Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - KURUCZ ALBERT: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum külföldi tudományos kapcsolatai (1975-1983)

Kurucz Albert: A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÜZEUM KÜLFÖLDI TUDOMÁNYOS KAPCSOLATAI (1975—1983) A Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, mint országos szakmúzeumot a 101/1980. (M. K. 4.) KM sz. rendelettel tudományos kutatóhellyé nyilvánították. A rendelet elismerése volt többek között a fiatal intézmény múzeumépítő, gyűjtő, felmérő, feldolgozó, kutató tevékenységének is, s egyben újabb, átfogóbb, alaposabb kutató munkára ösztönözte a múzeum dolgozóit. A szakemberek tudományos munkája szorosan összefonódott a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos koncepciójának kidolgozásával. Ezt a koncepciónkat a hazai szakemberek elismerő véleménye mellett méltányolták műemlékvédelmi hatóságok és szakemberek is. Hivatalos elismerését pedig a nyugatnémet FVS-alapítvány 1978-ban Schumacher-aranyérme jelentette. Kutatómunkánk az épületkiválasztással vette kezdetét. E munka az ország minden településére kiterjedt. A számításba jöhető épületek dokumentációi mellett jelentős számú, ún. analóg épület dokumentálására is sor került. Ezekkel alapoztuk meg, s indítottuk el azt a népi építészeti dokumentációs gyűjteményt, amelyet később tovább bővíthettünk az OMF megbízása alapján végzett felmérésekkel (falu-, tanya-, présházfelmérések). A megyei és országos intézmények felmérései az általunk készített dokumentációkkal együtt megteremtették a lehetőségét egy országos népi építészeti kataszter létrehozásának. Erre a Magyar Tudományos Akadémia és a Művelődési Minisztérium irányításával kidolgozott kutatási téma keretében intézményünk megbízást is kapott. A fő téma: „Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása". A múzeum kutatási tevékenysége elképzelhetlen a külföldi tapasztalatok ismerete, adaptálása nélkül. Valamennyi jelentősebb népi építészet kutatásával foglalkozó tudományos intézménnyel kiadványcserekapcsolatban állunk. A kiadvány- és dokumentációcsere mellett fontos része e kapcsolatnak a kutatók személyes találkozása. E célból a múzeum önállóvá válásától (1972) kezdődően tudatosan építette ki kapcsolatait a szomszédos országok, a gazdag tapasztalattal rendelkező más európai múzeumok tudományos munkatársaival. Csatlakoztunk a Szabadtéri Múzeumok Európai Szövetsége által különböző országokban rendezett konferenciáinak témáihoz, s ezek az alkalmak a szabadtéri néprajzi muzeológia egy-egy fontos témakörében tisztázhatták a vitás kérdéseket, s a követendő utat. Múzeumunk rövid története alatt igyekezett a kapcsolatrendszer minden formájában előre lépni. Évente több tudományos munkatársunk járt ösztöndíjas tanulmányúton külföldi intézményekben, végzett kutatást saját témájához a szomszédos országokban, tartott előadást különböző tudományos tanácskozásokon és jubileumi rendezvényeken. Az Európai Szövetség által rendezett tudományos konferenciákon a szövetség tagjai képviselték a hazai szabadtéri néprajzi muzeológiát. Példának elég, ha az 1980—83 közötti időszakot említjük, mely időszakban több mint 25 külföldi utat tudtunk megvalósítani. Ezek tapasztalatairól a résztvevők intézményen belüli tudományos továbbképzési alkalmakon számoltak be, így tették a látottakat közkincscsé. Az utak kb. kéharmada szocialista országokban, egyharmada nyugati országok intézményeiben realizálódott. Kihasználtuk a csoportos tanulmányutak lehetőségeit is. Múzeumunk sok munkatársa vett részt szlovákiai, kárpátaljai, romániai, lengyelországi, bulgáriai és ausztriai tanulmányutakon. A kiépített kapcsolatok, s a tapasztalatok birtokában 1979-ben intézményünk arra vállalkozott, hogy a szocialista országok szabadtéri néprajzi múzeumainak tudományos munkatársaival közösen, nemzetközi konferenciát rendez Szentendrén, „Anyag, szerkezet és berendezés" címmel. A konferencián a Szovjetunióból, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból és Jugoszláviából vettek részt szakemberek. Az európai szövetséget a konferencián dr. Adelhardt Zippelius elnök képviselte. A konferenciának több mint 20 külföldi és harminc hazai résztvevője volt. A tanácskozáson sikerült egyeztetni a szabadtéri múzeumok építésének koncepcióit, módszereit, a konkrét eljárásokat. Az elhangzottak alapján kialakult vélemények ezeken a területeken nagy különbségeket mutattak. Még nagyobb zűrzavar volt tapasztalható terminológiai kédésekben. Egyöntetű kívánságként hangzott el egy közös terminológiai elképzelés kidolgozása és elfogadása. A konferencián a magyar résztvevők előadásaiból átfogó képet kaphattak a részvevők a magyarországi múzeumépítés és -kutatás eredményeiről. Megtekinthették a központi szabadtéri gyűjteményen kívül a Nyíregyháza-Sóstói Múzeumfalut, s útközben bepillantást nyertek a népi műemlékek