Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - MENDELE FERENC: Örvényes község építőanyag- és építőszerkezeti vizsgálata

JEGYZETEK 1. Ez a cikk az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékén készült, 1958-as tudományos diákköri munkát tartalmazza, minimális stilisztikai javításokkal, kisebb-nagyobb rövidítésekkel. Szándékosan nem egészítettem ki az eredeti anyagot az azóta megismert kutatásieredményekkel, s nem vettem figyelembe a későbbi publikációkat sem. (Lásd Irodalomjegyzék, az akkori hiányokat sem pótoltam.) Kisebbrészt azért, hogy egy 1956—58 között végzett hallgatói munka hézagos és helyenként téves, ugyanakkor hiteles „időlenyomatával" szolgáljak, méginkább, hogy ezen keresztül is bemutathassam a diákkör vezetőjének, VARGHA Lászlónak oktatási módszerét. Az 1958ban első díjat nyert egyetemi dolgozat két kötetből állt. Az első kötet VARGHA László által készített fényképeket (39 felvétel) tartalmazta — a jelen tanulmányhoz közölt fotók is Tőle származnak —, a II. kötetben (156 gépelt oldallal és 67 rajzzal) a kutatás eredményei, valamint valamennyi épület egyenkénti leírása található. (30—148. old.) A község kutatását 1958 után is folytattam, ugyanis azzal biztattak, hogy a kiegészített — átdolgozott anyag a Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára (?) sorozatban megjelenik. Az ennek tudatában 1960-ban lezárt kézirat „újabb" adatai sem szerepelnek jelen tanulmányban. A diákköri dolgozat másodpéldánya a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tulajdona, s ugyanígy VARGHA László cikkünkhöz kapcsolódó fotónegatívjai is. Köszönöm, hogy a Múzeum lehetővé tette a szükséges másolatok elkészítését és hálával tartozom KECSKÉS Péternek is az önzetlen segítségért. 2. Az 1956—57-es tanévben készült dolgozat elkészítését, a helyszíni gyűjtő- és kutatómunkát az Építészmérnöki Kar támogatása tette lehetővé. Ennek során az utcavonalas beépítésű úti falu településszerkezetének, a telkekrendjének tanulmányozására is sor kerülhetett, továbbá az épületek vizsgálatára. Mindegyik épületnél megvizsgáltuk: a) a falazás anyagát és vakolatát, b) az oromfal és az oromszegély kialakítását, c) a tetőidomot és a tetőszerkezetet, d) a tetőfedés anyagát. 3. BÁTKY Zsigmond é.n. 112. 4. KÁROLYI Antal—PERÉNYI Imre—TÓTH Kálmán— VARGHA László 1955, 16. 5. JANKÓ János 1902, 165. 6. BÁTKY Zsigmond é.n. 116. 7. GYÖRFFY István, 1943, 88. 8. KÁROLYI Antal—PERÉNYI Imre—TÓTH Kálmán— VARGHA László 1955, 16. 9. Az örvényesi parasztporták szinte kivétel nélkül vagy ún. „tiszta soros" beépítésűek, vagy keresztcsűrösek, soros udvar is csak elvétve található. 10. BÁTKY Zsigmond é.n. 116. 11. JANKÓ János 1902, 175. 12. BÁTKY Zsigmond é.n. 145. 13. GÖNCZI Ferenc 1914, 430—434. 14. JANKÓ János 1902, 185. 15. JANKÓ véleményét már Malonyai is megcáfolta. MALONYAY Dezső 1912, 216. 16. JANKÓ János 1902, 198. 17. JANKÓ János 1902, 187- 202. 18. BÁTKY Zsigmond é.n. 134. 19. GYÖRFFY István 1943, 89. 20. KÁROLYI Antal—PERÉNYI Imre—TÓTH Kálmán— VARGHA László 1955, 30. 21. BÁTKY Zsigmond é.n. 128. 22. BÁTKY Zsigmond é.n. 128. 23. A murvás vakolat itteni összetétele: 1 m

3 10 mm-nél kisebb szemszerkesztésű, átrostált, tiszta (földmentes) murvakő — 0,3 m

3 oltott mész + a vakolat felhordási módjától függő víz (cementet nem tesznek hozzá). A murvás vakolat készítése (főleg kőfelületre hordják föl): a fugákból a falazóhabarcsot 1—2 cm mélyen kikaparják, majd a felületet lesöprik. Ezt követően a kőfelület finom porát vízzel eltávolítják. Ez egyúttal (mármint a nedvesítés) a vakolat tapadását is elősegíti, bár az erősen vizes falra nem szabad vakolni, a munkát csak a szikkadás után szabad megkezdeni. A vakolatot általában három rétegben hordják föl. Az első réteggel a kőfelület kisebb-nagyobb egyenetlenségeit is megpróbálják csökkenteni. A második 0,5—2 cm vastagságú réteget az ún. alapvakolatot — az előzőhöz hasonlóan — kőműveskanállal hordják föl. A felső réteg az ún. „kanálfröccs". (A híg habarcsot hirtelen mozdulattal kanállal csapják föl az alapvakolatra.) Egy m

3 vakolathoz ilyenkor 0,4 m

3 mészre van szükség. Alkalmazzák még a „söprő-spriccet" is, amikor vessző söprűvel szórják föl az alapvakolatra a híg habarcsot. Ilyenkor az adalék-murva szemnagysága 0,2 cm-nél nagyobb nem lehet. Itt is 0,4 m

3 mészre van szükség köbméterenként. A kanálfröccsös murvás vakolatot nem szokták meszelni, a seprő-spriccel kialakított homlokzatot azonban elég gyakran. 24. BÁTKY Zsigmond é.n. 134. 25. A nádfedés lefogására, rögzítésére a gerincen fenyődeszkából készült „koporsó", vagy „vályúdeszkát" használnak. A lefogást szolgálta a lejtés irányában elhelyezett vékony farudacska is, a „bakfoglalóléc", másnéven a „külső szarufa". 26. A csoportos helyszínű gyűjtőmunkára 1956. IX. 2—5. között került sor. Rajtam kívül BARTÓK Miklós, M. KOVÁCS Katalin és MÁRKUS Dóra vett részt a munkában, VARGHA László egyetemi docens személyes irányítása mellett. A csapat mindegyik tagja más-más, általa választott témával foglalkozott, de a műszaki felmérések egy részét közösen végeztük el. IRODALOM BÁTKY Zsigmond é.n. Magyarság Néprajzi I. kötet, Építkezés. Bp. GÖNCZI Ferenc 1914. Göcsej, s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár. GYÖRFFY István 1943. Magyar falu, magyar ház. Bp. JANKÓ János 1902. A Balaton melléki lakosság néprajza. Bp. KÁROLYI Antal—PERÉNYI Imre—TÓTH Kálmán—VARGHA László 1955. A magyar falu építészete. Bp. MALONYAY Dezső 1912. A magyar nép művészete. IV. kötet. Bp.