Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Tanulmányok - GUNDA BÉLA: Munkakunyhók a Balkán félszigeten
házak földszintjén, az istálló melletti, a pincéhez csatlakozó keskeny, sötét előterekről, zugokról, a szénás pajta mellé épített szerszámoskamaráról (dungeme, tuama, Stanzer völgy), a lakóház, az istálló alatti pinceszerű üregről (dung, Thüringia). Kétségkívül azonban, hogy mindezek a korábban használt tk.-i dung-ok emlékei. Feltűnő — mint ezt Rhamm K. megjegyzi —, hogy ezek a dimg-ok (Stanzer völgy, Thüringia), sohasem voltaképpeni pincék. A dyngja .Frauengemach' Skandináviában is ismeretes volt, mint részben földbe mélyített és trágyával fedett helyiség. 34 A dyngja-ról tanulságosan fejti ki Wikman K. Rob. V., hogy az állatok gondozásával foglalkozó nők már a germán múltban téli időben állandóan vagy időszakonként az állatokkal együtt laktak. Az istállóban terjengő nedves meleg igen kedvezett a gyapjú megmunkálásának. Ezért az istálló az aszszonyok és leányok sajátságos tartózkodási helyévé vált. Ennek a maradványa, hogy a svédeknél a fonóestéket a közelmúltban az istállóban is tartották. Dalarnában a leányok körülültek egy tuskót, amelyen a forgács világló égett s szalagot szőttek. Közben pedig a legényekre várakoztak. A régi skandinávoknál a dyngja kezdetben nemcsak a nők dolgozóhelyisége volt, hanem — különösen hideg évszakban — az állatok szállásául is szolgált. ÉszakSkandináviában a leányoknak az istállóban való meghúzódása feltehetőleg a nőknek az ősi északi veremházakban való lakását váltotta fel. 3 ° A lakóépület mellé épített istálló a keleti és északi germán lakáskultúra vívmánya. Kétségtelen, hogy a szlávok a germánokkal való érintkezés előtt állataikat csak szórványosan tartották elkülönített, zárt fedél alatt. Az embernek és állatnak egy fedél alatt, ugyanabban a helyiségben való meghúzódásáról (különösen télen) még a századforduló tájáról is bőven vannak a szláv októl leírásaink. 30 Az istállónak a szláv nyelvekben a közös neve chléb, amely a gót eredetű (hlaiw 'sír', 'gödör'). Ez arra utal, hogy a lakóépület és az istálló elkülönülése a szlávoknál keleti germán befolyásra következett be. A problémánál nehézséget jelent, hogy a gót hlaiw jelentése 'sír', 'gödör', 'barlang'. A kérdés azonban áthidalható, ha arra gondolunk, hogy az ősszlávok istállója földbemélyített veremszerű építmény lehetett, illetve a veremház egyik részébe különítették el az állatokat, amelyekkel eredetileg együtt laktak különösen a hideg évszakokban. 37 Az ófelnémet tung, a skandináv dyngja terminológiának és a trágyával fedett, földbemélyített helyiségnek egyébként finn vonatkozása is van. Tunkio a finnben ógermán jövevényszó s jelentése 'trágya', 'trágyadomb', de így nevezik a karsina-t is, amely a szobában 1. juh- és borjúketrec, 2. a kemence és a fal közötti tér, ahol a fiatal asszonyok tartózkodnak és a kézimunkát végzik. A tunkio szónak ez a két utóbbi jelentése azzal magyarázható, hogy régebben a házban volt egy rekesz, ahol a trágyát helyezték el s ez szalmával, fenyőággal elégetve melegítette a szobát, amelyik ilyen módon 20 C-fokra is felemelegedett. 38 Vilkuna K. a finn tunkio magyarázata során a trágya elégetéséről ír. Ez nem valószínű, mert maga a trágya is meleget nyújt. A délszláv és a germán trágyába, földbe mélyített hímző, fonó-szövő kunyhók egymástól eltérő terminológiája ellenére Schier Br. összefüggéseket lát a tung és a kucarica között. Az utóbbi helyiségeknek a délszláv nyelvben nincs jellegzetes elnevezésük. Az izba és a kucarica elnevezés nyilvánvalóan fiatal jelentésátvitel eredménye. Szerinte a szláv őshazában sem találták meg semmi nyomát az ilyen kunyhóknak. Így Schier Br. — a kérdéssel korábban foglalkozó Rhamm K.-val együtt — a délszláv leányok fentebb ismertetett munkavermét germán átvételnek tartja. Az ilyen következtetésekre feljogosítanak az olyan történeti tények, hogy a gótok Thrakiában használtak munka- és éléstár vermeket és Walahfrid Strabo (7809—849) a 9. században Alsó-Moesiában még gótul prédikált. 39 Az ott élő gótok azonban elszlávosodtak. A kérdés ezzel még nincs lezárva. A különböző fonó- és szövővermek, földalatti munkahelyiségek Európa nagy területén el voltak terjedve és kétségkívül igen régiek. Ösi használatukról nemcsak Schier Br. és Rhamm K. nyilatkozott, hanem Haberlandt A. is, aki a kucarica-kat és a hozzájuk hasonló nyugat-európai kunyhókat a mardellalakások maradványának tartja, amelyeket Franciaországban Szép Fülöp idejéig (XIII. sz.) használtak.* 1 A fentebb ismertetett bolgár szövővermekhez (izba) pedig a következő gondolatot fűzi: „In gewisser Hinsicht liegen hier vielleicht volkstümliche Voraussetzungen zur Entwicklung der byzantinischen Gynäceen (Frauengemache) zutage. Die Überlieferung muss sehr alt sein. Vielleicht liegt Ähnliches auch dem antiken Panathenäenfest zugrunde, bei dem die Frauen der Göttin ein in gemeinsamer Arbeit gefertigtes Festgewand feierlich darbrachten bzw. das Götterbild damit schückten." 41 Véleményem szerint a Balkánról ismert kucarica, izba, a román argea eredetét más irányban kell keresni. A kucarica semmiképpen sem hozható kapcsolatba germán hagyományokkal. A délszlávoknál erős a patriarchális nagycsaládszervezet. A nagycsaládszervezeten belül a nőknek, a lányoknak, a fiatal házasoknak alárendelt a szerepük a nagycsalád vezetőivel, a férfiakkal szemben. A nagycsaládszervezetnek ez esetben az építkezésnél formaalakító hatása van. Szerb területen a fiatal házasok számára hálókamarákat (vajat, izina, klet, stasina) építenek. Ezeket — ha nincsen üresen álló —• a zadruga tagjának házasságkötése előtt építik fel, s az
