Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - PÁLL ISTVÁN: Szabolcs megye építést szabályozó rendeletei a 19. században

Páll István SZABOLCS MEGYE ÉPÍTÉST SZABÁLYOZÓ RENDELETEI A 19. SZÁZADBAN Különböző építészeti elemek, módozatok, építőanyagok elterjedése egyes területeken nagymértékben függött a helyi közigazgatási hatóságok rendeleteitől, szabályozó tevékenységétől. Természetes, hogy egy rendelet életbe­lépésével nem azonnal változott meg a lakosság több év­tized (vagy akár évszázad) alatt kifejlődött építési gyakor­lata, néha a jóval később hozott újabb rendeletek kényte­lenek voltak megismételni korábban hozott tiltó szabá­lyaikat — ami egyértelműen mutatja azok be nem tartását, hatástalanságát. A néprajzi szakirodalom már korábban is közölt nagyobb táji (pl. a Hármaskerület 1 , Szabolcs megye 2 ) és kisebb, városi építési szabályrendeleteket (Jászberény*, Makó* stb.). Mi itt most Szabolcs vármegyének a XVIII. század végétől a XX. század elejéig hozott, az építkezést szabályozó határozatait taglaljuk, s megpróbálunk azok hatására is ki­térni. Egy-egy megyei szabályrendelet részleteiben nem lehet annyira aprólékos, minden részletre kiterjedő, mint egy-egy településé, hiszen a megye több különböző kisebb­nagyobb tájat foglalhat magába, melyek építési gyakor­lata jelentősen eltérhet egymástól. Különösen áll ez Sza­bolcs megyére, hiszen egykor északon a Tiszán is átnyúlva, a beregi erdőzónához tartozó néhány településre is kiter­jedt közigazgatási határa; délen a Sárrét falvainak építő­gyakorlata érvényesült. A megye középső és keleti fele a Nyírség homoki építkezését mutatta, míg nyugati része a Hortobágy többezer holdas területét is magába foglalta. Emiatt aztán az egyes rendeletek hatása is különböző mó­don érvényesülhetett ezeken a helyeken, hiszen nem való­színű, hogy pl. a Hortobágy peremén fekvő falvak épít­kezésére nagy hatással lettek volna a túlzott fafogyasztást csökkenteni hivatott határozatok. Kifejezetten csupán az építkezést szabályozó rendeletet először 1896-ban hozott Szabolcs vármegye (505/96. számú megyei rendelet); korábban a különböző „köz-rendsza­bások" részeként egyes pontok vonatkoztak az építkezésre. Különösen a gyakori tűzesetek megakadályozását célzó határozatok tartalmaztak építkezési rendelkezéseket is, amelyekből az akkori építőgyakorlatra szerezhetünk érté­kes információkat. Hasonló meggondolás (és az erdők védelme) miatt hozta Szabolcs megye közgyűlése 1792-ben a (BALOGH István által korábban már közölt 5 ) vályog­építkezés elterjedését szorgalmazó határozatát, s ez egyben az ezen a területen akkoriban gyakori tüzelőberendezés, a kandalló meglétére is jelentős forrásunk. Ez a határozat ugyanakkor arra is rávilágít, hogy a XVIII. század végén a megyében (vagy legalábbis annak egy részén) a sövény­fonású fal sokkal gyakoribb volt, mint a vályog (a szöveg­ben közölt „ágasnak és paticsnak való fa" egyértelműen ezt bizonyítja), (lásd az 1. sz. függeléket!) Az 1819-es (s némi módosítással 1836-ban is jóváha­gyott) megyei szabályrendelet több pontja tartalmaz az építkezésre vonatkozó határozatokat 6 (lásd a 2. sz. füg­geléket!). Legtöbbjük a leginkább tűzveszélyes tüzelő­berendezésre és az ahhoz kapcsolódó kéményekre vonat­kozik (35., 36., 4L, 42., 44., 45. és 49. pont), de találunk itt az udvar és az utca rendjét szabályozó pontokat (39., 46., 47. és 65. pont) éppúgy, mint a vermek építését és használatát megszabó rendelkezéseket (40., 48. és 65. pont). Lássuk ezeket kicsit részletesebben ! A 35. pont a szabadban álló sütőkemencék építéséről intézkedett. Ezek szabályozásánál csupán a tűzbiztonságra törekedtek, az utcára való kemenceépítést nem tiltották meg. A tiltásból kitűnik, hogy a kemencéknek mind ké­ményes, mind kémény nélkül épített változata létezett. A 41. és 45. pont a rossz kéményekre vonatkozóan hozott drasztikusnak tűnő, de az akkori viszonyok ismeretében érthető intézkedéseket: az azokban való tüzelést azonnali hatállyal megtiltották, sőt az ilyen veszélyes kéményeket le is rombolhatták. Ezen intézkedésekhez tudni kell, hogy e területen igen gyakori volt a nádból, sövényből és fából készült szabadkémények használata (számtalan erre vonat­kozó adatot találtunk a Szabolcs vármegyei Tűzkármen­tesítő Intézet 1843—1851 között keletkezett irataiban 7 ), s a tüzelős ólakra is vannak adataink a megye déli és nyugati nagyállattartó övezetéből. 8 Hasonló eréllyel tiltották meg a padlás és kémény nélküli házak építését, ami a szokás el­terjedtségét bizonyítja. Ennek részben ellentmond, hogy ilyen épületekről csupán közvetett adattal rendelkezünk: egy keresztúti (ma Kótaj) tűzeset kapcsán jegyezték fel 1845-ben, hogy a leégett háznak ideiglenesen nem volt kéménye („... az igaz, hogy kémény nem volt, mivel csak a' múlt nyáron építették a házat, a' kémény építésre még tehetsége nem volt" - írja a jegyzőkönyv.) 9 Egy másik (a 41.) pont megerősíti a fenti tiltást, sőt azt kiterjeszti az egyéb, kémény nélküli épített épületekre is. Az utca és a telek rendbentartásával a szabályrendelet nem csak a tűzveszély, hanem az egészségügy és a balesetek megelőzése terén is rendet kívánt tenni a településeken. Eléggé részletesek a vermekre vonatkozó tilalmak és ha­tározatok, amit azok nagy száma és a használatuk során keletkezett problémák sokasága tett indokolttá. A sza­bályzat három alkalommal tért vissza hozzájuk, s erősen szigorította az évenként égetéssel megújított gabonásvermek használatát. Ezek egy részét — miként az ország más terü­letein is — az utcákon ásták, ami nem csekély balesetve­szélyt jelentett. A fokozott tűzveszélyre a vermek kiégetésé­vel kapcsolatban hívta fel a figyelmet a Tűzkármentesítő Intézet 1843. október 1-én tartott közgyűlése is, amikor kimondták : „... a' Választmánynak a' volna a vélekedése, hogy az útzákon házak és épületek, szóval, gyuládtható vagyonokhoz közel lévő perzseléssel használható Élet vermek elrontassanak, résszerint, mert a' Gyuladásokra és Tisztátalanságra alkalmat adnak, résszerint, mert a' Sír vermekben az Életek eltartása czélszerűbben történ­hetik a' nélkül, hogy az épületet a' tűz veszély fenyegetne." 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom