Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - MENDELE FERENC: Örvényes község építőanyag- és építőszerkezeti vizsgálata

is megtartották a hagyományos ollóágasos, szelemenes (kör keresztmetszettel) tetőszerkezetet. (Új. u. 1., pajta, épült 1946-ban.) d) A tetőfedés anyaga Tetőfedésre régen szinte kizárólag nádat használtak. A zsúpfedést nem ismerik és fenyőfából készült zsindely is csak a középső malomnál található. A nádfedés 25—35 cm vastag. A régi és az új fedés közötti cca. 10 cm-es különbség a nád kopásának következménye, amit rendszeres javítással, vastagítással (felveréssel és szegessel) kell ellensúlyozni. A nádfedés minimális vastagsága a gyakorlat szerint 16—20 cm is lehet, mert még ilyenkor sem ázik be a tető. A javításnál a legtöbb szakértelmet az ún. „szeges" igényli. Ehhez — főleg a gerincnél — a legjobb minőségű nádra („szegőnádra") van szükség. A gerincszegésnél az egyes nádcsomókat (kiskévéket) a tetőtaréjnál összefonják, a két tetősíkra fektetett nádkötegeket egymáshoz kapcsolják. Alsó végüket pedig „csaptatóval" szorítják le a már meglévő tetőzethez, pontosabban a lécezéshez. Ezt a kisebb javítást cca. 10 évenként szükséges elvégezni. A csaptatófa sok mindenre szolgál. Pl. a „koporsó" vagy „vályúdeszka" leszorításához szükséges „kalodafákat" is ezzel rögzítik.

25 A fedélszéket viharléc helyett úgyszintén csaptatófákkal (4—10 cm átmérőjű farudakkal) merevítik. A nagy nádsíkokat és az ereszt „verés"-sel javítják, „hizlalják". Ilyenkor az elvékonyodott, de meglévő tetohéjazatba verőfával 1—1,5 m hosszúra vágott nádcsomókat „türdelnek", „vernek". Erre — ha jó a nád és szakszerű a munka — 30—40 évenként kerül sor. Örvényesen téglacserepet már a XIX. század utolsó két évtizedében is használtak, majd ennek az évszá19. kép. Imre u. 36. sz. lakóház homlokzati rajza