Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - GILYÉN NÁNDOR: A magyarországi lakóházak deszkaoromzatairól

de nem ismerjük például még a sokak által kutatott szegedi napsugaras házak mestereit sem. A faormok kezdetei, mint láttuk, legalább a XVIII. századra nyúlnak vissza, de nagyobb elterjedésük csak a múlt század második felére tehető. Ekkor terjedtek el a deszkaormok szinte az egész magyar nyelvterületen. Virágzásuk azonban nem tartott sokáig, az első világháború után már kevés készült. Ehhez az ízlésváltozáson túl valószínűleg hozzájárult, hogy a deszka a trianoni határok következtében drágább importárúvá vált. Ennek ellenére például Hevesben még a második világháború idején, só't Szatmárban utána is készítettek egyszerű faormokat.

39 A megmaradt emlékek a deszkaanyag gyors romlása miatt csak különleges gondossággal őrizhetők meg. Legfőbb ellenségük mégis az ízlés alapvető átalakulása, a régi házak lebontása, szemünk láttára végbemenő gyors pusztulása. Nagy veszteségére népi kultúránknak, hiszen a deszkaormok építése a népi építészet és díszítőművészet egyik utolsó felvirágzása volt, amely — minden valódi építészeti formához hasonlóan funkcionális és szerkezeti alapokból kiindulva teremtett értékes alkotásokat. A faormok logikusan és szervesen beleilleszkednek a falusi lakóház homlokzatába, azt mintegy megkoronázzák, díszítésük pedig e szerepüket erősíti, hangsúlyozza. A fehér, egyszerűen formált fal és a sötét tónus — festett vagy az érett fa szürkésbarna színét megtartó —, a gazdagon díszített faorom kontrasztja pedig a magyar népi építészet és dí18. kép. Kazettás deszkaorom, Isaszeg (Pest m.), Rákóczi u. 65. szítoművészet sajátos kompozíciós elvének, a hangsúlyos formák és díszítések koncentrálásának magas szintű megvalósítása.