Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Jósvafő község települése, műemléki együttesei és műemlékei védelme

Vargha László JÓSVAFŐ KÖZSÉG TELEPÜLÉSE, MŰEMLÉKI EGYÜTTESEI ÉS MŰEMLÉKEI VÉDELME JósvafŐ község (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, edelényi járás) települése, műemléki együttesei és műemléki védelme az Észak-Borsodi Karszt-vidék műemléki és idegenforgalmi szempontjából egyaránt jelentós feladat. A nemzetközi jelentó'ségű barlangrendszer, az egyre nagyobb mértékben fejlődő' idegenforgalmi jellegű települések — szállodák, táborhelyek — egyaránt megkívánják a szűkebb környék, elsó'sorban Aggtelek és Jósvafó települési, műemléki értékeinek fokozottabb megóvását, korszerű használatát s fejlesztését. Ennek a nagy jelentó'ségű feladatnak a keretében —jelen tanulmányunkban, tervjavaslatunkban — JósvafŐ község települési és műemléki értékeinek a megóvásával, korszerű hasznosításával s fejlesztésével foglalkozunk. A tanulmány — a tervjavaslat — ennek a kettős követelménynek — műemlékvédelmi és idegenforgalmi kívánalmának — tesz eleget, amikor megvizsgálja, felméri és összegezi s javaslatot tesz JósvafŐ műemléki értékeinek a fokozottabb megóvására, az egyre nagyobb méretű hazai és nemzetközi idegenforgalom jogos kívánalmainak érdekében. A tanulmány — a tervjavaslat — elöljáróban, JósvafŐ község legszükségesebb adatai egyidejű közlése mellett, a község jellegzetes települési, műemléki értékeit állapítja meg s foglalja össze. A továbbiakban általános érvényű s a későbbiekben részletesen kidolgozandó javaslatot tesz a műemléki értékek megóvása és az idegenforgalom szempontjából is jelentős és szükséges hasznosítás érdekében. A tanulmányt a vonatkozó irodalom legszükségesebb adatai, valamint a község térképén feltüntetett általános tervjavaslat adatai, továbbá községtérkép melléklet és fényképanyag egészíti ki a felméréseken kívül (1—15. kép). 7. Történeti, néprajzi és műemléki áttekintés Jósvafő Borsod-Abaúj-Zemplén m. Edelényi járás. Központi belterület 69 kat. hold. Területe 3742 kat. hold. JósvafŐ község Észak-Magyarországon, az ÉszakBorsodi Karszt-vidéken, az Aggteleki hegység északi részén, a Jósva patak völgyében fekszik. Korábban — az 1782-ben megszüntetett — Torna megye, majd Abaúj-Torna vármegye része volt. JósvafŐ kelet felől, közvetlenül a JósvafŐ—Aggtelek vasúti állomástól nyugatra, Szín, Színpetri községeken át, a Jósva patak völgyében, az Aggtelekre vezető műúton közelíthető meg, vagy délnyugatról, a Putnokról kiinduló műúton, Kelemér, Zádorfalva, Ragály, Trizs, Aggtelek községeken keresztül. Vasútállomás: JósvafŐ—Aggtelek v.á. 12,00 km. JósvafŐ lakossága — az 1960. I. 1. népszámlálás adatai alapján — 609 fő' (3896: 666). Ezek közül a központi belterületen 547 fő' lakik. A Cseppkó'barlang települési egységében 58 személy él. A lakóházak száma 141 (1896: 140). A lakosság jó része, a mezőgazdasági munkálatok mellett s részben annak felhagyásával, a környező üzemekben (erdészet, idegenforgalom stb.) helyezkedett el. Az utóbbi évekre jellemző munkásvándorlás rendszertelen és egyenetlen. JósvafŐ középkori település. Torony talán templomáról, egykori birtokosairól számos feljegyzés tanúskodik. A község településszerkezete a településnél elszűkülo völgymenti településre utal. A szeszélyesen kanyargó, több patak s vízfolyásból egyesülő' Jósva patak hajlataihoz igazodó halmazos jellegű települési részekkel. A telkek általában szalagtelkesek, soros beépítéssel. A község északi és déli völgynyúlványainál újabb, rendszertelen települési részek alakultak ki, főleg a XIX. század folyamán. A sokfelül jövő' és szerteágazó Jósva patak medre, az utcahálózat végleges rendezése eló'tt, sok esetben még ma is, szekérútként is szolgál. A község lakóházai és gazdasági épületei, korábban, általában a XIX. század közepéig, az északi magyar — a palóc — háztípushoz tartoztak. A XIX. század folyamán, az Alföld felé nyitott völgyeken át az alföldi magyar — a középmagyar — háztípus elemei, sajátosságai hatottak s terjedtek el. Az alföldi hatás részben a tüzelő berendezések változásával is járt, részben szerkezeti és formai megoldások kapcsolataira mutat. A XIX. század 60-as éveitől kezdó'dŐleg, az első' világháború kezdetéig, nyilván egy jelentősebb gazdasági fellendülés következtében nagyobb méretű és gazdag homlokzati alakítással jó arányú és művészi igé-