Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - VARGHA LÁSZLÓ: Eredetiség és rekonstrukció a szabadtéri múzeumban

nyos és a szakmai követelmények teljes értékű és következetes betartására van szükség. A kiválasztásra alkalmasnak tartott építészeti emlékanyag műszaki vonatkozású, építőanyagában, szerkezeti megoldásában és állagában — anyaga, szerkezete minőségében — és szállíthatóságában is elvégzett körültekintő és felelősségteljes vizsgálata is elengedhetetlenül szükséges. Az összhatásában és részleteiben is megfelelő, típusában vagy egyedi voltában is jellemző és értékes építészeti emlékanyag bontása közben azonban oly nagymértékű károsodás, elhasználódás is mutatkozhat, hogy az építészeti emlékanyag múzeumi kezelésbe vétele kétségessé válhat. Hozzájárulnak még a kifogásolható — a hozzá nem értés és a tudatlan — bontási munkálatok is, a felelőtlen szállítás, az azonnali konzerválás elmaradása, továbbá az újjáépítésig, az évekig elhúzódó tárolás veszélye is. Mindezeket még növeli a bontási munkálatok során végzett felelőtlen, pontatlan és hiányos bontási tervdokumentáció, vagy annak teljes hiánya. A régészetben és a műemléki vizsgálatokban már tökéletes szintre emelt ásatási napló és föltárási vizsgálat, az ún. megkutatás, jó és követendő például szolgál, szolgálhat a hasonló jellegű föladatok elvégzésénél. 2. A múzeumi elhelyezésre kiválasztott, lebontott és elszállított építészeti emlékanyag helye, az eredeti település, a telepítés helye, a helyszín, sok esetben talán nem vált, nem válhatott és nem is jelentett települési veszteséget, településszerkezeti hiányosságot. Olyan esetben — esetekben — azonban, amikor a település, a településszerkezet egyértelműen és teljes egészében egy korábbi — pl. még középkori — település egészét jelenti, vagy jelentette, az emlékanyag elbontása és elszállítása az egykori és archaikus •—• történeti jellegű és értékű — településszerkezet tudatos és pótolhatatlan veszteségét, elpusztítását jelenti, jelentheti. A több évszázados településszerkezet alapelrendezése, faluképe, utcasora, vagy együttesében, teljes egészében, vagy részleteiben pótolhatatlanul megváltozik. Az eredeti, pl. egy-egy XVII—XVIII. sz. templom, harangtorony, emlékmű, szoborcsoport helyén, annak a pótlására emelt újabb építmény, az eddigi példák alapján nem pótolta, nem pótolhatta a muzeális kezelésbe került emlékanyag történeti, művelődéstörténeti, építészettörténeti és esztétikai jelentőségét és értékét. 3. A múzeumi föladatok és a felelősség megállapítása keretében azonban tudomásul kell vennünk azt a tényt és azt a lehetőséget is, hogy az egyes építészeti emlékanyag sok esetben egyedüli, vagy az egyik lehetséges megmentése a múzeumba történt áttelepítés, a szabadtéri néprajzi múzeumba véglegesnek is tekinthető elhelyezés. Az építészeti emlékanyagnak eredeti helyéről történő elszállítása — a megmentése — után, s azzal egyidejűleg, a megfelelő pótlás, a mindenkori igényeket korszerűen is szolgáló új építmény hasonlóan korszerű és esztétikailag is kielégítő biztosítása azonban az eddigi gyakorlat szerint nem történt meg. Megfelelő, hiánytalan és követésre is méltó példával nem találkoztunk. Meg kell azonban őszintén vallanom, hogy mindezek az építészeti — s nem utolsósorban településtervezési — s esztétikai igények és föladatok korábban, a magyar szabadtéri néprajzi múzeumok szervezési és megvalósítási munkálatai során — az előkészítési tevékenységek összegezésekor — még nem merültek föl, legalábbis nem olyan mértékben, hogy ezekre a kérdésekre, kérdéscsoportokra is megfelelő hangsúllyal és nyomatékkal rámutattunk, rámutathattunk volna. A szabadtéri néprajzi múzeumok munkálatai közben fölmerült s tudatossá vált föladat, a muzeális kezelésbe, múzeumi elhelyezésbe került emlékanyag, esetleges — megkívánt, szükséges, megállapított — kiegészítése, pótlása, s végső soron, teljes egészében is újból alkotott — alakított — tárgyi, korszerű és esztétikailag is kifogástalan elvégzése, rekonstruálása is már föladataink közé tartozhat, tartozik. 7. A szabadtéri néprajzi múzeum fogalma, föladata, korszerű értelmezése A már közel egy évszázadra visszatekinthető szabadtéri néprajzi múzeum gondolata, megvalósítása és folyamata, alapjában véve több tudományszak átfogó és összegező — művelődéstörténeti és tudománypolitikai — szerepe, jelentősége mindannyiunk előtt ismeretes. 1. A szabadtéri néprajzi múzeum alapvető és elsődleges föladata a gyűjtőkörébe tartozó települési egységek és építészeti emlékanyag lehető legteljesebb és hiteles begyűjtése, megőrzése, gondozása, fejlesztése és muzeális bemutatása. 2. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a közel száz év előtti adottságok és lehetőségek napjainkban már, a XX. sz. utolsó negyedében — az 1980-as években — alapvetően megváltoztak. Korunk felgyorsult életfolyamata, a változó, a gyorsuló idő, nemcsak társadalmunk gyökeres alakulását és változását jelenti és bizonyítja. Ez a törvényszerű alakulás és változás — fejlődés — természetszerűen az egykori paraszti osztály emlékanyagára, a néprajzi jellegű építészeti emlékanyagra is kihat. A még száz éve általános paraszti építészeti alkotás és tartozékai, felszerelése, legnagyobb része már elpusztult. A szigetszerűen, foltokban megmaradt emlékanyag is elveszítette települési és telekelrendezési — a szomszédsági — kapcsolatát, eredeti elrendezését, tartozékait és használatát.