Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony

JEGYZETEK 1. BORZÔVAI Nagy Ottó (1909. 56.) szerint e terület birtokosai — a Bors nemzetség — részt vettek a Kopasz-féle lázadásban, és annak 1319-ben történt leverése után „a lázadók itt emberek szeme elől elrejtett erdőterületen húzhatták meg magukat", így lett a falu neve Bors-Odva. Ezt a feltevést látszik igazolni a falu erődszerű telepítése is. A mai lakosok úgy tudják, hogy a környéken sok borz miatt az ősidőkben Borz-Odva volt a falu neve. FÉNYES Elek 1837. 304. Borzova nevű település Szatmár vármegyében 8 római katolikus, 264 református, 6 zsidó vallású lakossal, de van Borzova település Torna vármegyében is, Pelsőchöz egy mérföldnyire keletre 335 lakossal. (FÉNYES Elek 1837. 345.) 2. RADETZKY László 1934. 50. és BOROVSZKY Samu 1909. 93. 3. A vizsgálat felölelte az egész Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék, illetve Ung-, és Ugocsa vármegyék kapcsolódó részeinek térképszelvényeit. Ezek alapján 293 településből: orsós település 174, a XVIII. század végén már nem orsós, több utcás település 101, egy házsoros, félutcás település 11, szórt, halmaztelepülés 3 (Fogaras, Nagyalmás, Komlós) zárt, patkóalakú település 2 (Mánd és Nemesborzova); kis település 4 (Lucska 6 épület, Mátyus 10 épület, Ramocsa 14 épület, Borzova 19 épület). 4. Ma élő idős emberek emlékeznek az 1935-ben végzett folyamszabályozási munkák során a falu bejáratánál (ma is itt a bejárat) 3—4 m mélyen talált 40—50 cm átmérőjű cölöpökre, melyek a régi patakmederbe voltak leverve. 5. Valószínű építési ideje az 1830-as évek vége lehetett, 1896-ban még működött. A legkorábbi adat egy 1842-ben történt baleset kapcsán található az egyházi halotti anyakönyvben (Lásd még: VARGA Lajos 1896. 381). 6. BALOGH Ilona (1935. 18.) szerint már 1301-ben Harangláb nevű községet említenek a levéltári források. 7. BALOGH Ilona 1935. 142 : Büdszentmihályon és vidékén haranglábnak nevezik, ami legfeljebb „3 ölnyi magas, és fölül két ágra menő, egy szál fából áll, és benne csak egy kis harang fér el...". A minősítéseknél magam is ezt vettem figyelembe. 8. Tiszaberek: 1797-ben két földbeásott tölgyfaoszlop tartja a harangot, deszkafedél alatt. (BALOGH Ilona 1935. 156). 9. Beregszász: 1755-ben fasátor van említve. Ez azonban nem feltétlenül utalás a torony sátorforma alakjára: BALOGH Ilona 1935. 131. Feltehetően DOMANOVSZKY György 1936. 39. utalása sem az egész torony formájára vonatkozik, hanem csak a toronysisakra. Ennek ellenére elképzelhető, és logikus a ferde oszlopvázú, sátorformájú torony előfordulási lehetősége, de ezt bizonyítani adatok hiányában nem tudjuk. 10. Ma már ilyen megoldás nem található. Felsőszenterzsébeten (Zala megye) ellenben olyan szerkezetű torony állt, mely átmeneti típusnak fogható fel. (1981-ben a Szabadtéri Néprajzi Múzemba került, és ott 1982-ben újból felépítették). 11. A borzovai torony bontása előtt a falu közössége harangszóval búcsúztatta a tornyot. A harangozó több mint tíz különféle hangjelzést mutatott be, melyekről magnetofonfelvétel készült. 12. Érdekes eredményre vezethetne egy nyelvészeti vizsgálat, mely a népi famegmunkálás műszavait venné szemügyre. Megfigyeltem, hogy az ács szakzsargon német eredetű kifejezései nem használatosak népi építészeti elemek és munkafolyamatok magyar megnevezéseiben. 13. BALOGH Ilona 1935. 31: Nagykőrös város Pesten levő házát 1639-ben, török mesteremberek zsindelyezik. 14. KOROMPAI György 1942. 24: Demiénházi Balog György faragó 1744-ben a mikházi ferences barátok szolgálatában áll (Lásd még: BALOGH Ilona 1935. 58.). 15. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattára (FAD. — 44). 16. KISS Kálmán 1878. 380. 17. RADETZKY László 1934. 47. 18. A Szatmári Egyházi Vidékbe Eső . . . 1809. 19. BALOGH Ilona 1935. 146—156. 20. RADETZKY László 1934. 41: A Cobb alatt álló szatmári várőrség (ún. sárga német) 1662-ben mit sem adva arra, hogy lakosai nemesek „ezeket a gerendára felkötözték, megverték és rabul vitték. Marha és élelemállomány 200 frt kárt szenved". (Lásd még: KISS Kálmán 1878. 378.). 21. RADETZKY László 1934. 47. 22. KISS Kálmán 1878. 605: Reformálás alkalmasint 1543—1545-ben Mándon. Feltehetően filiáján, Borzován is. 23. BORZOVAI REFORMÁTUS EGYHÁZ DICSŐSÉGKÖNYVE 1882: „Az egyháztagok évtizedeken át majdnem fedél nélkül álló és eldőlésnek indult tornyát... példás eréllyel zsindelyeztette be újból, és renováltatta ki ..." „Minthogy a torony javítása és befestése mintegy 400 frt-ba került, így az adakozásból befolyt pénzen felüli összeget, igás és kézi munkájára váltott szakmány munkájukért felvett összegekből, és úgy e célra rendezett zártkörű táncz mulatságokból befolyt összegekből fedezte.. ." „A gombfeltétel alkalmából jelen volt kisszekeresi lakos Varga László, Koós Lajos; mándi lakos Csepei László." A Nemesborzován található dokumentum gyűjtőívet is tartalmaz nevekkel, összesen 171 frt-ról. 24. Statisztikai vizsgálat érdekes módon bizonyíthatná, hogy mégis áll már háromszáz éve. 25. KOVÄTS J. István 1942. 137: Az állandó háborúskodás következtében a XVII. század derekától, a a XVIII. század végéig 1050-ről 739-re csökkent a gyülekezetek száma a Tiszántúli Egyházkerületben. A hadjáratok leírását lásd: Magyar katona vitézségének ezer éve 1933: 318—350. 26. BALOGH Ilona 1935. 146—156: Kölesénél és Szatmárcsekénél. 27. KISS Kálmán 1878. 370—884. így jár Borzova, Mánd, Kis-Szekeres, Kölese, Vámosoroszi stb. Milotán 1000 forint a kár. összesen mintegy 40 falut rabolnak ki a vidéken. 28. Tölgy és fenyőfán (deszkázat, zsindely) kívül ritkán találtam gyertyán, szil, égerfa, bükkfa alkatrészeket, sohasem teljes szerkezetként, inkább javítás, pótlás eredményeként. Ezeket a fákat többnyire gazdasági szerkezetek (őrlő, dörzsölő, járom stb.) készítésére, míg a gyümölcsfákat (alma, kör-