Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - MENDELE FERENC: Örvényes község építőanyag- és építőszerkezeti vizsgálata

tűnó', s ezt a telkek lejtése is kihangsúlyozza. Ahol a telek megközelítően vízszintes (pl. a páratlan számú oldalon, továbbá az Imre u. 34—36-nál), a lakóházistálló azonos gerinc- és ereszmagasságú (4. kép), de a tetőszerkezet ebben az esetben mindig eltérő megoldással készült, s általában a tetőfedés anyaga is más. A telek, illetve a soros beépítés lezárásaként — a csűrös jellegnek megfelelően — a pajta (csűr) a telek hossztengelyére merőlegesen épült, általában a telket teljes szélességében lezárva (5. kép). Eltérő megoldást mutat az Imre u. 16., ahol a pajta és a lakóház hossztengelye egybeesik, valamint az Imre u. 32. Utóbbinál a pajta „L" alaprajzú. A telkek teljes lezárását keskenységük is lehetővé teszi. A teljes lezárás csak ott hiányzik, ahol a település adottsága folytán nem szalagtelekkel találkozunk (Imre u. 4., 15., 43.), illetve ahol (feltehetően gazdasági okokból) a pajta csak két fiókból áll (Imre u. 33.). Örvényesen a csűrös beépítés szerint a pajták egy sorban álltak és kapcsolódtak egymáshoz (6. kép). Ez az Imre u. 23—33. között még most is megtalálható. A páros számú oldalon ez már hiányzik. (A helyiek szerint elsősorban az 1920. okt. 7-i tűzvész miatt. Ugyanis a páros számú oldalt pusztította el jobban ez a tűz, az itt álló pajták nagy része ekkor égett le, s ugyanígy a 8—32. sz. házsor is. A nyugati oldalon pedig a 9., a 11. sz.-ból a tanítói lakás, valamint a 13., 17., 21., 23. és 25. sz. lakóház.) Az Örvényesre általánosan jellemző telekelrendezéstó'l eltérést viszonylag kevés helyen találunk. Ilyenek : a) a hagyományosan nem mezőgazdasági munkával foglalkozók telkei, pl. a „FelsŐ" vízimalomhoz tartozó újabb lakóház, az alsó és a középső egykori vízimalom, valamint az Imre u. 1., 3. és 11. szám (7. kép); b) a második világháború után épült újabb lakóházak (Imre u. 7., Új u. 1. és 3.); c) a telkek adottságaiból eredően az Imre u. 2., 9., 10., 12. és 13., továbbá az eredetileg külön telekkel nem rendelkező Imre u. 41. A soros telekbeépítés következménye, hogy sok gazdasági épület esetén nagyon mélyen hátranyúlik. Ezt korrigálja az ún. „hajlított" vagy „kunkorított" beépítés (Imre u. 10., 17., 26.). A szérű (itt „szürü") a csűr (pajta) mögött helyezkedik el, de még a telekhez tartozóan, s általában itt állnak a nyári jószágtartáshoz szükséges épületek is (pl. „nyári disznóól"). Az utcavonalhoz igazodó beépítés és a kerítések készítése a XIX. sz. második felében válik általánossá. Ennek ellenére Örvényesen a legtöbb telek az utca felöl jelenleg sincs elkerítve (8. kép). Ezzel szemben az egyes telkeket itt a szomszédos udvartól 1,20—1,80 m magas kőkerítés választja el. Erre már JANKÓ is felhívja a figyelmet: „.. .a faluban lévő belsőséget, telket körülkerítik, még olyan helyen is — mint pl. Örvényesen, ahol több teleknek az utcára eso vonalában nincs kerítés, maga a telek mindig körül van kerítve."

11 2. Alaprajzi megoldások a) Lakóház Az itteni, tipikusnak mondható alaprajzi megoldást BÁTKY „. . .nyugati-magyar vagy közép-dunántúli ún. „füstöskonyhás háztípus"-nak nevezi.

12 Jelenlegi formájában szoba+ pitvar (itt folyosó) — konyha (padlásfeljáróval)-!- szoba (kamra) az általános alaprajzi elrendezés. Ez az egysejtű ún. „kemencés alaptípusból" fejlődött ki. A korábbi egy helyiség a kemencét magában foglaló konyha volt. „A szobát nem kedvelték, mert csak » szűrte meleget ád. A kemence a konyha V

3

, néha i/

2-ed területét foglalta el" — írja GÖNCZI Ferenc.

13 A fejlődés folyamán a kemencés konyha további helyiségekkel gazdagodik, de a különböző helyiségek — a füstöskonyha miatt — kívülről nyílnak (a hátsó kamrák jelenleg is). Ez a megoldás eredeti elrendezésében még ma is megtalálható az Imre u. 2. sz. lakóháznál (9. kép). Itt a ház udvari homlokzata előtt tornác, illetve mellvédes gádoros folyosó található (10. kép). (Támpillérszerű, harántboltíves tornácmegoldást — bár ez a Balaton északi területén gyakori — itt a helyszíni vizsgálatok során nem találtunk.) Az örvényesi tornácok szinte kivétel nélkül a ház déli oldalára kerültek. (Eltérés: Imre u. 2. sz. — itt a keleti; Imre u. 3. sz. — itt az északi, illetve a nyugati oldalon van a tornác.) A tornác oromfal felöli megnyitása a faluban ismeretlen. A fejlődés következő lépéseként a tornác csak a ház középső harmadát foglalja el. Ilyenkor a tornác általában háromnyílású, az újabb épületeknél kétnyílású (Imre u. 47. Épült 1954). Mindkét esetben az első és a hátsó szoba (vagy kamra) homlokvonala egybeesik a tornác külső síkjával. A lakóterület növelése érdekében a továbbiakban ezeket a tornácíveket is befalazzák. Az így kialakított, teljesen zárt előteret (korábbi tornácot) nevezik folyosónak. Az elfalazott háromnyílású tornácot az alaprajzi rendszer mellett az udvari homlokzat középső harmadának erősen szembetűnő hármas ritmusa (ablak-ajtó-ablak) tisztán megmutatja (11. kép). A fentiek alátámasztására említem meg az azonos fejlődésen átment és AszófŐn jelenleg is megtalálható Árpád u. 5. sz. lakóházat, ahol ennek a középső harmadnak a háromnyílású tornáca ma is látható. A bejárati ajtó védelmére Örvényesen először atetó'sík meghosszabbításaként egy-két deszkából készült védotetot