Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Adatok a szabadtéri gyűjtemények magyarországi történetéhez (Az 1938—1940 között megrendezett budapesti mezőgazdasági kiállítások parasztházai)

Vargha László ADATOK A SZABADTÉRI GYŰJTEMÉNYEK MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETÉHEZ (Az 1938—1940 között megrendezett budapesti mezőgazdasági kiállítások parasztházai) A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományos (II.) Osztálya Néprajzi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia (VI.) Műszaki Tudományok Osztálya Építészettörténeti és Építészetelméleti Bizottsága 1959. április 29-én a Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum kérdéséről, kiállítással egybekötött ankétot rendezett. Az ankét — címének is megfelelően — a magyar szabadtéri néprajzi múzeum általános elvi és gyakorlati kérdései megvitatását tűzte ki céljául. Az egyidejűleg kiállított, a hazai és a külföldi szabadtéri néprajzi múzeumokat ismertető rajz- és képanyag az ankét célkitűzéseit is magyarázta. A kiállított képanyag között, az 1938., 1939. és 1940. évi budapesti Mezőgazdasági Kiállítás hasonló jellegű anyagát — korábbi gyűjtéseim egy részét is — bemutattam. Az évenként megrendezett budapesti Mezőgazdasági Kiállítás, köznyelven: Tenyészállatvásár, több alkalommal falusi — népi — építészeti alkotások bemutatását is megszervezte, egybekötve az évtizedek óta tervezett és vajúdó magyar szabadtéri néprajzi múzeum gondolat szolgálatával. Ez a „szolgálat" azonban, enyhén mondva naiv tudatlanság, a jóakaratú tájékozatlanság, de főleg a mohó és a szemérmetlen üzleti kapzsiság — arra a korra jellemző — sajátos keveredése volt. A magyar szabadtéri néprajzi múzeum története szempontjából, úgy vélem, az ilyen irányú kísérletek is figyelemreméltók, s elsősorban tanulságosak. Mindezek a figyelembevétel és a napjainkban újból időszerűvé vált szervezési munkálatokra is tekintettel, a Budapesten egykor rendszeresen megszervezett Mezőgazdasági Kiállítás ilyen irányú törekvéseit, ilyen jellegű kiállítási anyagát, az 1938., 1939. és 1940. évben gyűjtött anyagomat foglalom össze a következő lapokon. Részben történeti adatok rögzítéseként, részben okulásul: a magyar szabadtéri néprajzi múzeum mielőbbi megvalósítása érdekében. /. Mezőgazdasági Kiállítás 1938. Budapest Az 1930-as években, évenként rendszeresen megrendezett szokásos tavaszi Mezőgazdasági Kiállítás — köznyelven : Tenyészállatvásár — alkalmából falusi — népi — építkezési tárgyú kiállítási anyag is bemutatásra került. A kiállítás keretében, többek között — nyilván Borbíró Virgil magvas és vitaindító tanulmánya ellensúlyozására s bizonyára a „Téglakartel" hasznára, figyelemreméltó kiállítási anyag volt megfigyelhető. Egy általános típusú, falusi jellegű lakóépület tervrajza, kétféle műszaki tervvel volt kiállítva. Az egyik lakóház terve téglaanyag, SL másik lakóház terve vert fal felhasználásával készült. Tehát ugyanaz a lakóépület terve kétféle kivitelben volt kiállítva, s mind a kettőt megfelelő felvilágosító — és értékelő — adatanyag, költségvetési és értékelési táblázat magyarázta. 1. sz. terv: Téglából — téglaanyag felhasználásával Építési költség 4487,— P összesen 4487,— P Lebontási érték 582,— P Összes befektetés 3905,— P azaz háromezer-kilencszázöt Pengő. 24%-kal kevesebb (mint a vert falú ház)! 2. sz. terv: Vert fal — föld felhasználásával Építési költség 3708,— P Fűtési költségtöbblet 800,— P Karbantartási költségtöbblet 600,— P összesen 5108,— P Lebontási érték 0,— P összes befektetés 5108,— P azaz ötezer-egyszáznyolc PengŐ. 24%-kal több (mint a téglaház!). Építsünk tehát téglából! Hirdette a hangzatos felírás, a tábla, a rajz, a tervanyag stb. S mindezeknek a szemléltető és meggyőző igazolására egy nagyméretű német hősi emléket, emlékművet mutatott be. A téglaépítkezés népszerűsítése és egyidejűleg a vert fal káros és gazdaságtalan bemutatása — mintegy hatásos és tárgyilagos bevezetés — után kezdődik a „kiállítási falu". A „kiállítási falu" elsősorban hangulatos és hiteles keretet igyekezett nyújtani a néprajzi — népművészeti — kiállítási anyagnak. Több év tapasztalata alapján megállapítható volt, hogy sem a „kiállítási falu", sem a kiállított néprajzi — népművészeti — anyag nem volt hiteles és megfelelő. Ha volt is, ha akadt is egynéhány eredeti néprajzi — népművészeti — tárgy, az is csupán