Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - CZAJKOWSKI, JERZY: A földművelési módok bemutatása a szabadtéri múzeumokban

elégítsük, hanem azért, hogy a népi kultúra képét lehetőség szerint természethűen valósítsuk meg a kiállításon. Hasonló szabályoknak kell — a fenti észrevétele­ket figyelembe véve — megfelelniük a múzeumban elhelyezett gépeknek és berendezéseknek, mint pl. a kultivátor, a járgány, cséplőgép, szecskavágó, vala­mint a szekér és szán stb. Az ilyen jellegű kiállí­tási tárgyak száma nem lépheti túl egy meghatáro­zott gazdasági-termelési helyzet határait. Ezért nem tartozhat pl. gőzjárgány egy átlagos vagy éppen gaz­dag parasztgazdasághoz (lengyel viszonyok között), vagy cséplőgép a zsellérház mellé. A statikus kiállítást érintő második kérdéskör — a múzeum egyes objektumainak vagy egy porta va­lamelyik helyiségének felhasználása pavilonszerű kiállítás céljára. Mi ennek a célja és az oka? Minden szabadtéri múzeum célja az, hogy meg­teremtse a lehető legjobb didaktikai vagy ismeret­közlő céloknak megfelelő környezetet. Konkrét vagy tipizáló belső berendezések rekontsrukciója esetén a látogató egy általános, de helyes ismeretet kap, mert minden tárgy, mely egy meghatározott helyi­ség berendezéséhez tartozik, egymással kölcsönös függőségi viszonyban van. A pavilonszerű kiállítás megadja a lehetőséget az ismeretek tudományos el­mélyítésére. A tárgyakat rendeltetésük szerint so­rakoztatják fel. Az eszköztípusok összehasonlítását a tudományos információs anyag egészíti ki. Ilyen­fajta kiállítások rendezése a szabadtéri múzeumok­ban nagy tudományos és didaktikai jelentőséggel bír, mindenekelőtt mezőgazdasági és más gazdasági kérdésekben. Nagy szabadtéri múzeumokban rendszerint több gazdasági helyiség és objektum áll berendezés nél­kül (pl. pajta, csűr), melyek alkalmasak ilyen cé­lokra. Néhány szabadtéri múzeumban azonban kü­lönleges pajtát építenek ilyen kiállítási célra (pl. Dumbravában és Sibiuban — Románia). A parkmú­1. kép. Stefkowa-i lakóház és szénatárolók a múzeum­ban. (Sanok, Lengyelország) zeumtípus esetében ez megengedhető, de a falumú­zeum típusban egy odaépített pajta elrontaná az egész múzeum képét. Meglehetősen elterjedt a nagy pajták és csűrök felhasználása ilyen jellegű kiállítások céljára. így pl. a Schwerin-Muess-i szabadtéri múzeumban (DDR), vagy a „Cogges Major Farm Múzeum"-ban (Anglia) mezőgazdasági munkaeszközök kiállítása látható. Mezőgazdasági gépek és eszközegyüttesek nagy kiállítása kapott helyet a ciechanovcei Mező­gazdasági Múzeum (Lengyelország) gazdasági épüle­tében, közvetlenül a szabadtéri múzeum szomszéd­ságában. A „Pielisen Museo in Lieksa" (Finnor­szág) szabadtéri múzeumban az egyik legnagyobb épületet arra használják, hogy helyet adjon a fa­ipari kiállításnak, másik objektumban a paraszti szántóföldi gazdálkodás, az aratás és cséplés stb. munkaeszközeit gyűjtötték össze. (1. kép.) Mezőgazdasági gépek kiállításánál a működtetés elvének bevezetése gyakorlatilag lehetetlen. Csupán néhány gépünk van, melyek a mezőgazdasággal és a szántóföldi termények feldolgozásával kapcsolato­sak. Ezeket időnként, bemutatás céljából, tudjuk üzemeltetni. A forgó szélmalomszárny, a vízimalom kereke és a vízzel hajtott hasonló berendezések, a működő szőlő- vagy olajprések — tulajdonképpen ez minden, amit egy szabadtéri múzeumban nyúj­tani tudunk. A kiállítások statikus részét, mely több száz mezőgazdasági eszközt foglal magába, annál nagyobb gonddal kellene előkészíteni, hogy megfe­leljenek a szabadtéri múzeumok körülményeinek. Hátra van még a mezőgazdasági termeivények te­lepítése. Néhányan ebben látják a kiállítási forma tökéletesedését, amely élővé teszi a múzeumot, má­sok semmi hangsúlyt nem helyeznek erre, és csak az építészeti formációkat emelik ki. A szabadtéri múzeumok története arra az időre nyúlik vissza, amikor megindult az épületek mű­emlékvédelme, de mint minden elképzelés, ez is sok változáson ment keresztül. Ma nyíltan kimondhat­juk, hogy azoknak a múzeumoknak van a legna­gyobb didaktikai, nevelő hatása, amelyeknek lehe­tőségük van területükön szántóföldi termelést foly­tatni. Ez teremti meg a megfelelő hátteret a falusi építészet objektumai köré, melyeket természetes környezetükből kiemeltünk. Ezért ebben az esetben a szántóföldi művelés nem kiegészítő elemként ér­telmezendő, hanem a múzeumi kiállítás állandó, megtervezett része kell hogy legyen. A föld megművelésének három fajtáját kell meg­különböztetni: a kertek és gyümölcsösök a ház mel­lett, az objektumhoz közel fekvő földek, valamint az épületek vonulatán kívül eső földek. A parkmú­zeum-típusban mindkét első variáns telepíthető, a falumúzeumban ezzel szemben mind a három. Az eddigi megfigyelések némi optimizmusra adnak okot, mert sok bel- és külföldi múzeumban lépések

Next

/
Oldalképek
Tartalom