; míg a későbbi már finomabb kivitelű és normál égetésű. Ha feltételezésünk igaz, akkor a sümegi redukált anyag az oroszlános csempék legrégibb rétegéhez tartozik. Sümeg mint lehetséges készítési hely, egyébként is már felvetődött a környék kerámiaművességének kutatásában. 65 Az oroszlános körbe tartozó csempék a magyar kályhásság népies vonalához tartoznak, ezért közvetlen analógiájukat a nemzetközi anyagban nem találjuk. Természetesen a heraldikai előzményekre visszavezethető kettős farkú cseh oroszlán, vagy kultusza révén népszerű Szt. György mind a magyar, mind az európai kályhacsempék kedvelt motívuma volt, de a külsővati ábrázolások közvetlen előképeit nem találjuk közöttük. Hasonló a helyzet az oromcsempék esetében is. Már a méreteivel is lenyűgöző lovagfejes oromcsempe kiemelkedik az anyagból. Valószínű, hogy az oroszlános kör több kályháján is szerepelt, de csak a külsővati lelet őrizte meg számunkra. Korai európai analógiáit svájci ásatásokból ismerjük.'* A 14. század második felére keltezett csempék alapján azonban szorosabb kapcsolatokról nem beszélhetünk. (25. kép.) b) Dotálási kísérletek a szakirodalomban Az oroszlános és a címertartó angyalos csempék korát először KÁDÁR Zoltán határozta meg. 67 A készítési időt a 15. század eleje és a 16. század eleje közötti időszakra teszi, melyet majd a későbbi kutatás pontosít. MÉRI István a dunántúli népies csempéket a 16. század elejére keltezi. 68 Vizsgálatához szélesebb körből meríti a párhuzamokat, még viselettörténeti összehasonlításokat is végez. Ma már tudjuk, hogy a dunántúli csempeanyag korábbra datálható, mint MÉRI István feltételezte. Külön tanulmányt szentelt az oroszlános kályhacsempéknek KOZÁK Károly. 69 Áttekintve a korábbi keltezési kísérleteket, a csempéket a 15. század második felére datálja. Helytálló megállapításait a későbbi kutatás is igazolta. A csepelyi ásatások alkalmával felszínre került kályhatöredékeket KOVALOVSZKI Júlia a 16. század elejére keltezi. 7 " A csempeanyag szoros kapcsolatban van a címeres töredék által datált nagyvázsonyi csempékkel, melyek Kinizsi.Pál személyéhez köthetők, ezért készítési idejét a 15. század második felére tehetjük. Az itt talált töredékek minden bizonnyal a feltárt kőfalú udvarház kályhájához tartoztak. A sarvalyi ásatás csempeanyagát vizsgálva PA RÁ Dl Nándor ugyanabból a Hunyadi Mátyás címeres csempéből indult ki, mint amelyik a külsővati leletet is keltezte. 71 A címer alapján a csempét a 15. század második felére datálta. A külsővati ásatások alkalmával felszínre hozott csempeanyag az eddig ismert legteljesebb kályhás lelet, amely mennyiségével, minőségével felülmúlja a kor hasonló ásatási anyagát. Jelentőségét növeli, hogy a szerencsés körülmények között fennmaradt csempék mellett nagy számban kerültek elő sártöredékek, melyek az egykori kályhák felépítésére, külalakjára vonatkozóan nagyon fontos információkat rögzítettek. Az anyag kiértékelésével az eddigieknél biztosabb módon rekonstruálhattuk a kályhákat, és betekintést nyerhettünk a középkori fazekasság munkamódszereibe is. A külsővati lelet a dunántúli kályhák évszázados folytonosságát bizonyítja. A kályha formája, felépítésmódja, az egyes csempék külalakja, de maga a mesterség is évszázadokon át fennmaradt, majd a paraszti használat során konzerválódott és megőrződött egészen a 20. századig. A csempeanyag jó lehetőséget nyújt az összehasonlításra, akár a néprajz, akár a régészet oldaláról fordulunk a kérdés felé. A Dunántúlon működő oroszlános kör csempéit eddig is jól ismertük, de a külsővati csempék bizonyos csoportok összetartozására, töredékek értelmezésére az eddigieknél biztosabb adatokat szolgáltatnak. Remélhetően a közeljövőben újra elő lehet venni a még feldolgozatlan ásatások anyagait, és a rendszerezések, azonosítások révén tovább bővülnek ismereteink az oroszlános kör kályháiról. Munkánk során egy jelentős régészeti leletanyag részletes feldolgozása volt az elsődleges célunk. 72 Emellett talán sikerült két szakterület: a régészet és a néprajz eredményes együttműködésére is újabb példát mutatnunk.
