Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)

tott csehsüvegboltozatos istálló jelentős állatállomány befogadására épült (25. kép), ugyancsak nagyméretű a pajta is.

22

'

1 A konyha eredeti tüzelőberendezése a bontáskor romos állapotban még megvolt. A konyha közepén, a kéményboltozat alatt azonos magasságú nagy- és kiskemence helyezkedett el, melyekhez a szobai falak körül alacsonyabb padkák csatlakoztak. Ezekről nyílt a szobai kályhák tüzelőnyílása. Az első szobában kívülfűtős cserépkályhát, a hátsó szobában zöld szemeskályhát fogunk felállítani, mindkettő szentgáli kisnemesi házakból származik. A berendezésből a múlt századi, polgárosult ízlést tükröző bútoroknak több darabja megvolt még a bontáskor: egy 1848-as intarziás sarokpad, falitéka, háromfiókos sublót, üveges kredenc, fából készült kanapé.

226 A múzeumi berendezés a múlt század végi állapotot fogja felidézni. A faragott és intarziás díszítésű keményfa bútorok mellett a festett bútort csak a komáromi láda képviseli. A konyha meglehetősen archaikus. Szentgálon még a 30-as években is sok helyen átalakítás nélkül megvoltak a füstös- és szabadkéményes konyhák, bár többnyire már csak kenyérsütésre használták a kemencéket. A főzés már inkább konyhai vagy szobai berakott sparherten történt.

227 A felszerelésben helyet kapnak a helyi fazekasipar termékei is. A szobákban a sok évszámos, feliratos tárgy, a történelmi témájú metszetek, színes olajnyomatok mind a kisnemesi lakók reprezentációs igényeit jelzik. Latin feliratos, évszámos, monogramos somhegyi üveg csak nemzetes uraknak járt, s ugyancsak az erdőbirtokos, vadászó kisnemes házának felszereléséhez tartoztak a levelesládák, a fegyverfogason lógó lőfegyverek, az agancs trófeák és a bőrtarisznyák.

22S Minthogy a szentgáli házon, tüzelőberendezésén fennállásának két évszázada során csak csekély változtatások történtek, indokolt lenne itt a századfordulánál korábbi enteriőrt bemutatni. Az ehhez szükséges bútoranyag meglenne, annál nehezebb viszont az apróbb, veszendőbb tárgyak, a cserépedények, a textília beszerzése. A millenniumi kiállítás szentgáli házában még két szobában ott voltak a hosszú tálasok, melyeken óntányérok sorakoztak.

229 Ilyeneket már az 1950-es években sem lehetett látni, mára pedig még az emlékük is kiveszett.

230 Szentgál gazdasági, társadalmi viszonyai, lakáskultúrája is speciális, így a berendezésre vonatkozó információk, tárgyak a környező — zömmel német lakosú — falvakból nehezen gyűjthetők. A századfordulóra vonatkozóan elég jó támpontot ad a millenniumi néprajzi falu szentgáli házának berendezése. 231 Ennél korábbi berendezést a tárgyi anyag szűkössége miatt nem lehet, csak jelzésszerűen bemutatni. Másik megoldás lenne, ha a gyűjtést korábban kezdő, és bővebb tárgyi anyaggal rendelkező közgyűjtemények tárgyairól készült hiteles műtárgymásolatokkal pótolnánk a berendezés hiányzó darabjait. A jelenlegi berendezési koncepció szerint — és az áttelepítendő ház bontáskori berendezésének is megfelelően — a századforduló körüli állapotot mutatnánk be.

232 Ezzel felvillanthatjuk a kisnemesi falu egykori gazdag lakáskultúráját, ugyanakkor a fejlődés megrekedését is. A szentgáli portán fogjuk bemutatni a módosabb háztartásoknál alkalmazott ritkább háztartási eszközöket (kősúlyos mángorló, kősóőrlő) és a nagyobb gazdaságokban megjelenő korszerűbb mezőgazdasági eszközöket (vetőgép, vasborona, szelelőrosta stb.). Az utcasor másik oldalán a tájegység legkorábbi építménye, egy Nyirádvól származó lakóház, ill. a porta többi építményei állnak majd. A ház szobafüstöskonyha-kamra-istálló alaprajzú, első három helyisége előtt pilléres, harántboltíves tornác húzódik, melyről ajtó vezet az utcára (26. kép). A ház első három helyiségének a ház hossztengelyére merőleges mestergerendája van. Érdekes módon a konyhai mestergerendán található a felirat: „Nagy György Mihály és Márton fiaival építette melyben az Ür Jézus ditsértessék Ámen 1754."

233 A házat ma is a Nagy család leszármazottai lakják, akik a század elején 12 holdon gazdálkodtak. Nemrég bontották le a ház folytatásában levő, hasonló tornáckiképzésű másik házat, melyet valószínűleg a Nagy család egyik önállósuló férfitagja építtetett az 1770es években. Építésekor az első ház végében levő pajtát elbontották, s helyette a telek végében nagyméretű keresztben álló ikerpajtát építettek a két család számára.

234 A lakóház nyeregtetős, ollószáras-szelemenes tetőszerkezetű, zsúppal fedett. Utcai homlokzatát szerény vakolatdísz ékesíti, melyen az 1912-es évszám a felújítás korát jelzi (27. kép). Tüzelőberendezését sajnos már elbontották, a füstöskonyhába kémény épült. (A lakóházat még nem sikerült az SZNM számára megvásárolni.) Bontása még sok új adalékkal szolgálhatna a kőépítkezés korai szakaszából származó ház építéstörténetéhez. Minthogy a múzeumban a nyirádi lakóház egyes portán fog felépülni, az ikerpajtát egy padragkúti, hasonló középszintű gazdaságból származó pajtával fogjuk pótolni.

230 A mindszentkállai porta mögött, eredeti elhelyezkedésének megfelelően a porta építményeitől távolabb telepítjük a szentjakabjai olajütőt. Az olajütésnek a hosszú böjti időszak alatt főként katolikus falvakban volt nagy jelentősége, így a német lakosságú Szentjakabfán is. Vidékünkön az olajütőknek több típusa ismeretes.

236 A szentjakabfai inkább olajsatu, mert az olajat két hatalmas tölgyfagerenda facsavarral történő közelítésével, préseléssel nyerték. A lejtős terepen elhelyezkedő kőépületben három szinten folytak az olajütés és az őrlés műveletei : az alsó szinten helyezkedett el a lóvontatású nagykerék, a középsőn a daráló, az őrlőkőpár és a