Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Közlemények - JURIJ NY. ALEKSZEJEV: A szabadtéri néprajzi múzeumok szervezésének néhány elve Ukrajnában

darabot őrzünk gyűjteményeinkben. Valamennyi ukrajnai fazekasközpontból vannak cserepeink. Poltávia híres mestereinek, mint G. Posivajlának, O. Szeljucsenkónak, U. Bilüknek alkotásai páratlan díszítéssel és technikai tudással tűnnek ki. A kerámiagyűjtemény különös figyelmet érdemlő darabjai a volinszki terület Roztok falujából származó mázas kerámiák. Ugyancsak figyelemre méltó a koszovói mesterek kályhacsempéinek egyedülálló gyűjteménye, amelyekből a 19. század folyamán több mint 400 — általunk ismert — cserépkályhát készítettek, és amelyekből néhányat múzeumunkban is őrzünk. A régi koszovói mesterek hagyományát őrzik és folytatják a ma dolgozó mesterek, P. Cvilük, N. Verbivckoj, E. Voloscsuk és mások. A múzeum gyűjteményében több mint 600 különféle hangszer van. Segítségükkel nyomon követhetjük az ukrán hangszerek történetét a régi időktől napjainkig. A múzeumi tárgyak között emlékként őrizzük azoknak a hangszereit is, akik létrehozták a szovjet hatalmat, védték a hazát a fasizmus elleni harcban, megteremtették az új társadalmat. A gyűjteményben vezető helyet foglalnak el a különböző konstrukciójú bandurák, közöttük olyan híres mesterek munkái, mint A. Kornievszkij, Sz. Golivec, I. Szkljár. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot a „trembit" (trombitaszerű hucul fúvóshangszer), a kétnyelvű doromb, szkoszovok és piscsalok (húros és fúvós hucul hangszerek), a lemák és bojk cimbalmok és más hangszerek új válfajai. Érdekes a festmények gyűjteménye: Ukrajna valamennyi etnográfiai vidékéről származó, régi és mai mesterek alkotásai, melyek száma közel 4 és félezerre tehető. Ebben a gyűjteményben erőteljesen képviseltek a ma élő híres parasztfestők, közöttük figyelmet érdemelnek M. Prijmacsenko, F. Panko, valamint mások. Ezeknek a tehetséges mestereknek alkotásaiban szervesen egyesül a régi ukrán művészet gazdag hagyománya és a mai motívumkincs. Eredeti stílusú alkotásaik — úgy tűnik — magukba gyűjtötték az ukrán természet szépségét és sokszínűségét. A múzeum 16—19. századi, egyedülálló hímestojás gyűjteménnyel is rendelkezik. Ezek a hímestojások a népművészet megismételhetetlen alkotásai, színpompájukkal, változatos ornamentikájukkal, a bennük rejlő szakértelem és fantázia gazdagságával bámulatba ejtenek. A múzeum magáénak mondhatja a poltáviai, — többek között a 17. századi — „Kozák-Mamaj"-ról,egy kozák betyárról festett népi képecskék gazdag gyűjteményét is. A múzeumi gyűjtemények lajstromában a fa- és fémtárgyak gyűjteménye a legváltozatosabb. Az itt őrzött különböző rendeltetésű tárgyak közül különösen a primitív és tökéletesebb földművelési eszközök vonják magukra a figyelmet. Nagyon érdekesek a különféle anyagokból és különféle technikával előállított kádár- és takácseszközök. Ugyanebben a gyűjteményben kapottak helyet a hagyományos festéssel és faragással díszített ladikok kollekciója, amely a dolgozó nép magas kultúrájáról tanúskodik. A múzeumban élő kiállítási tárgyak is vannak: lovak, ökrök, a hajdani parasztok hűséges segítőtársai nehéz földművelő munkájukban. A kárpát-ukrajnai tájegységben pedig juhnyáj legelész a múzeumi „havasi legelőkön". A múzeum területén két kovácsműhely áll, ezekből naponta hallható a kovácsok kalapácsának csengése. A Poltáviából áttelepített fazekasportán pedig beletanulhat a látogató a fazekasmesterségbe. Ukrajnában manapság már 70 ezerre tehető azoknak a népi mesterségekkel foglalkozóknak a száma, akik a népi alkalmazott díszítőművészet hagyományát fejlesztik tovább. A népi iparosok hagyományos központjainak egész sorában (Petrikovkában, Opisnoban, Koszovóban, Dehtjárjhában, Resetyilovkában és másutt) működnek speciális iskolák, ipari egyesületek, a kolhozokban műhelyek és az Ukrán Művészeti Ipar (Ukrhudozsprom) néven alakított speciális egyesületek. A petrikovkai festést (sokszínű, ecsettel rajzolt ornamentika) fa-, üveg- és porcelántárgyakon, de a könyvek díszítésénél is általánosan alkalmazzák. A népi alkalmazott díszítőművészet 1936-ban rendezett kiállításán a petrikovkai mesterek eredeti darabjai is láthatóak voltak. A kiállításon elért siker hatására nyílt meg Petrikovkában a dekoratív festés iskolája. Az iskolát a híres Tatyána Akimovna Pata művész vezette. A petrikovkai mesterek munkái később Ukrajnában sok kiállításon szerepeltek, de határainkon túl, Moszkvában, Párizsban, Tokióban is nagy tetszéssel fogadták őket. A tehetséges F. Sz. Panko mester, aki tökéletesen birtokában van a népi táblaképfestészet fogásainak, több mint 30 országban állította ki munkáit. Ilyen széles földrajzi körben vált ismertté a petrikovkai mesterek művészete. Most itt a művészi tárgyakat egy gyár állítja elő, amelyben a bedolgozók és a művészek, egy gyermek művészeti iskola és stúdiumok is együtt vannak. A művészeti intézetben maga F. Sz. Panko tanít saját programja szerint. Az Ukrán Szabadtéri Néprajzi Múzeumba a dnyepropetrovszki kerületből került be egy ház, amelynek fő érdekessége, hogy szobájában a falakon, más helyiségeiben a falakat borító csempéken petrikovkai festést láthatunk. Ez a pompás festés a mai lakásbelsők és mellékhelyiségek gazdag díszítéseként is alkalmazhatónak látszik. Az ukrán dekoratív festészet sikeres művelői dolgoznak még a Kárpátokban, Cserkassziban, Podoliában. Ukrajnában a művészi hímzés mindig elterjedt volt. A parasztcsaládokban 5—7 éves koruktól tanulgatták a kislányok a lapos- és keresztöltést. Szinte kötelező volt, hogy édesanyjuknak saját kezűleg varrjanak ki egy inget. Ez a művészet mindenki számára hozzáférhető volt, hiszen nem követelt nagy befektetést, csupán tű, cérna és vászon kellett hozzá. Ukrajnában a virágminta épp úgy hagyományos, mint a geometrikus díszítmény. Hímzés díszítette a népviselet darabjait és a háztartásban használt textíliákat. A parasztasszonyokat egész életükben végigkísérte a kedvesen hímzett kendő. A hímzés született művészei utánozhatatlan kompozíciókat varázsoltak — őseiktől örökölt — pirossal és feketével kivarrt virágmintáikból. Manapság általános a törekvés, hogy megszabaduljunk a mindent behálózó szabványosítástól, amely az élet valamennyi területén érezteti hatását, és növekszik pl. a félkész ruhák házilag történő összeállításának igénye. A népi szabásmódok és a művészi kivitelezés a mai ruházkodásunk számára is gazdag forrásként szolgálhatnak. Ez az igény előrejelzi a fejlődés jövőbeli irányát, párhuzamosan a szovjet emberek életszínvonalának emelkedésével erősödik a törekvés, hogy a hagyományos legyen jelen a modernben. A hímzésnél sokkal régebbi népművészeti ág a szövés, ha a hímzés mestereinek száma jóval nagyobb is. A hagyományos mustrákkal díszített abroszok, törölközők, hosszúkendők tovább élnek a mai takácsmesterek termékeiben. Takácsaink olyan mesterremekeket alkotnak, amelyek gaz-