Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - WUNDER, ELLE: A kiállítások szervezésének elvei az észt szabadtéri gyűjteményekben

mindig szabályos kölcsönkapcsolatban, illetve menynyiségben kapnak helyet. 12. Bizonyos problémák merültek fel a múzeum területén a paraszti udvarok tervezésével és elhelyezésével kapcsolatban. Mivel a múzeum csak ritkán szerez be teljes tanyai együttest, ezért a lakóépületek épületszárnyait, a főépülethez közel fekvő területekről szerezzük be. Az első években a múzeumban az udvarokat típustervek szerint rendeztük be. Ennek eredményeként a kiállításon néhány tanyai együttes közel azonos módon került kivitelezésre. Azonban az utóbbi időben e kérdést a múzeum már másképpen kezeli. A múzeum részére konkrét és a legjellemzőbb építményeket, ill. berendezéseket sikerült megszerezni. Az udvarok ilyen berendezése érdekes sokféleséget alkot, és élesebben bemutatja — a hagyományok keretein belül — a nép tudását. Az együttesek variálhatósága és a helyes arányok kialakítása fokozottan érvényesül. 13. A múzeum területén a szórtan elhelyezkedő tanyai udvarokat — minden egyes néprajzi zóna településtípusának megfelelően alakítottuk ki. 14. A falusi élet pontosabb megvilágítása céljából a múzeumban megjelennek a közösségi építmények is, így többek között vízimalom (4. kép), szélmalom (5. kép), kocsma, falusi templom, községi iskola, községháza, kovácsműhely, postakocsiállomás stb. 15. A múzeumi kiállítás mindenféleképpen figyelembe veszi az épületek közötti valós távolságokat is, melyeknek optimálisnak kell lenniök. A kiállítás ne legyen túlterhelve tárgyakkal, ne hasonlítson kirakatra, amelyben sokat látni, de kevés vésődik az ember emlékezetébe. A múzeum sűrű erdőparkja, egyrészről elősegíti a különböző néprajzi zónák egyesítését egésszé, másrészről pedig elszigeteli ezeket egymástól. Továbbá az építmények közötti távolságok rövid időre elvonják a látogatók figyelmét a kiállítástól. 16. A múzeum kiállításai köralakban járva közelíthetők meg. Valamennyi tájegységet és az egyes részeket körút, illetve ebből szerteágazó út köti öszsze. A kiállítás ilyen elrendezése következtében a múzeum területe teljes mértékben hasznosított, s ugyanakkor megkönnyíti a látogatók részére a kiállítás megtekintését. A vázolt elvek alapján a parkmúzeum kiállításával elérte a történelmi hűséget, mind a kiállítás általános arculatát, mind részleteit tekintve. 1980-ig a múzeumba 61 épületet szállítottunk, ezek közül 52 fel is van építve. A látogatók előtt nyitva áll 7 paraszti udvar 30 építménnyel, és 11 önálló épület, melyekben ezernél több berendezési tárgy található. A múzeum, a népi építészet védett területe nagyon népszerűvé vált. Ugyanakkor a múzeum területe nagyszerű pihenést kínál a látogatóknak is. Az észt szabadtéri múzeumok, amelyekben az építmények az eredeti helyükön vannak, azt a célt tűzték maguk elé, hogy megőrizzék eredeti állapotukban az objektumokat, és szükség esetén helyreállítsák az építészeti műemlékeket a hozzájuk tartozó termelési eszközökkel és használati tárgyakkal együtt; így meghatározott történelmi időszakot és konkrét terület régi paraszti életmódját hűségesen visszatükrözik. Észtországban három ilyen múzeum van: a Saaremaa szigeten levő Machkli-múzeum kezelésében egy paraszti porta, Tallinn közelében Sz. M. Kirov nevét viselő halászati kolhozt bemutató múzeum és Délkelet-Észtországban a Miniszte-múzeum. Valamennyi felsorolt múzeum a regionális múzeumok kiállító helye és általában azoktól helyileg messze van. Ezekben a múzeumokban lehetőség nyílik reálisan megvalósítani a helyi múzeumok állandó kiállításait. A helyi szabadtéri múzeumokban a tudományosan irányított komplex kiállítások szervezése — az általános, feljebb vázolt elveken kívül — lehetőséget nyújt a sajátosságok bemutatására is, aminek a lényege: 1. A kiállítás alapjául a helyi sajátos építmények szolgálnak, melyeket szükség szerint restaurálunk. 2. Az együttesből hiányzó építményeket helyreállítjuk, vagy leírások, fényképek, illetve analóg építmények alapján rekonstruáljuk. Amennyiben az adott néprajzi területen hasonló építményt fedezünk fel, úgy átszállítjuk a múzeumba és restauráljuk. 3. A berendezés alapjául a helyi sajátos néprajzi tárgyak szolgálnak, ezeket — szükség esetén — kiegészítjük — ugyanebből a faluból, vagy közeli helyről származó hiányzó eszközökkel. 4. Az építmény és eszközegyüttes eredeti formáját a régi fásítási módszerek alkalmazásával hangsúlyozzuk. Szemben az építészeti emlékanyaggal, amit a városba vagy a centrumba szállítottunk át, az ilyen kis helyi szabadtéri múzeumoknak nagy előnye: a környezet teljes eredetisége, valamint az építmények hitelessége az eredeti helyükön. A szabadtéri emlékmúzeumok feladata: Észtország kiemelkedő kulturális személyiségeinek születési helyével, tevékenységével kapcsolatos falusi építészeti együttesek, a kulturális értékkel rendelkező helyek megóvása és helyreállítása a hozzájuk tartozó emlékanyaggal és a falusi életforma tárgyaival együtt. Észtországban három ilyen múzeum van: Az ország déli részén K. R. Jakobson, az észt demokratának és a felvilágosodás úttörőjének múzeuma, északon az észt irodalom klasszikusának, A. H. Tammsaare múzeumháza és a Muhu-szigeten J. Smuul