Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Egy nagykunsági tanya és kutatástörténete

később egy rövid megemlékezés keretében közlik: „Turáni Pali légitámadás áldozata lett, Lovas Laci eltűnt az orosz fronton."

45 A vizsgálatra kiválasztott nagykunsági, karcagi tanya (Üllopart, 414. tanyaszám) 1945-ig ifj. Mándoky András és felesége, Dusa Mária tulajdona volt. „A tanyát 1935—1941 között Andrási János (felesége Hamar Rozália) árendálta."

46 „Az Andrási család nagyiványi eredetű, az 1900-as évek elején azonban már Karcagiak. Ez a család 8 gyermekkel lakott az említett tanyán; Jánosszületett : 1920, Gyula: sz.: 1921, Lőrinc sz.: 1922, Rozália sz.: 1926, Imre sz.: 1929, Lajos sz.: 1930, László sz.: 1931, István sz.: 1935." A gyermekek közül 7 fiú és 1 leány testvér volt. „A tanyához 40 hold föld tartozott. Ebből kb. 16 hold volt fertő, legelő és egy kis erdő." A későbbi tanyabérlők, árendálók adatai alapján a tanyán ún. „harmados művelés" folyt. „A gazda adta a vetőmagot. 4 ökröt adott a föld megműveléséhez. A munka a harmadosé volt, de a gazda beleszólt. A termés harmada volt..." az árendálóé, a bérlőé. „A géprész felét kellett adniuk. Az egyezség szerint a jószágtartás feles lett volna: liba, pulyka, baromfi. Egy tehenet is kiadott a gazda fejőre." Bár mindezek az adatok már elsősorban az 1941. év utáni bérlőre, bérleti szerződésre utalnak, mégis föltételezhető, hogy a tervezett vizsgálat időszakában, tehát az 1939—40-es évekre is ezek a megkötöttségek, megállapodások, szerződésbeli jog és kötelesség volt, voltak az irányadók. A nyolcgyermekes család, a nagyalföldi, a nagykunsági hagyományos gazdálkodás és családi rend szerint, szoros közösségben élt, végezte mindennapi munkáját. Már az 1938. és az 1939. évi helyszíni vizsgálataink alkalmával megfigyelhettük az erősen kötött — a hagyományos rend szerinti — családi munkamegosztást. A nagy létszámú család, az apa, az anya s a már felnőtteknek is számítható gyermekek jó részének hasonló és hasznos tevékenysége szembetűnő volt. A gyermekek közül ezekben az években, 1939-ben, a három legidősebb már felnőtt (17-19 éves körül), férfinak számító munkaerő; a négy fiatalabb (8-9-10-13 évesek) a tanyasi gazdálkodás tanuló éveit, a munka dandárjának a jó részét is már rendszeres gyakorlatban végzi, végezheti, míg a legkisebb (4 éves) alkalmilag már a ház körüli apróbb segítségbe is betanulhat. Mindezek az életkori utalások azonban puszta adattá, érdekes és tanulságos családi adatközléssé válnak, ha nem figyelhettünk volna az Andrási család mindennapi életére, a család összességére s minden egyes tagjára megszabott, kijelölt, korukhoz és képességükhöz mért föladatok jól megszervezett és már begyakorolt, megszokott tevékenységére. Tanulságos volt számunkra megfigyelni, hogy a jól ismert, s már szinte általánossá merevült nagykunsági tanyasi élettől bizonyos mértékben és egyes vonásaiban is eltérően, egészen különös, harmonikus, egymás iránti figyelemmel is járó kötelesség volt a jellemző. A korábbi és több napos helyszíni vizsgálat, a tanya műszaki-építészeti felmérési munkálatai alatt, lényegében a teljes helyszínrajzot, elrendezést, méretében rögzítettük a tanyaépület minden részletét — szegletét és zugát — felmértük, az egyes helyiségek használatát, a berendezés és a fölszerelés részletes jelölését és gyakorlatát vizsgáltuk. Már akkor föltűnt a tanya életének — nyilván nagyon is átgondolt, mindennapi és hagyományosnak is joggal tartható, gazdálkodásnak is megfelelő — rendszeres munkafolyamatsora, a családi munkamegosztás kivételesen egységes, kiegyensúlyozott, nyugodt és derűs, tiszteletreméltó tevékenysége. A nagykunsági tanyákra alapvetően jellemző, műszaki-építészeti, építészettörténeti és esztétikai szempontból is kivételes értékű tanya — tanyaépület — még elmélyültebb és megújuló vizsgálata s igénye mellett, ez a kivételesen kiegyensúlyozott gazdasági élet, s a családi munkamegosztás közvetlen megismerése és tisztelete is nagyban hozzájárult. Gondolatban már akkor foglalkozhattunk azokkal a családtörténeti, családszervezeti, családi munkamegosztásra vonatkozó kérdésekkel (ha nem is foglaltuk össze, s ha még egy általános jellegű megfogalmazásra sem kerülhetett), amelyek a későbbiekben, már a szűkebb szakmai ismereteink keretében, teljes érvényű követelménnyé, irányadó és meghatározó követelménnyé is váltak.

47 LOVAS László kétnapos előzetes tájékozódása alkalmával nyert ismeretei megerősítettek bennünket abban, hogy a nagykunsági, a karcagi tanya, a tanyásgazdálkodás, az árendáló — a bérlő — Andrási család, a hagyományos mezőgazdálkodás helyi folyamata és gyakorlata, s végül a családi szervezet, a családi munkamegosztás sajátos, szinte egyedülálló — tehát valójában nem tipikus — egysége minden tekintetben figyelemre méltó. A nagykunsági, a karcagi tanya (Üllopart. 414.) vizsgálatának az idejét egy évre terveztük : behordástól behordásig, a táji adottság, a gazdálkodás rendje és gyakorlatának is megfelelően. Előzetes tájékozódás és megbeszélés alapján a következő munkaterv alakult ki. 1. Helyszíni megbeszélés. Karcag. Városháza. •— Külterület. Üllopart. 414. Tanyaszám. Résztvevők: GYÖRFFY István egyetemi tanár, LOVAS László egyetemi hallgató, s e sorok írója mint helyszíni kutató munka egyik résztvevője és irányítója, dr. SÁNTHA József, Karcag város polgármestere, dr. KISS Mihály