Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Előadások a szabadtéri múzeumokról - K. CSILLÉRY KLÁRA: A szabadtéri múzeumok berendezési problémái
mindössze annyi szükségeltetik csupán, hogy minél aprólékosabb gonddal tervezzük meg a kiállításra kerülő berendezést, figyelmes, ha csak lehet, a helyszínről hívott segítőkre támaszkodó kivitelezéssel. A lakás akkor fog igazán élőnek hatni, ha minden lehetséges tárggyal fel lesz szerelve, amivel a valóságos háztartás is, mégpedig mindenből a kellő számú darabbal. A szabadtéri múzeumban egy berendezés csak akkor lehet jó, ha egy a bemutatandó korban élő, megfelelő társadalmi helyzetű család üzemeltetni tudná; ha tehát a megadott időbeli lakosai visszatérve, zavartalanul lakni és gazdálkodni tudnának benne. Műrendetlenség és műpiszok helyett pedig, ha csak ennek nyomós ok nem mond ellent, szerintem megfelelőbb, ha a helyi ideál szerinti rendes háziasszonynak a portáját jelenítjük meg, aki szokásos hétköznapi munkáját végezve is számol a váratlan vendéggel. A berendezéskor bele kell élnünk magunkat az ottani család helyzetébe. Természetesen végig kell gondolnunk, hogy hány és milyen korú, nemű családtag lakja a házat — eladó leányos ház-e vagy kisgyermekes fiataloké, esetleg magukra maradt öregeké —, ismernünk kell, milyen vallásúak, sőt a politikai nézeteiket is. Meg kell határozni, hogy a bemutatás időpontjában milyen évszak van, meg azt is, hogy melyik napszak, és magától értetődően azt is, hogy hétköznap vagy ünnep virradt-e a házra, hiszen mindez messzemenően meghatározza a házbelső képét. A köznapi házbeli munkák (7. kép), vagy étkezések, a félünnepi alkalmak, mint amilyen a fonó vagy ha gyermekágyas van a háznál, meg a nagy ünnepek és családi események: a karácsony, a lakodalom és a halottas ház éppen eléggé változatos lehetőségeket nyújtanak a különféle megjelenítésekre. A szóban vagy írott vezetőben közölt magyarázatok minden hamis megelevenítésnél többet nyújthatnak a látogatónak. Mindezeknek megfelelően, a múzeumi enteriőrök keretében történő bemutatóknak is határozottan kerülniük kellene a színházszerűséget. Ne az elődök által hordott viseletbe visszaöltöztetett, hanem mai ruhájában megjelenő asszony mutassa be a szövést a házban, és az esetleges táncbemutató se kívánja elhitetni, hogy a tegnapot hozza vissza, ne akarjon más lenni, mint a hagyományos múzeumokban rendezett koncert. Vállaljuk mi is tudatosan múzeum voltunkat. kép. Botpaladi lakóház, első szoba. D fal. pokróccal fedett hálóágy csepu7. kép. Botpaladi lakóház, első szoba. D fal. Közvetlenül az ajtó mellett konyhai jellegű tárolóbútorok és edények