Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)

szet hevernek és rothadnak, nem kellenek néki, azért is, mert nehezen hasadnak, azért is, mert messzebb vannak. Csak az élőfát szereti gyilkolni". SÖRÖS Pongrác 1903. II. 121—125. 127. RÖMER Flóris 1860. 17., NÉMETH Gábor 1901. 105—106, HERKELY Károly 1941. 57., TÁLASI István 1942. 164—167., LUKÁCS Károly 1943. 242, ILA Bálint—KOVACSICS József 1964. 46, 380— 381, 388, ERDÉLYI Zoltán 1959. 8—18., VAJKAI Aurél 1959. 22—29, 273—281, 287. 128. SCHAFARZIK Ferenc 1904. 336—360. 129. Ld.: a 76. 81. sz. jegyzeteit. 130. VAJKAI Aurél 1957. 87—107. 131. CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 28—39. 132. VISKI Károly 1931. 3., VAJKAI Aurél 1959a. 85., CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 30—31. CS. DOBROVITS Dorottya megállapítja, hogy a népi építészetre oly nagy hatást gyakorló reneszánsz eredetű oszlopos tornácok divatját a kisnemesi kúriák után a gazdatisztek lakóházai, uradalmi vendégfogadók viszik tovább, közvetítik a népi építészet felé. 133. ÉBNER Sándor 1933. 1, VAJKAI Aurél 1959. 186—187., VARGHA László 1964. 158, MAKSAY Ferenc 1973. 268—269, S. LACKOVITS Emőke 1980. 27—28. 134. ÉBNER Sándor 1933. 1., VISKI Károly 1931. 3. 135. CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 35—36, 38, 71. 136. NAGYBÁKAY Péter 1971. 11—13. 137. Bakonycsernyén 1 kőműves 6 segéddel egész évben dolgozott, Zircen 1 kőműves 15 segéddel működött, Várpalotán 8, Városlődön 2, Devecserben 1 kőművest sorol fel az 1828-as regnicolaris összeírás. ILA Bálint—KOVACSICS József 1964. 107, 171, 389, 391, 414. Egy 1745-ből származó fundusadománylevél szerint Monoszló nemesi faluban házhelyet ígérnek a vele járó conditióval egy lovasi kőművesmesternek, ha a faluban megtelepszik. S. LACKOVITS Emőke 1980. 27—28. 138. KIS Ernőnek a századforduló táján készült statisztikája, mely járásonkénti összesítésben közli a kőművesek számát Veszprém megyében, jól mutatja a kőépítkezés jelentőségét a veszprémi, zirci és devecseri járás területén. KIS is kiemeli azonban, hogy a kőművesek zöme csak időszakosan űzi mesterségét, mellette nyilván gazdálkodnak is (KIS Ernő 1905. 13.). 139. JANKÖ János 1902. 186, 189—206. 140. ÉBNER Sándor 1933. 1—2, VAJKAI Aurél 1940. 18—20, ILA Bálint—KOVACSICS József 1964. 260. JANKÓ János a német házakra vonatkozó megállapításait kevés faluból származó emlékanyag alapján tette, az általa közölt alaprajzok nem jellemzőek minden falura. Pulán pl. századunkig előfordultak füstöskonyhás házak, és ma is él a „Rauchkuchl" emléke. Sok német faluban pedig máig jellemzőek a nyitott tornácok — szabadkéményes házaknál is (pl. Magyarpolány, Márkó, Városlőd stb.). 141. VAJKAI Aurél 1940. 18—20, 332—333, Uő. 1959. 217—218, 220—221, Uő. 1959a. 89. 142. Márkon rendszerint két ház épült egymás mögé a közös udvaron, s feltűnő az épületek egyöntetűsége, azonos tornáckiképzése: SZNMAN 1868. BÍRÓ Friderika és H. CSUKÁS Györgyi felmérése. Magyarpolányban is rendkívüli hasonlóság figyelhető meg a házak belső kiképzésében, tetőszerkezetében. Csupán az egyes helyiségek — főként kamrák, istállók — méreteiben vannak különbségek. (Ld.: a Petőfi u. 4, 32, 34, 36, 38, 40. sz. házak felméréseit: SZNMAN 1613, 1614, 1631— 1634. BÁLINT János és T. MANDIK Ibolya felmérései). Vöröstón szintén két lakóház épült egymás mögé, de itt egyik háznak jobbra, másiknak balra nyílik a bejárata, így mindegyik lakáshoz külön udvar tartozik: SZNMAN 1870. BÍRÓ Friderika és H. CSUKÁS Györgyi gyűjtése. 143. M. Stat. Közi. 1893. III. 43—50. 144. JANKÓ János 1902. V. 138., BÁTKY Zsigmond 1926. 14. 145. BÁTKY Zsigmond 1921. 39. lap 4. t. 146. M. Stat. Közi. 1902. 166—167, 152—159, 172—175. 147. Ld.: 128. sz. jegyzetet. 148. SCHAFARZIK Ferenc 1902. XIII—XXVI, XLI— XLIV, LVIII, LXV— LXVI. 336—360, VARGHA László 1943. 21., VAJKAI Aurél 1956. 73., BUBICS István 1973. 93—114. 149. FÉNYES Elek 1836. I. 492—493, VISKI Károly 1931. 3, VARGHA László 1943. 21., VAJKAI Aurél 1970. 27, 38, 39, 47. 150. JANKÓ János 1902. 175—180, VISKI Károly 1931. 3, HERKELY Károly 1941. 55, VAJKAI Aurél 1957. 88, Uő. 1959. 200—201., Uő. 1964. 166. 151. SZNMAN 1221. H. CSUKÁS Györgyi gyűjtése. 152. VAJKAI Aurél 1957. 88, WALLNER Ernő 1988. 62, CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 95. A kőfaragás középkori előzményeiről: ENTZ Géza 1956. 128. 153. ESZES László 1980. 84—107. A jól faragható követ nagy távolságokra is elszállították, A Baranya megyei Mecseknádasdon működő kőfaragók is hozattak Reziből, Várvölgyből követ: TÜSKÉS Gábor 1980. 104. 154. Pl. Kővágóörs, Petőfi u. 16. (SZNMAN 1221.), Tótvázsony, Magyar u. 60. (SZNMF 28 531.). 155. ENTZ Géza 1956. 128., SZNMAN H. CSUKÁS Györgyi gyűjtése. 156. VISKI Károly 1931. 4, ÉBNER Sándor 1933. 1.. VARGHA László 1943. 21, 24—25, VAJKAI Aurél 1940. 14. 157. Pl. az SZNM Mindszentkálláról származó házának tornácoszlopait és íveit is, a Kővágóörs Jókai u. 14. sz. ház boltozott helyiségeit. SZNMAN 1221. H. CSUKÁS Györgyi gyűjtése. 158. VISKI Károly 1931. 4., ÉBNER Sándor 1933. 1., VARGHA László 1943. 21, 25, SZNMAN 1803. H. CSUKÁS Györgyi gyűjtése. 159. ÉBNER Sándor 1933. 2, VAJKAI Aurél 1940. 10— 11., Uő. 1959. 179—180, BARABÁS Jenő 1967. 54/1, 54/2. t. 160. Ld.: a 116. sz. jegyzetet. 161. ÉBNER Sándor 1933. 2, VAJKAI Aurél 1940. 9, 11, 18, 311. Kőoromfalakra: TÓTH Kálmán—NÁSZAY Miklós 1936. 86—89, VAJKAI Aurél 1940. 11, szőlőhegyi építményekről ld. VAJKAI Aurél 1958. 38—40. 162. VARGHA László 1943. 22, BARABÁS Jenő 1987. 54/2. t, BALASSA M. Iván 1977. 346. 163. BALASSA M. Iván 1977. 346. 164. így pl. múzeumunk szentgáli házán is. SZMAD 36. CSALOG Zsolt újraépítési javaslata. 165. M. Stat. Közi. 1902. 152—159, 166—167, 172—175. 166. VAJKAI Aurél 1973. 82—86. 167. Ld.: a 108. sz. jegyzetet. 168. VARGHA László 1943. 23, VAJKAI Aurél 1940. 13—15, Uő. 1959. 181—183, 189—200. A tornácok formaváltozatainak gazdag példatára: TÖTH Kálmán— NÁSZAY Miklós 1936. 1—100, VISKI Károly 1926. 1—64. tábla, VAJKAI Aurél 1973. 89. 169. Pl. Szentgál, Virág u. 387, Kertalja u. 581, VAJKAI Aurél 1959. 191, 194. JANKÓ János megállapításával ellentétben a német falvakban is nagyon kedvelték a tornácokat, holott itt már zömmel szabadkéményes, egybejáratú lakóházak voltak (Ld.: a 140. és 142. sz. jegyzetet). Német falvakban sokkal később került sor a hagyományos ház átalakítására, mint a magyar falvakban. A nyitott tornácok is sokkal tovább megmaradtak. VAJKAI Aurél 1940. 19—20, Uő. 1959. 220—221, továbbá SZNMAN 1613, 1614, 1631—1636, 1868, 1870. 170. VAJKAI Aurél 1959a. 85., Uő. 1958. 19—21, VARGHA László 1943. 25—26, BALOGH Jolán 1967. 79—80, 82, 88, 91, 94, 101—103, 116—117. VARGHA László kiemeli, hogy a különféle építőanyagok másmás lehetőséget nyújtanak a történeti formák átvételére. VARGHA László 1964. 162. (Ld.: még a 132. sz. jegyzetet).