Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
Tanulmányok - GRÁFIK IMRE: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum „alföldi mezőváros" tájegysége (A 18—19. századi alföldi mezővárosi fejlődés kérdéséhez)
az alföldi mezőváros. A tervezés második fázisában, felismerve az összefüggéseket a két nagy táj: a Duna—Tisza köze és a Tiszántúl között, már 28 telek 44 építménye képezte az újkori alföldi mezőváros tájegységet. Az összetett és bonyolult nagytáji s társadalmi-gazdasági fejlődés minél differenciáltabb, de egyben koncentrált tükrözése érdekében, a tervezés harmadik szakaszában felmerült a Duna— Tisza közének, a Tiszántúlnak és a Közép-Tisza vidéknek összevonása egyetlen tájegységbe, melyben 37 telek 55 építménye szerepelt. E tervezet, mely elméletileg kétségtelen tartalmazta az alföldi mezőváros és nagykiterjedésű határának térbeli, mennyiségi és társadalmi-gazdasági rétegezettségének minőségi ismérveit, a konkrét megvalósítás, a múzeumi telepítés és kivitelezés szempontjából irreálisnak bizonyult. Ezek után alakult ki a tájegység jelenlegi telepítési terve, mely 33 telek illetve porta 53 fontosabb építményével kívánja megvalósítani, felidézni a 18—19. századi alföldi mezővárost. 16 A tájegység telepítési terve az alábbi településszerkezeti formákat foglalja magába : a) Halmazos rész, mely egyaránt utalhat a korábbi időszakból megmaradt, s a településrendezést elkerülő részekre, és a beltelkek elaprózódása során kialakult zsúfoltságra. Itt kapnak elhelyezést a zsellér illetve szegényparaszt, a kis- és középparaszti szintet képviselő porták: Nagykőrös, Dunapataj, Homokmégy, Konyár, Jászárokszállás, Dömsöd, Szegvár lakóházai és gazdasági épületeik, valamint történeti emlékek, néprajzi dokumentumok megvalósuló visszaállítása révén a sárréti nádház. b) Soros-utcás településszerkezeti rész, mely egyaránt felidézi a történelmileg kialakult falu- ill. városképeket, másrészt, és főként a 18. századi újratelepítések és a 19. századi településrendezések során kimért, mérnökileg szabályozott telekelrendezési viszonyokat szemlélteti. Az itt bemutatandó épületek egyúttal egy gazdagabb paraszti életmódot, kisnemesi életformát, továbbá néhány kézműves mesterséget jelenítenek meg: Karcagról gazdaház, mezőberényi szlovák ház, Hajdóbagosról kisnemesi porta, Hódmezővásárhelyről fazekasház. c) A telepítési terv harmadik, hangsúlyos egysége egy tér, mely az újkori alföldi mezőváros alakulása során a települések jellemzőjévé vált. A bemutatandó téralkotó objektumok közül csak a többszintes épületek hiányoznak. Itt nyer elhelyezést Bajáról a gabonakereskedőház, Szentesről a kalapos üzlet és műhely, Debrecenből az ún. „civisház", valamint szatócsbolt és szűrszabóműhely, Makóról paraszt-polgár ház, Kiskunhalasról kocsma. d) A mezőváros szélső övezetének építményei még helyük, rendeltetésük és szerepük szerint is szervesen kapcsolódnak a belterülethez: beszálló vendégfogadó, Bajáról tímárház és kissé elkülönültebben a református temető. e) A nagykiterjedésű külterület szemléltetésére szerények, korlátozottak a múzeumi lehetőségek. A valóságban a mezővárostól távolabbi, a tulajdonképpeni külterületi építményeket a tiszafüredi szőlőskerti kunyhók, a Szeged vidéki kertkultúrás és a Békés megyei szemtermelő tanyák, a dusnoki és kunhegyesi szélmalmok idézik fel, végül a technikatörténeti értékű ráckevei hajómalom. Az alföldi mezőváros tájegység már elfogadott, s telepítésre kijelölt építményein a műszaki előkészítés munkáit végzik, továbbá szükséges az épületkiválasztás befejezése. Elsőként 1986-ban a bajai tímárműhely munkálataival indult meg az alföldi mezőváros tájegység építése. A fontosabb telkek illetve porták építményei közül a Szabadtéri Néprajzi Múzeum már megvásárolta és lebontotta az alábbi objektumokat : Lakóházak: Jászárokszállás, Nyár u. 1.; Szegvár, Kórógy u. 36.; Dömsöd, Szív u. 7.; Dunapataj, Duna sor 26.; Kiskunhalas, Alkotmány u. 3.; Mezőberény, Kirov u. 8.; Homokmégy, Ady E. u. 19.; Konyár, Akác u. 13.; Makó, Kossuth u. 46.; Szentes, Sima F. u. 6.; Debrecen, Tanító u. 3. Megjegyzés: a jászárokszállási házban csizmadia, a szegváriban kosárkötő, a homokmégyiben asztalos, a szentesiben kalapos műhely kerül berendezésre, a kiskunhalasi házban kocsma kerül elhelyezésre. Ipari és gazdasági épületek: Baja, Szamuely u. 56. — tímár műhely; Dusnok — szélmalom; Szeghalom, Táncsics u. 9. — istálló; Méhkerék, Kossuth u. 52. — gabonás; Tótkomlós, Engels u. 52. — gabonás; Makó, Kossuth u. 48. — gabonás; Makó, Rádai u. 35. — kukoricás kas; Dunapataj, Duna sor 26. — kút. Az alföldi mezőváros tájegység telepítési tervében olyan építmények is szerepelnek, melyek eredeti objektumok hiteles másolataként és/vagy analógiák alapján történő rekonstrukciójaként valósulnak meg: Hódmezővásárhely — tálas műhely; Jászárokszállás — fogadó; Ráckeve — hajómalom és a sárréti nádház. Itt említjük meg, hogy egyes objektumok áttelepítésénél számolnunk kell azzal, hogy a bontáskor megszerezhető anyagoknak csak egy része használható fel az újratelepítésnél, mint pl. Orosházáról származó, s az utcafrontra hosszanti falával illeszkedő, kisebb parasztház méretű (160 m 2 alapterületű) alápincézett, vályogfalazatú, cserépfedésű magtár esetében. Ennél az épületnél, mely az alföldi tehetős parasztgazdaságoknak a 19. századi gabonakonjunktúra hatására épített tároló épületeinek egyik kiemelkedő típusa, a karaktermeghatározó elemek: az utcára nyíló kovácsoltvas ajtó, a vasrácsos ablakok és a belső tér fiók-osztó gerendázata, faanyaga. l6/a Más — szerencsés — esetben pedig az alföldi városok tanácsi iratai között megtalálható, s a műszaki tárban őrzött tervrajzok, dokumentációk segíthetnek, olykor színezett kivitelezésben az áttelepítés, múzeumi adaptálás munkálataiban. Egy ilyen áll rendelkezésünkre a 19. század második felének városrendezési és városszépítészeti törekvéseinek hatására átépített debreceni civisháznál; az 1883-ból keltezett terven jól tanulmányozható az új épület tűzfalas, utcára három ablakkal néző, s az udvar utcafrontját égetett téglából felhúzott falkerítéssel lezáró, s vakolat-architektúrával ablakokat idéző megoldás. l6/b A tájegység további épületeinek (a lakóházak közel 40%-ának, a gazdasági épületeknek és egyéb objektumoknak pl. kapuk, kerítések, kutak, galambdúcok, mintegy 80%-ának) megvásárlására folynak tárgyalások. Tekintettel arra, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum alföldi mezőváros tájegysége esetében egy még csak a tervezés szintjén álló tájegység bemutatására kell vállalkoznunk, szükségesnek érezzük a két legfontosabb múzeumimuzeológiai szempont; az építkezés és a berendezés gyakorlatának és elvének széleskörű, az egész Duna—Tisza közére és a Tiszántúlra érvényes általános jellemzőit tárgyalni. Mindezek ismeretében az egyes épületek bemutatása lehetővé teszi, hogy az általános és az egyedi jellemvonások összefüggéseire, s a konkrét objektumok tárgyszerű leírására összpontosítva idézzük fel a majdan megvalósuló alföldi mezőváros tájegység képét.