Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - GRÁFIK IMRE: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum „alföldi mezőváros" tájegysége (A 18—19. századi alföldi mezővárosi fejlődés kérdéséhez)

és értékesítési törekvések egy sajátos, monokultúrás (hagyma) útja is dokumentálható. A lakóház alaprajzi kiosztása a következő: kis szoba—utcai szoba—előszoba (konyha) —belső szoba—alsó konyha—kamra. A kis szoba és a kamra síkját az udvari fronton oszlopos tornác köti össze. Ezen alaprajzi típus kialakulásával kapcsolatban Makó város fejlődését vizsgálva, Erdei Ferenc az alábbiakat írta : „... az utca felőli véget mind gyakrabban beépítik kis szobácskának a tanyaiak vagy a fiatalok számára az alsó végét pedig konyhának, miáltal a pitvar—konyha előszobává szabadul."

64 A ház falazata ún. vertfal, mely a korabeli makói lakóházak építésében általános. A tornácoszlopok és az összekötő mellvéd falazatának anyaga helyi égetésű tégla. A falsíkok kívül-belül tapasztott vakolt felületűek, meszeltek illetve festettek. Az utcai homlokzat három ablakos, s nagyjából szimmetrikus kiosztásban lizénás oszlop tagolja. A homlokzatot osztó vízszintes és függőleges párkányok illetve vakolatkeretek fontos formai stíluselemei a korszak klasszicizáló népi építkezési gyakorlatának. A téglatúzfal felső keretezését a háromszögpontokban elhelyezett helyi készítésű mázas kerámiagömbök díszítik. Az épület utcafronti homlokzatának szerves folytatása az égetett téglából rakott, két kapuoszlopos, táblás-pilléres mezőkre osztott lábazatos, vakolt felületű, meszelt falkerítés, melynek oszlopai szintén mázas kerámiagömbökkel díszítették. A lakóház nyeregtetős, egy állószékes taréjszelemenes, a hosszanti falakra illeszkedő két talpszelemennel, szarufás tetőszékkel. A tetősík fedőanyaga hódfarkú cserép. A helyiségek padozata háromféle; a kis szoba, utcai szoba és belső szoba párnafákra fektetett széles, ún. hajópadlós, az előszobakonyha és az alsó konyha helyi égetésű, lapjára fektetett, kötésben elhelyezett téglaburkolatú (ilyen a tornác is), míg a kamra burkolat nélküli döngölt föld padozatú. A födémszerkezetek is helyiségenként eltérők, különböző mestergerendás illetve feltöltéses-sártapasztásos mennyezetek váltakoznak. A tüzelőberendezések és a füstelvezetés kialakításában átmeneti állapotok figyelhetők meg. A szobákban még állnak a jellegzetes alföldi boglyakemencék, füstjük zárt, ún. kaminos kéménybe távozik. Az alsó konyhában égetett téglából rakott tűzhely áll, kovácsolt vasalatokkal, vasajtókkal. A makói lakóház berendezésében az újkori alföldi mezővárosi társadalom paraszt-polgár rétegét reprezentálja. E réteg kialakulásának időhatárát, mind az épület által képviselt építkezési-építészeti gyakorlat, mind a gazdagodó paraszti réteg életmód illetve életforma változásait tekintve Makó város esetében a 19. század utolsó harmadára tehetjük. A telek beépítésének, építményeinek és a berendezésnek ezt az időszakot kell felidéznie. A lakóház berendezésével, s a benne egykor zajlott élettel kapcsolatban az alábbi családtörténeti adatokat kell figyelembe vennünk. 20. kép. Az orosházi magtár (Bercsényi u. 10.) utcai homlokzata