Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Adatok a kályhásmesterségről I. (Völcsey Lajos, Dör)
15. Összefoglalás A döri kerámiáról írva Sergő Erzsébet megállapítja, hogy jellemzője az egyszerűség, a szegényes díszítettség. 17 A szerény ornamentikával társulva a forma számos középkori sajátosságot őrzött meg. Ilyen régi hagyomány szerint készülnek a kályhaszemek is. 18 Ismerve a Kisalföld és szűkebb behatárolásban Dör környékének szemeskályháit, megerősíthetjük Sergő Erzsébet észrevételeit: Völcsey Lajos kályháira is vonatkozik az, ami a döri fazekasárura. A kályhák díszítése lényegesen egyszerűbb, rusztikusabb, mint a múlt század második felében készülteké. Ez megnyilvánul az egyes, rendszerint díszített csempefajták szolidságában, valamint a mázazás hiányában illetve egyhangúságában. Különleges figyelmet érdemel még a 20. században is gyártott, redukált égetésű fekete, és a nyersen hagyott terakotta kályha. Meglétük ritkaságszámba menő archaizmus. Szembeötlő még a pártázat és a sarokcsempe lapok jelentéktelensége. Az esetlen formájú csillagokból álló pártázat máshol elő nem forduló ritkaság. Ezek magyarázata az előállítás egyszerűségében, a munkaeszközök szegénységében rejlik, melynek oka nemcsak az archaikus technológia lehet, hanem az óhatatlanul fellépő mesterségbeli romlás is. Ez utóbbi rovására írható az a megfigyelhető sajátosság, hogy a korongolt tál alakú szemek igen durvák és nehezek. Falvastagságuk a fenék táján eléri, sőt meghaladja a két centimétert. Hasonló okokra vezethető vissza az is, hogy a csempék peremezése vastag, és a sarkok felé jellegzetesen vékonyodó. Ilyet a hagyományos kályhacsempék szélén nem találunk. A kályhakészítés eszközeit vizsgálva két csoportra bonthatjuk azokat. Egyikbe az újabb keletűeket sorolhatjuk, névszerint a belső keretet és a derékszögező sablont. Az előbbi egészen új, Völcsey Lajos által is alig használt, míg a másikat hagyományosnak tartja, de a múlt századi és a századfordulós sarokcsempék jól megfigyelhető szabálytalanságai viszont arra utalnak, hogy ezt az eszközt régebben nem használták a fazekasok; Ha ezek után a hagyományos szerszámok csoportját tekintjük át, megdöbbentően keveset találunk. A kis faágacskából letört pálcikát nem számítva két fontos eszköze van a kályhakészítésnek: a keret és a párkányozó sablon. Szemeskályhát előállító fazekasok általában ennél többet használhattak. Alkalmazták például az íves keretet, amelyet leírásból is ismerünk 19 , valamint sík lapok díszítésére szolgáló sablonok több típusát. Sajnos a technológia összehasonlítására kevés lehetőségünk van. A már említett, Parádi-féle leírás az alábbi munkafázisokat tartalmazza: — a keret korongra helyezése, — az előkészített agyag korongra csapása, — tányér korongolása, — a tányér szögletesre formálása a keret felemelésével, — a fölösleges agyag levágása a keret fölött. Völcsey Lajos munkamenete lényeges vonásaiban ehhez hasonló, de néhány eltérésre szeretnénk rámutatni. Különbség van a keret elhelyezésének az időpontjában: Völcsey Lajos a korongolás befejezése után helyezi a keretet a tálra, míg a Parádi-féle leírásban ez előre megtörténik, és nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé igazítják a helyére. A másik eltérés abban rejlik, hogy a munka befejezése Völcsey Lajosnál nem a szélek levágásával végződik, hanem a perem elkészítésével. Vágott szélű csempéket a recens néprajzi anyagból nem ismerünk, feltehetően Parádi Nándor itt a régészeti leletek technológiai tanulságait érvényesítette leírásában. Ha röviden akarjuk összegezni a döri kályhakészítésről szerzett ismereteinket elsősorban az előállítás egyszerű és régies jellegére szeretnénk felhívni a figyelmet, amely néhány apró újítást leszámítva segít megismerni a hagyományos eljárás ma már letűnt műhelytitkait. Archaikus vonásaiban a kályhásmesterség 19. század közepi megújulását megelőző idők kályhakészítési gyakorlatát véljük továbbélni. 20 JEGYZETEK 1 PARÁDI Nándor 1957. 179—184. 2 DOMANOVSZKY György 1981.1. 212. KOZÁK Károly 1972.287. 3 DOMANOVSZKY György 1981.1. 212. 4 SERGŐ Erzsébet 1972. 199—233.; 1977—78. 257—277. 5 Völcsey Lajos 1937. június 12-én született Dörön, 1954-ben szerzett segédlevelet, 1963-ban iparengedélyt váltott. 6 SERGŐ Erzsébet 1972. 206—211. közli részletes leírását. 7 Könnyebben formálható agyag, homokkal soványítva. SERGŐ Erzsébet 1972. 209. 8 A saroklap merevítéséhez hátsó bordát nem használtak Dörben. 9 Mivel a munka igen hosszadalmas Völcsey Lajosnak nem állt módjában, hogy gyűjtésünkkor a váll készítését lépésrőllépésre végigcsinálja. Az itt következő fejezetet ezért részletes elmondása alapján állítottam össze. 10 SERGŐ Erzsébet 1972. 200—206. közli részletes leírását. IIA megállapításnál személyes megfigyeléseimre támaszkodtam. 12 SERGŐ Erzsébet 1972. 218—220. közli részletes leírását. 13 SERGŐ Erzsébet 1972. 224—226. 14 SERGŐ Erzsébet 1972. 228—231. 15 Az egyes mázak keverési arányait és összetételét SERGŐ Erzsébet 1972. 226. 228. közli. 16 Vö. SERGŐ Erzsébet 1977—78. 270. 17 SERGŐ Erzsébet 1972. 199. 18 SERGŐ Erzsébet 1977—78.275. 19 PARÁDI Nándor 1957. 183. 39. ábra 20 A fényképeket és a rajzokat a szerző készítette. A gyűjtést 1983 március 24—25-én, illetve március 30—31, és április 1 között végeztem. A gyűjtés során készült felvételek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum fotótárában FF 40 440—40 508, illetve DIA 8 926—8 959 sz. alatt találhatók. 1986-ban érkezett a szomorú hír, hogy Völcsey Lajos — az utolsó döri fazekas — váratlanul elhunyt. IRODALOM DOMANOVSZKY György 1981 A magyar nép díszítőművészete. I—DL — Budapest. KOZÁK Károly 1972 A sümegi vár XV—XVIII. századi kályhái, in: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 11. PARÁDI Nándor 1957 Későközépkori kályhacsempe negatívok. Folia Archeologica. IX. SERGŐ Erzsébet 1972 A döri kerámia I. Arrabona. 14. 199—233. 1977—78 A döri kerámia II. Arrabona. 19—20. 257—277.
