Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - K. CSILLÉRY KLÁRA: Komáromi láda 1799-ből

K. Csilléry Klára: KOMÁROMI LÁDA 1799-BÖL A megvalósulásukhoz közeledő épületek majdani minél teljesebb és tökéletesebb berendezéséhez a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos munkatársai már eddig is tekintélyes számú tárgyat gyűjtöttek össze, köztük nem egy olyan példánnyal, amely önmagában is felkelti a figyelmet. Némely ilyen egyed pedig azon túl, hogy hasznos adalékokkal gyarapítja valamely népi díszítőstílus vagy tárgyforma ismeretét, a néprajzkutatásban felvetődő átfogóbb kérdések pontosabb megválaszolásához is segítséget nyújthat. Mint ilyen különös becsű múzeumi objektummal, kiemelten kell foglalkoznunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által 1981-ben a Bizományi Áruházból a helyszíni gyűjtések kiegészítésére megvásárolt és 81.12.1 számon beleltározott, a komáromi asztalosság stílusjegyeit viselő ládával. Ez a tárgy ugyanis annak az ez ideig jobbára csak találgatásokkal megoldani vélt problémának a tisztázáshoz szolgáltat konkrét, szemléletes példát, hogy mekkora időeltolódással, illetve milyen társadalmi réteg útján kaptak befogadást a népi bútorművességben a területükön fellépő új művészi stílusok. A most szóban forgó láda fenyőfából készült, faragott díszítéssel. Magassága 58, szélessége 114, mélysége 59,50 cm. Pogácsalábakon áll, fölöttük talppárkánnyal, amelynek az előreugratása közel azonos mértékű a fedőlap pereméből és fejelőléceiből képzett zárópárkányéval. A ládatestet tömör deszkalapokból állította össze a készítője, kávakötéssel, nyílt fecskefarkú fogazással ; mindazonáltal a fedél esetében keretes-betétlapos szerkezet látszatát kívánta kelteni azáltal, hogy a fedőlapra egy középütt merevített széles keretet rakott fel. A láda faragott dísze a homloklapon és a fedélen helyezkedik el; kivitelezésére nézve vésett, mélyítve bemetszett. A homloklap faragása szimmetrikus felépítésű, két azonos mintázatú, fonatos keretezésű négyzetes mezővel. A mezők közepére ferdén rácsozott kitöltésű kerek rozetta került, belefoglalva egy szorosan köréje simuló, stilizált babérkoszorúba. Az egészet fölülről egy kétoldalra leomló szalagcsokor, alulról pedig egy hármas karikákra felfüggesztett babérfüzér határolja. A díszítmény fölé és alá, arányosan szétosztva vágta be a készítő a kelengyés láda tulajdonosának név jelét és a házasságkötés — és egyben készítés — évszámát: „N 'S V 'S 1799". A fedél két mezőjének az előbbiekhez igazodó, faragott díszítését egy-egy kerekded babérkoszorúba foglalt, felülnézetes négyszirmú virág alkotja (1. kép). A láda egész felülete egyenletes feketére festett. Ez alatt nem észlelhető további alsó réteg, illetve színes virágozás. A láda oldallapjainak a közepén vas fogantyú van. A homloklapról a kulcspajzs hiányzik, belül azonban megőrződött az eredeti lemezrugós zár. A láda fedelét két kovácsoltvas pánt tartja, ezek végződése kettős levelet formáz. Belül a szokott, baloldali helyen ládafia található, alatta titkos rekesszel. Ez utóbbi lezárásának az álcázására a ládafia oldallapja is keretes-betétes szerkezetet imitálva készült, rátett lapokkal, melyek közül a ládafal mellettiek reteszként működnek. Hasonló módon, díszítő keretként megjelenő két oldalsó retesszel volt zárható a ládafia fedele is (2. kép) A láda lelőhelye sajnos nem ismeretes, azonban a kivitelezésének és elsősorban a faragott díszének a modora, különösen pedig a homloklapjának a komáromi mesterek kezén még a XIX. század derekán túl is továbbélő, jellegzetes kompozíciója (3—4. kép) határozottan vall a mesterének komáromi voltáról. Emellett a láda a megrendelő család társadalmi hovatartozását illetően is felvilágosítással szolgál, minthogy jelzi a nemesi származást a menyasszony névjelét megelőző NS rövidítéssel. Az, hogy ez esetben csakis kisnemesnek a leányáról lehet szó, magától értetődően következik ennek a menyasszonyi kelengyebútornak a láda voltából, hiszen a birtokos nemeseknél vagy akár polgároknál is ekkortájt már a ruhásszekrények voltak az általánosak. Sőt a parasztság körében is hódítani kezdtek az újabb tárolóbútorok. Elsőként talán a hazánkban a XVIII. század második felében terjedő

1 fiókosszekrény, a komód talált utat hozzájuk, legalábbis erre látszanak utalni az olyan, egymástól távoli területről származó, városi és mezővárosi parasztpolgári adatok, mint egy Sopronban 1797-ben felvett leltáré,

2 illetve az, amely egy 1803-ban elhunyt házaspár otthonának az összeírásából való Kismarjáról (HajdúBihar m.).

3 Nem sokkal később jelenhettek meg a ruhásszekrények sem. Ezt jelzi két 1802-ből datált falusi példány a Néprajzi Múzeumban, az egyik, keményfából, kevés rokokó jellegű faragással, parasztnemes otthonából Balatonhenyéről (Veszprém