Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - GILYÉN NÁNDOR: A magyarországi lakóházak deszkaoromzatairól

3. kép. Díszes faorom a Murány völgyében (Vahot Imre 1846 után) általános díszes parasztházat mutat.

11 Ilyen régi emlék már a deszka viszonylag gyors elhasználódása miatt sem maradhatott ránk, de a rendelkezésre álló adatok alapján valószínű, hogy délebbre, a magyarlakta területen a deszka hiánya miatt eleve csak jóval később terjedtek el a faormok. Sokkal több adatunk van a korai délnyugat-dunántúli faormokról. A legrégibb datált emlék az 1813-ból származó salomvári ház volt, amely azonban elpusztult, csupán MALONYAY könyvéből ismerjük.

12 Kiérlelt formái alapján biztosnak vehetjük, hogy már a XVIII. század folyamán is általánosak voltak ezen a vidéken a faormok. A múlt század folyamán Göcsejben, Őrségben és a szomszédos Hetesen, Hegyháton sokfelé készítettek ilyen díszes ormokat.

13 A Dunántúl többi részén, bár sok helyről nincs adatunk, feltételezhetjük, hogy csak a múlt század második felében terjedtek el a deszkaoromzatok. JANKÓ János a századfordulón úgy találta, hogy a régi házak a Balaton mellékén még kontyos tetejűek, a csonkakontyos, üstökös épületek oromfalát régebben sövénynyel zárták le, csak újabban használnak deszkát. (Leggyakoribb azonban már akkor is a falazott orom volt.)

14 A múlt század második felében a Dunántúl más tájain is megtaláljuk a faormokat, így Somogyban, a tolnai Sárközben, Baranyában — ahol üstök a neve — és a szomszédos Szlavóniában. Valószínűleg hasonló a helyzet a Kisalföldön is.

15 Számtalan adatunk van az Alföldről, ahol a különböző források egyöntetűen a század második felében jelölik meg a kezdeteket. A közismert szegedi napsugaras ormok például ugyan már az 1879. évi árvíz előtt