Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Vargha László (1904—1984) - KECSKÉS PÉTER: Vargha László és a Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény

Kecskés Péter: VARGHA LÁSZLÓ ÉS A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZETI GYŰJTEMÉNY VARGHA László az építész műszaki pontosságával és a néprajzkutató kiváló megfigyelőképességével rögzítette közel fél évszázadon keresztül a magyar népi építészet jelenkori és történeti adatait. E sokoldalú és kitartó munka eredménye a Magyar Népi Építészet Gyűjtemény (ezután MNÉGY). 1978 novemberében gyűjteményét a következő becsült számadatokkal jellemezte: „5000 db vázlat, rajz, térkép, műszaki felmérés; 20 000 db fényképfelvétel, negatív, kontakt másolat; 2400—2600 db diapozitív; 500 dosszié, adattári anyag, jegyzet, dokumentáció; 15—20 db vázlatkönyv (a 40—50 vázlatrajz, lap)". Olyan archívum megalkotására vállalkozott VARGHA László, amely adatszerűen magában foglalja a magyarság falusi és városi építményeinek kiemelkedő néprajzi és építészettörténeti, művészettörténeti és műemlékvédelmi szempontból is jellemző emlékeit. Az összefüggő, megbízható és széles ívű adatok hiánya volt a szükségszerű kihívás számára. Nem az elődök és kortársak szakmai meghaladása, hanem a tények sokoldalú feltárása, az értékelés lehetőségeinek biztosítása vezérelte egy olyan összegzés reményében, „aminek én már nem is lehetek tanúja, csak közreműködője, tényezője". Vállalkozásának több évtizede alatt nem volt tartós intézményi biztosítéka, bár több múzeumi és oktatási helyen működött. Ennek tudománypolitikai, anyagi, objektív és szubjektív indokai is lehettek. A MNÉGY több vonatkozásban pótolhatatlan nemzeti értékével, közép-európai jelentőségű kiteljesedésével egy szűk tanítványi és baráti kör segítségével létrehozott és megőrzött, megismételhetetlen teljesítmény maradt. Elmondhatjuk, hogy egyetlen néprajzkutatónk teljesnek mondható hagyatéka sem került külön kezelt közgyűjteményi hasznosításra kutatóhellyel együtt.

1 A MNÉGY történetének néhány fontosabb adatát, a feldolgozás közeli befejezése miatt is figyelemre méltó tényeit ismertetjük az alábbiakban. VARGHA László Néprajzi Múzeum főigazgatói tevékenysége végén igyekezett kutatási eredményeinek és alakuló gyűjteményének valós minősítést szerezni. A szakvéleményeket 1949 júniusában Cs. SEBESTYÉN Károly és KISS Tibor egyetemi tanárok adták a néprajz, ill. az építészet oldaláról. A néprajzi jellemzés kiemeli: „A szigorúan mérnöki szempontok szerint készült házfelvételek az ethnográfusok részére helyenként meglepően új felvilágosításokat szolgáltatnak. Olyan kérdésekre adnak felvilágosítást, melyeket eddig tisztán ethnográfiai alapon megoldani nem lehetett. Olyan részleteket tárnak fel e rajzok, melyekről eddig sejtelmünk sem volt... Azzal, hogy ezeken az egyes házfelvételi rajzokon évszámok szerint van feltüntetve az épület egyes részeinek keletkezési, ill. építési ideje, megbecsülhetetlen értékű adalékokat szolgáltat a házépítés fejlődése és a háztípus kialakulása kérdéseiben, a társadalmi és a gazdasági változások vizsgálatában." Részlet az építész véleményéből: „A rajzok előadási módja pedig grafikailag művészi hatású annyira, hogy a szemlélő a magyar parasztházak esztétikai szépségét közvetlenül érzékelheti. Ez a munka annál értékesebb, mert tudományos szinten tárgyalja a parasztházak fejlődését, ami pedig a magyar építészet történetében a műtörténet mai állása szerint hézagpótló." A véleményezők szerint a gyűjtemény 1949-ben 250 felmérésből és 8000 fényképfelvételből állt.

2 A Művelődésügyi Minisztérium a Néprajzi Múzeum keretei között 1958—1959 években a gyűjtemény céltámogatására és feldolgozására anyagi keretet biztosított. A MNÉGY állapotát, feldolgozottsági fokát, az elvégzendő feladatok kijelölését VARGHA László 1960 januárjában írt jelentése tette áttekinthetővé, aki ekkor a Műszaki Egyetem docense volt. E jelentés szerint 1958-ban elkészült 21 dokumentációs kötet, ebből Nógrád megye népi építészetét 7, Pest megye anyagát 14 kötet tartalmazta. A 888 gépelt oldal a famés építményleírásokat foglalta magában, amit 681 fényképfelvétel és 152 lapon 618 felmérési rajz kísért. 1959-ben elkészült Nógrád megye 8., pótkötete, Bars és Bács-Kiskun megye első kötetei, továbbá két néprajzi kiállítással kapcsolatos kötet. Ebben az évben elkészült alapanyagok már nem kerültek bekötésre (Bács-Kiskun 8, Beszterce-Naszód 1, Békés 5, BorsodAbaúj-Zemplén 10, Csík megye 1 kötete). VARGHA László jelentésében még további 15 megye tervezhető 300—350 kötetére utalt, amiből különösen Hajdú-Bihar, Heves, Szolnok, Komárom, Kolozs, Vas és Veszp-