Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)

kozhatott, ezekben azonban nem volt állandó tüzelőberendezés.

83 Sarvalyon a kemence általában az utca felőli első helyiségben volt, a csepelyi házaknál a középsőben. A sarvalyi házaknál minden helyiség az udvarról nyílt.

84 Csepelyen cölöpvázra épülő sövényházak nyomát tárták fel, Sarvalyon a kötőanyag nélküli laza kőalapozás alapján boronafalú építményekre következtettek a feltárók.

85 A sarvalyi feltárás első ízben szolgáltatott olyan nagyobb, összefüggő emlékanyagot, amelyből az alfölditől eltérő fejlődést nyomon lehetett kísérni. A Sarvalyon feltárt lakóházakban az ásatok a nyugati magyar ház előzményét látják, de egyúttal felhívják a figyelmet arra is, hogy a fejlődésnek nemcsak a nyugati magyar ház kialakulásához vezető útjai voltak, hanem attól eltérő, feledésbe merült, vagy követésre nem talált módjai is lehettek. HOLL Imre a Sarvalyon feltárt, különböző korú és a fejlődés különböző stádiumait képviselő lakóházak alapján felvázolta azok fejlődéstörténetét.

86 A többsejtű lakóház az Árpád-kori kemencés ház és a különálló kamra (vagy pincés kamra) összekötésével alakult ki a XIV. századra. A korábban két különálló helyiséget összekötő középső helyiség fűtetlen lakókamra lehetett. Kevésbé konkrétan, de a kétsejtű lakóházakra is érvényesen inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy a ház többsejtűvé alakulása nem a lakóház belső osztódásával, hanem a korábban különálló, különböző funkciójú építmények összekapcsolásával történt, megmaradt azonban a ház egyes helyiségeinek viszonylagos önállósága, amit a helyiségeknek az udvarra nyíló külön bejárata is jelez. Az így kialakult, és Sarvalyon alaptípust képező lakóház újabb kamrákkal, istállóval bővülhetett — Sarvalyon több L alakú, „hajlított" házat is tártak fel —, a háznak azonban továbbra is egyetlen fűthető lakóhelyisége maradt, a főzésre, sütésre is szolgáló füstösház. A pincék lejárata az udvarról áthelyeződött a szomszédos, gazdasági rendeltetésű helyiségbe, a többi helyiség azonban különbejáratú maradt. A fejlődés eddig rekonstruált vonala összhangban van a nyugati magyar ház kikövetkeztethető fejlődésével. A Nemesnépi Zakál György és GÖNCZI Ferenc leírásából ismert, századunk elején még az idősek emlékezetében élő, s legújabban építészetileg is megfogható zalai füstösház vizsgálata hasonló fejlődési vonalat mutat.

87 A sarvalyi házaknak a továbbfejlődött változatai azonban már nem azt a fejlődési sort követik, amelyből a XVIII. századra általánosan elterjedt nyugati magyar háztípus kialakulása magyarázható. A sarvalyi házaknál is felismerhető a törekvés a szoba és a konyha különválasztására, két tüzelőberendezés kialakítására, de itt ezek nem kerülnek egymás mellé, szomszédos helyiségbe, így nem kerülhet sor egyik helyiségnek a másik rovására történő füsttelenítésére. (4. kép, c. és 5. kép, c). Továbbra is megmaradt a konyha mellett a belülfűtős kemencéjű, nagyméretű lakóhelyiség.

88 Bár Sarvalyon is megjelenik a kályhás kemence s a füstmentes szoba, minthogy a szoba és konyha itt sem szomszédosak egymással, a kályhás kemencét a tornácról fűtik (5. kép, c). A kályha itteni megjelenését, tüzelésmódját a feltárók feudális, városi példák vagy a várépítészet hatásával magyarázzák.

89 Minthogy a Sarvalyon feltűnő megoldások a konyha és szoba funkcióinak szétválasztására nem biztosították a füstmentes helyiséget, s a kályhás kemencének a tornácról való fűtése sem válhatott általánossá — a sarvalyi házak közül ez az egyetlen rendelkezett csak tornáccal —, így ezek a megoldások nem bizonyultak maradandónak. Figyelembevéve az eddigi feltárások tanulságait és a XVIII—XIX. századi emlékanyagból leszűrhető tanulságokat, megállapíthatjuk, hogy a nyugati magyar ház előzményének tekinthető füstösház a késő középkorban még nagyobb területen elterjedt volt, mint azt a néprajzi gyűjtések s a recens emlékek alapján feltérképezhetjük. Feltehetően kiterjedt a Balaton-felvidékre és a Bakony nagy részére is, vagyis mindazokra a területekre, ahol később a füstös-konyhás házat találjuk.

90 Míg a szoba és konyha funkcióit egyesítő füstösház a közelmúltig megfogható valóság volt az Örségben, Göcsejben, addig a Balaton-felvidéken már csak a középkori ásatások őrizték meg emlékét. A füstösház már a XIV. században is különbejáratú helyiségek sorából állt.

91 A XV. századtól feltűnnek területünkön a füstmentes szobát tartalmazó lakóházak is, melyeknek kályhás kemencéjét kívülről, többnyire a konyhából fűtötték. Az eddig ismert kályhás-kemencés házak többsége területünkön az alföldi feltárásokból ismertekhez hasonlóan közös bejáratú. E lakóházak többsége falazóanyagában is eltér a vidéken általános építési gyakorlattól, kőből épült. Ezek a lakóházak feltehetően a tehetősebb falusi nemesség, plébánosok körében terjedtek el elsősorban, de még körükben sem lehettek általánosak. A csepelyi és sarvalyi ásatások eredményei azt mutatják, hogy a falusi nemesség másik része a vidék általános építési gyakorlatának megfelelő lakóházakban élt, hasonlókban, mint a jobbágyok.

92 A nemesek oklevelekben is gyakran emlegetett kőházai azonban azt a fejlettebb lakóháztípust képviselhették, amely kívülfűtős kályhás kemencéjével, közös bejáratával, a konyha előterének pitvar-szerepe folytán eltért a vidék általános építési gyakorlatától. A nemesi udvarházaknak bizonyára az ország más részein elterjedt típusát testesítette meg, melyben már a XVI. században számolhatunk a szabadkémény megjelenésével is.

93 VARGHA László és GERÖ László megállapításait összegezve K. CSILLÉRY Klára hívta fel legutóbb a figyelmet arra, hogy az alsóörsihez