Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE: Szabadtéri múzeumok Magyarországon (kiállításismertető)

kép. A szilsárkányi kovácsműhely fújtató ja badtéri Néprajzi Múzeum) (Szakép. A fertőrákosi pajta építése (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) tervei alapján létrehozott — sajnálatosan rövid életű — millenniumi Néprajzi Falunak, amely bár céljai és módszerei sok tekintetben különböznek a mai szabadtéri múzeumokétól, mégis a 19. század végén fölépített szabadtéri múzeumok egyik legkorábbi példája volt Európában. A második és harmadik rész a Magyarországon már megvalósult és épülőfélben levő szabadtéri néprajzi múzeumokat mutatja be az 1960-as évektől napjainkig. Ez az időszak az egyetemes szabadtéri múzeumok alapításának harmadik nagy hullámával esik egybe. A kiállítás második része a regionális szabadtéri gyűjteményeket veszi sorra. Nyugatról kelet felé haladva, a megnyitás sorrendjében jellemzi a Göcseji Falumúzeumot, a Vasi Falumúzeumot, a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt, a Sóstói Múzeumfalut, majd az Ópúsztaszeri Nemzeti Emlékpark keretében épülő Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt. Végül a mintegy nyolcvan tájházból emeli ki a legjelentősebbeket, melyeknek helyreállítása és berendezése hiteles. Az egyes múzeumok célkitűzései és eredményei közül hangsúlyozza a legfontosabbakat, így, többek között, a Göcseji Falumúzeumban az irtásfalvak településképének visszaadását és a füstösház utolsó példányának megörökítését, a Vasi Múzeumfaluban a szeres és utcás településű faépítkezés bemutatását, a szennai múzeumban a zselici, belső-somogyi míves tornácú talpas-vázas, füstöskonyhás házakat és a faluképbe bekapcsolt, helyben megőrzött 18. századi festett református templomot, a Sóstói Múzeumfaluban a templom körüli kiteresedő, középkori utcás településformát és az Árpád-kori gyökerű, földbe mélyített paszabi ház áttelepítését, az ópúsztaszeri gyűjteményben a Dél-Alföld különböző tanyatípusainak megvalósítását a tanyasi művelődés központjaival és a tanyát szülő mezőváros érzékeltetésével, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. A kiállítás harmadik része, az egész anyag fele a Szentendrén épülő országos Szabadtéri Néprajzi Múzeummal foglalkozik, 11 egység keretében. Bevezetésképpen ismerteti a múzeum tudományos tervét. Történeti-néprajzi írásos, térképészeti, rajzi anyagokkal, valamint archív fotókkal szemlélteti a terv kidolgozásának megelőző munkálatait, majd egy kiragadott példán, a tápi házén dokumentálja egy épület múzeumba kerülésének, berendezésének előzményeit és folyamatát. Ezután fölsorakoztatja a 10 tájegység anyagát északkeletről nyugat felé haladva, először a tervezett egységekét, majd az épülő Nyugat-Dunántúl és Kisalföld tájegységekét, végül pedig a már befejezett, és 1974-ben megnyitott Felső-Tisza-vidéki tájegységét. Az egyes tájegységek jellemzésekor meghatározza az általuk megörökített településformát, háztípust és a tárgyi kultúra helyi jellemvonásait. A kiállított anyag jól