Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
Tanulmányok - FLÓRIÁN MÁRIA: A debercsényi harangláb
4. kép. A harangláb az 1920-as évek elején. (OMF archívuma) Nógrád megyei hadasudvar épületei, majd a hevesi kőházat és a borsodi, zempléni épületeket bemutató telkek. Az utcasor elején, szemben a nógrádi favázas házakat felsorakoztató udvarral, áll majd a harangláb. így egykori helyzetéhez hasonlóan, beépítetlen útfélen, utca végi besorolásban, egy völgy felett kap helyet eredeti tájolása szerint. S hogy valamikori környezetét és a régi faluképet minél tökéletesebben felidézzük, szomszédságában rekonstruálni fogjuk a hajdan volt gabonásvermeket is. A bontás után a harangláb teljes kő- és faanyagát beszállítottuk a múzeumba, azzal a reménnyel, hogy az újraépítésnél minél nagyobb százalékban az eredeti építőanyagot használjuk fel. A bontás előtt már elpusztult, elveszett részleteket analógiák és a helyiek emlékezete alapján kívánjuk rekonstruálni. Nem remélhető, hogy a fent ismertetetteken túl újabb 18—19. századi adatokhoz jutunk a harangláb külsejére vonatkozóan, ezért az emlékezet által elérhető legrégiesebb állapotot igyekszünk felidézni. Ez kb. az első világháború idejére tehető, amikor is a haranglábat még zsindely fedte, eredeti hosszúságú császárfáját zsindellyel borított gömb díszítette a vaskereszt alatt, amikor még deszka ajtója és a harangján faellensúly, fasisak volt. E század eleji kép feltehetően egy hosszabb állapot végét örökíti meg. Lehetséges, hogy a 19. század eleji felújítást követően — amikor a harangláb kőfalát a romtemplom köveivel kijavították — azért is találunk oly kevés hírt az épületről, mert jelentősebb javítást hosszasan nem is igé-