Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - VARGHA LÁSZLÓ: Eredetiség és rekonstrukció a szabadtéri múzeumban

gyakorlatukban bizonyos ellentmondás jelentkezett. A szabadtéri néprajzi múzeum anyaga ugyanis, a vizsgálat, a tanulmányozás, a dokumentálás, az elbontás, a konzerválás, az elszállítás, s a múzeumba vitel időpontjáig mindig, minden esetben egy település, egy közösség, általában egy néprajzi —- történeti néprajzi — jellegű együttes, s viszonylag egy szűkebb táj, települési egység tartozéka. Az egykor általánosabb érvényű, de jelentőségében már egyre csökkenő társadalom települési, gazdasági és építészeti alkotó eleme elszakad eredeti helyétől, s megszűnik az eredeti rendeltetése, használata is. De ugyanekkor, ebben az időszakban is még élő, vagy már hanyatló, letűnő szerepében, s használatában is még mindig eleven gazdasági és építészeti egység volt. Ezek az alapvető adottságok az építészeti emlékanyag jellegét tekintve, a tudományos szakmai értékelést és a muzeológiai kiválasztás tényét is figyelembe véve, a műemlékvédelem általános és helyi, lokális érdekeit közvetlenül és alapvetően is érintik. 1. A műemléki együttesek, a néprajzi jellegű építészeti alkotások védelme, a település keretében, a belterület (a falu), a község, s a külterület (tanya, major, szállás, szőlőhegy stb.) keretében —• a településszerkezet, •— a telekelrendezés, — a lakóépület, a gazdasági épület, a gazdasági melléképület, — a közösségi épületek: tanácsház, oktatási intézmény (iskola), kocsma, vendégfogadó, csárda, kovácsműhely, — gazdaságtörténeti emlékek és együttesek: egykori uradalom, kastély, udvarház, major, magtár, malom, tanya, szállás, szőlőhegy, kunyhó, pince stb., — a szakrális •—• egyházi — jellegű épületek, emlékek: templom, kápolna, lelkészlak, kálvária, temető, emlékoszlopok, szobrok stb., —• s még számos más célú és rendeltetésszerű épület és építmény: hidak, gát, halászóhely, csordakút stb. s a különböző jellegű, rendeltetésű és értékű építményeket, építészeti alkotásokat, s azoknak a lehető teljes egységét foglalja — foglalta — magában. 2. Ha jól átgondoljuk és megvizsgáljuk, valamennyi emlék — a teljes emlékanyag — a település építészeti emlékanyaga és járuléka, már alapjában is példázza és magyarázza —• a tér — a hely, a helyszín, a terep, a környezet, a szűkebb táj, a település, — az idő — a történelem: az eredet, az elhatározás, a cselekmény, a használat, a rendeltetés, a változás, az alakítás, — az építészet — az anyag, a matéria, a szerkezet, a technika, a mesterségbeli készség és tudás, gyakorlat és a stílus, a formai alakítás, elrendezésével és felszerelésével és járulékaival, az eredetiséget, a hitelességet, a folyamatosság egységét, s hiánytalan összhangban. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy mindezeket a tudományos és szakmai követelményeket — maradéktalanul és hiánytalanul — sem a helyszínen, az eredeti elhelyezésben, a valóságában, sem a múzeumi kezelésben, a szabadtéri néprajzi múzeumban, eredeti elemeire elbontva, átszállítva és újjáépítve, kiállítva, nem tudjuk biztosítani, nem tudjuk megvalósítani. 3. Mindezek a joggal megkövetelt föladatok a szabadtéri néprajzi múzeumban, — a tér — az elhelyezés, — az idő — az eredet, a megvalósítás, — az építészet — az emlékanyag, a funkció teljes egészében nem biztosíthatók, nem valósíthatók meg. Az igaz, hogy a kiállítási — a muzeális — anyag, a műemlékvédelem anyagával szemben más értelmezésű és más értékű. A műemlékvédelem és a szabadtéri néprajzi múzeum föladatait és munkálatait tekintve tudomásul kell vennünk, hogy a közös célkitűzés első — azonos — szakaszában, a védelem az elsődleges föladat. Ezt követelik meg a műemlékvédelmi törvények és rendeletek, s a muzeális anyag gondozása is. A múzeumi kezelésbe vétel jogilag a műemlékvédelem hatálya alóli törléskor veszi a kezdetét, s ettől az időponttól a néprajzi jellegű építészeti emlékanyagra, s tartozékaira a múzeumi kezelés és gondozás az irányadó és a kötelező. (5—6. kép.) 6. A szabadtéri néprajzi múzeum jöladata és felelőssége A már közel száz éves szabadtéri néprajzi múzeumi gondolat és tevékenység története és gyakorlata számunkra már közismert. Az előzőekben vázolt áttekintés és összegezés is elsősorban a cselekmény és a folyamat egyes sajátos, s részben más értelmezésű, részben még megoldatlan kérdéseket, kérdéscsoportokat foglalta magában. Az áttekintésből, az összegezésből is, úgy vélem, világosan kitűnt, hogy mindazok a sajátos műemlékvédelmi és muzeológiai föladatok hiánytalan elvégzése, végrehajtása során tudománytörténeti és egyidejűleg tudománypolitikai szempontoknak és igényeknek, követelményeknek is eleget kell tennünk. 1. Az építészeti emlékanyag vizsgálata: az előzetes föltáró terepbejárás, a helyszíni kutató vizsgálat, a szakmai értékelés, a kiválasztás, a végleges megállapítás és megegyezés, a múzeumi elhelyezés előzetes biztosítása az egyik — és alapvetően — legjelentősebb föladat. A cselekménynek ebben a meghatározott szakaszában nem csupán a tudomá-