Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - GRÁFIK IMRE: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum „alföldi mezőváros" tájegysége (A 18—19. századi alföldi mezővárosi fejlődés kérdéséhez)

pét is magához vonzotta. Ilyen folyamatra a középkori oppidumok esetében is volt példa. Vö. MAJOR Jenő 1966. 78. Néhány fontosabb alföldi vásár leírását lásd: DANKÓ Imre 1977., KISS Lajos 1956. Megjegyzés: Az alföldi mezőváros tájegység tér-kialakítása népművészeti vásárok megrendezését is lehetővé teszi. 20 GALASI Péter én. (1973) 51—52. Összefoglalóan lásd: EPERJESSY Géza 1967., SZÁDECZKY Lajos 1913. A vásárok jelentőségének összefoglalását lásd: DANKÓ Imre 1979. 21 Vö. „... a Momarchia gazdaságának területi munkamegosztásában Magyarországnak juttatott szerep végig az egész XLX. századon át kevés ösztönzést és még kevesebb lehetőséget nyújtott a parasztnak ahhoz, hogy termelésének szerkezetét módosítsa vagy termékeivel szélesebb, a piac változó igényeire gyorsan reagálni képes vállalkozásokba, spekulációkba bocsájtkozzék. Mindkettőben hagyományos termékei piacának többé-kevésbé stabil volta, de (összefüggésben e piacon a nagybirtok árujának árszabályozó funkciójával) nem utolsósorban az éppen erre a piacra irányuló árutermelésének csekély haszna folytán mindvégig fennálló tőkehiánya is gátolta." VÖRÖS Károly 1977. 3. De ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem „... hogy Magyarország nem foglalt el, nem vívott ki uralkodó helyzetet a Monarchia gazdasági életében, de nem is volt = függő ország=, legalábbis e fogalomnak nem abban az értelmében, mely a függést a gazdasági elnyomatással, a kiuzsorázással, a tudományosan már elvetett, de utórezgésében még visszhangzó = félgyarmat = fogalommal asszociálja. Magyarország, mint a fejletlenebb, gyengébb fél a tőkés kooperáció értelmében függött a Monarchia munkamegosztásának rendszerétől. Küszködött, mint a többi kelet-európai ország, a történelmi tehertétellel: a tőkés gazdaságra való áttérés, az iparosodás finanszírozásának problémáival, az elmaradottsággal. E gazdasági problémák megoldására a Monarchián belüli helyzete relatíve kedvező feltételeket nyújtott, több előnnyel járt, mint hátránnyal." HANÁK Péter 1975. 314. A hitel-viszonyokra összefoglalóan lásd: SZABAD György 1972., VÖRÖS Antal 1976. 13—20. 22 Lásd: WELLMANN Imre 1952., PÖLÖSKEI Ferenc 1962., SIMON Péter 1962. 23 FÜR Lajos 1976. 203., VÖRÖS Antal 1976. 92. 24 Lásd: BALASSA Iván I960., BÁLINT Sándor 1962., BRUDER János 1954., ERDEI Ferenc én. (1939), FÜR Lajos 1980., KÓSA László 1980., SELMECZI-KOVÁCS Attila 1980., TAKÁCS Lajos 1963. 25 OROSZ István 1972. 112—113., SZUHAY Miklós 1971. 39—40., VÖRÖS Antal 1976. 90 és 99. 26 VÖRÖS Antal 1976. 49. 27 GALASI PÉter én. (1973) 75. 28 K. CSILLÉRY Klára 1974. 200., Uő.: 1978. 17—18., 21. 25. 29. 29 ERDEI Ferenc 1974. 157—167., HOFFMANN Tamás 1975. 331—335. Összefoglalóan lásd: ERDEI Ferenc 1976. 30 RÁCZ István 1980. 124. 31 RÁCZ István 1980. 140. 32 THIRRING Lajos 1933. 8—11. 33 ERDEI Ferenc 1974. 158. 34 Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tényleges parasztföld minden esetben több, mint az úrbéres besorolás. Vö. SÁNDOR Pál 1964. 71—78., továbbá: „A különböző rétegmegjelölések mutatják, hogy két szempont döntő az egyes paraszti rétegek közötti különbségek létrejöttében és hatásában. Az egyik a birtokok földterület, mint fő termelési eszköz különbsége, a másik a föld birtoklásának jogviszonya (úrbéres vagy szerződéses)." GELLÉRINÉ LÁZÁR Márta 1972. 151. 35 VÖRÖS Károly 1973. 217—222., HOFER Tamás 1977. 65. A XIX. század második feléből néhány konkrét családtörténeti példa: BALOGH István 1980., HEINTZ Lajos 1973., TÓTH Ferenc 1982. A lehetőségek korlátairól: „A magyar parasztság a XVIII. század végén csírákban meginduló, majd a XLX. sz. második negyedétől már nyíltan is észlelhető, végül intézményesen is szabaddá tett polgárosodása tehát előzményei, gyengesége és a jobbágyfelszabadítás (már részben éppen e miatt is) adott rendszere folytán és a Monarchia léte által meghatározott gazdasági és társadalmi, valamint politikai feltételek kőzött, intézményes lehetőségeihez képest lassú és beszűkült maradt, azután és annak ellenére is, hogy a kapitalista viszonyok kibontakozásának alapvető intézményes gátjait, korlátait már felszámolta a polgári forradalom. Lelassult olyannyira, hogy kibontakozni (egyes sajátos feltételek között termelő csoportoktól eltekintve) a századvégéig nem is volt képes." VÖRÖS Károly 1977. 3. Az ún. „civis" társadalmakról lásd: BALOGH István 1973., SZABÓ István — SZABÓ László 1978. 36 ERDEI Ferenc 1974. 106—117., SZILÁGYI Miklós 1973. 182., Uő.: 1977. 635. 37 BAJKÓ Mátyás 1976. (Térképmellékletek) 38 A művelődésről összefoglalóan lásd: ERDEI Ferenc 1974. 167—174., BALOGH István 1972. a. 39 HOFFMANN Tamás 1975. 353—360. Az uradalmi építészet hatásával kapcsolatban vö.: CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 13., 63—64. és 103. 40 Ezt az állapotot tükrözik a néprajz, népi építkezés leírásai. Ugyanekkor azonban nem hagyható figyelmen kívül — különösen a Szabadtéri Néprajzi Múzeum programja szempontjából —, hogy az Alföld újkori mezővárosainak szinte napjainkig megfigyelhető „építészeti arculata",„városképe" a XIX. század második felében alakult ki. Erre nézve lásd : ERDEI Ferenc 1974. 120—121. Ezt igazolja a falu státusa Mezőberény példája is: „Aki Mezőberény utcáit járja, rövid szemlélődés, ismerkedés után feltétlenül megállapíthatja : az épületek egyenként s a falukép egésze sokkal inkább az alföldi mezővárosokra, mintsem a falvakra emlékeztet. Kiterjedésében, lélekszámában is jóval meghaladja Berény — már a XIX. században is meghaladta — a falvak átlagát, s ami ennél lényegesebb: a XIX—XX. század fordulóján épült házak az egymást váltó divat áramlatokkal, a mód és a rang látványos kifejezésére való törekvéssel jellemezhető paraszt-polgári, s nem a hagyományos paraszti építkezést példázzák. A = hagyományos = építkezéstől természetesen méretben, stílusban, s nem szerkezetben és funkcióban különböznek ezek a házak: hangsúlyosabb az utcai homlokzat díszítése, a lakószobák alapterülete jóval nagyobb, kamrák, magtárak egész sora épült a lakórész után, s ennek következtében hosszanti irányban jelentősen megnyúlt, jellegzetes = hosszú házzá = alakult az utca tengelyére merőleges épület. A lakórész alaprajzi elrendezése (szoba + konyha+szoba) viszont nem változott, s nem változott a belső telek mezőgazdasági célú elrendezése sem." SZILÁGYI Miklós 1973. 179. 41 HOFFMANN Tamás 1975. 372—374., VÖRÖS Károly 1973. 235—236. 42 Népszámlálási eredmények ... 1871. 43 Népszámlálási eredmények ... 1909. 44 Népszámlálási eredmények ,.. 1893. 45 Népszámlálási eredmények ... 1902. 46 Népszámlálási eredmények ... 1893. 47 Népszámlálási eredmények ... 1902. 48 Lásd: GYÖRFFY István 1943. 131—134., KOCSIS Gyula 1974., TÓTH Ferenc 1976/77. Nem ritkán e városrendezések közvetlen kiváltója egy-egy tűzvész volt, vö. : KOCSIS Gyula 1982. 255., SCHERER Ferenc 1938. I. 381—393., vagy uradalmi rendelkezés pl. 1800-ból: HENTZ Lajos 1973. 265. 49 Vö. : Debrecenben „... a XIX. század elején a Kollégiumban szervezett =Rajz Oskolán = oktatták a város építőiparos szakembereit. Itt tanultak a kőművesek, ácsok, asztaloslegények rajzolni és ismerkedtek meg a városban egyre inkább népszerűvé váló klasszicista stílus elemeivel. Ez az ismerkedés azonban nem volt mindig tökéletes, hanem az ott tanuló iparosok és mesterlegények az iskolát elhagyva, saját ízlésük szerint — legtöbbször a népi hagyományokkal keverve — alkalmazták a tanultakat saját munkáiknál." SÁPI Lajos 1979. 139. Gyulán a városrendezés ügyében 1868-ban pedig kifejezetten „szépészeti és építkezési szakosztály" alakult. SCHERER Ferenc 1938. H. 161. 50 Vö. : MENDÖL Tibor 1936., valamint a „földszintes város" fogalommal: A.N.J, den Hollander 1980. 67—69. 51 Az objektumok kiválasztásában, néprajzi múzeológiai kutatásban közreműködtek: BALASSA M. Iván, BALÁZS György, ÉGETŐ Melinda, FLÓRIÁN Mária, HOFF-