Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Tanulmányok - GUNDA BÉLA: Munkakunyhók a Balkán félszigeten
sonlóan épül, mint az iza. Tetőszerkezet az ún. socha-tető. A szelemenre (bilo) dorongokat (martaki) szegeznek, amelyek tk. a szarufáknak felelnek meg s a tetővázat kőris-, juhar-, mogyoróvesszővel (poprätnica), majd szalmával, kukoricaszárral, náddal fedik, agyaggal letapasztják. Az ilyen tetőkaró a pokrovina. Az izba egyetlen nyílása (okno, oknica) az ajtót és ablakot helyettesíti s elmozdítható létra segítségével ezen át járnak be az izba-ba, mivel az izba kb. 2 méter mély. Az izba-ban szőnek az asszonyok és egyéb gyapjúmunkával foglalkoznak. Noha az ide-oda hordozható parázstartó mangal-t a bolgárok ismerik, sem az izba-t, sem a zimnikb-et nem fűtik. Már Marinov D. közlése idején az izba eltűnőben volt, újat nem építettek, a régieket az összedőléstől nem védték. 10 1958-ban Ciprovska Planina nyugati részén az Ogosta folyócska völgyében (Ciprovci környéke) még megtaláltam az izba emlékét. Az izba az idős bolgár parasztok emlékezete szerint szelemenes földbe mélyített munkakunyhó volt. Az udvarokon több ilyen földbe mélyített kunyhót építettek, amelyeket különböző célokra használtak. Volt közöttük lakóház (szoba + konyha), istálló. Az izba-ban télen az asszonyok fontak, szőttek, de leginkább csak a leányok tartózkodtak benne és gyapjúfonalat készítettek. Az izba-t a legények segítségével a leányok építették. Október végétől 4—5 család leányai gyűltek össze egy-egy izba-ba és márciusig tartott a fonás. A munkakunyhóban gyertyával, hasított faforgáccsal világítottak. Az utóbbit az egyik leány rendszerint a kezében tartotta. A veremház fala mellett földpadkákon ültek a leányok. Fűteni nem kellett az izba-ban, mert körülrakták vastagon trágyával és a tetejére is trágyát hordtak. Az istállótrágyát télen át az izba-ra rakták. A trágya meleget adott. Tavasztól őszig általában üresen állt az izba és a szövő-fonó eszközök, a gazdasági szerszámok tárolására szolgált. Legfeljebb egy-egy idős asszony szőtt benne. Ősszel a leányok rendbe hozták az izba-t vagy szükség esetén újat építettek. Az izba-ba a legények nem mehettek be, de viszont esténként megzavarták a leányokat: az ajtón át égő szalmacsutakot dobtak be, az ajtót eltorlaszolták, ekét, szekeret tettek az ajtó elé. Ma már Bulgáriában az estéket (sedjanka, predjanka) fonással, szövéssel, varrással a lakószobában töltik el. Észak-Bulgáriában azonban gyakran öszszegyülekeznek a leányok és asszonyok a gabonás kamara (hambár) mellé épített szűk szobácskában (kilér), amely ruháskamrául is szolgál. Ez a helyiség a fiatal pár alvóhelye is (2. és 3. kép). Macedóniában nemcsak a leányoknak vannak elkülönített munkaépületeik, hanem a legényeknek is. Skoplje vidékén a Vardar völgyében becaricanak nevezik a legények számára épített házat, amelyben a mezei munka hiányában a legények öszszejönnek és nótaszó, vidám tréfálkozás közben gyékényt fonnak. Vasárnap és más ünnepek idején a becarica a vidám terefere központja, ahová eljárnak a nős emberek és a tréfakedvelő idősek is. A becanca-nak tűzhelye van s a legény összejöveteleknek ezt a hajlékát a falu közösen építi. Filipovic M. S. szerint a bécarica-k csak a Skoplje-medencében ismeretesek. A legényházaknak az emlékét őrzi egyes falvakban az a szokás, hogy a fonóestéken a leányok és legények együtt dolgoznak: a leányok a gyapjút, a legények pedig a gyékényt fonják. 11 A kucarica funkciójához hasonló munkakunyhó a románoknál is előfordul. Griselini Fr. 1780-ban megjelent munkájában írja, hogy a Bánátban a román parasztudvar melléképületei között találjuk a „szövőszék helyét". 12 Később egy építkezési tanulmányban olvashatjuk, hogy Bánátban a szövőszéknek ez a helye feltételezhetően az Olteniában ismert ar* geaua-nak. felel meg. l:! Chelcea I. különböző román források alapján részletesen foglalkozik az argeaval, amely Ialomita megyében földbe mélyített négyszögű helyiség. Itt helyezik el a szövőszéket s az argea-ban szőnek az asszonyok. A sötétség és a nedvesség kedvez a kender- és lenfonálnak. A Buzau patak medencéjében az argea 2,50 X 3,50 méter nagyságú, kb. 2 méter magas földbemélyített szövőverem. Konstrukciójához hozzátartozik négy oszlop (märtäci 'szarufa'?). Az argea-ban egy gödör is van a nyüstök felemelésére szolgáló lábító megfelelő elhelyezésére. A térdmagasságú gödörben állva dolgoznak az asszonyok. Chelcea I. közléséből az is kitűnik, hogy argea a Kárpátoktól délre igen gyakori volt (Slatina, Oltenita, Bohusi, Strehaia, Gilort stb. kerületek). 1 ' 1 Sajnos részletes rajzok, fényképek az argea-ról nincsenek. De már 1903-ban eléggé világos leírást olvashatunk róla. Az argea „földbe mélyített kunyhó, amelyben a parasztasszonyok szőnek. A kunyhóban a levegő nedvessége megakadályozza a fonál kiszáradását, amely máskülönben könnyen elszakadna". 1 '' Az argea-hoz hasonló fonószövő verem az archeológiai leletek során a X—XII. században Dobrudzsából (Garván) is előkerült. Nagysága 2,30 X 1,90 méter, a mélysége 1,40 X 1,55 méter. A veremkunyhóban talált len- és kendermaradvány világosan utal a helyiség használatára, amely alkalmas volt a horizontális szövőszék elhelyezésére is. 16 Vladutiu I. •—• nem ismerve a probléma távolabbi vonatkozásait — csupán azt mondja, hogy a félig földbemélyített argea Észak-Olteniában minden parasztudvarban megtalálható volt, s a horizontális szövőszék elhelyezésére szolgált. Az argea, mint kultúrelem igen régi s a terminológia autochton a román nyelvben. 17 Ismerjük a szövővermeket az arománoktól is. Erről Haberlandt A. a következőket írta: „Eigenartig ist auch die häufige Abtrennung eines kleinen Abteiles in dem meist nur ein Gelass umfassenden
