Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete

léképületek.

14 7 Meg kell jegyezni, hogy egyes esetekben a telkek eredetileg érvényes telepítésmódját is megváltoztatták, így már a tervezési fázisban a mezőkövesdi portáét, kimondottan az adott telekhatárok közé való bekényszerítés okából.

148 Az épületek kihagyását lehetőleg elkerülendő, a kivitelező munkálatok során esetenként az eredeti arányokat is módosították. Ez történt a Csík megyei teleknél, ahol az eredetileg tervezett csűrről hely hiányában le is kellett mondani,

149 a csatószegi, már említett gazdasági épületnek az istállóját pedig a kelleténél kisebbre szabták.

1 5 0 Egészen esetleges szempontok is üyen irányban hathattak az építkezésnél, például a kalotaszegi csűr tetejét a kiállítást befogadó Városüget fáinak a megkímélése érdekében méretezték mintegy két méterrel alacsonyabbra a helyi normák szerint megkívántnál.

151 Az a néhány ritka kivétel, amikor fennmaradt a fénykép a JANKÓ János által a helyszínen mintaként kiválasztott épületről, aminek a révén tehát módunkban áll az eredetinek az ennek alapján elkészített tervvel való összehasonlítására, arról kell, hogy meggyőzzön, hogy a kiállítási házak kiválasztásakor csinált mérnöki rajzok általában csupán hozzávetőlegesek, megközelítő pontosságúak voltak.

15 2 Az épületkiválasztási utakról felterjesztett jelentések mellékletét képező, továbbá a JANKÓ kötetében leközölt alaprajzok mellett egyébként nincsenek is megadva a méretek. Kétségtelen az is, hogy némely esetben az épületeknek egyes helyiségei szembetűnően aránytalanra méretezettek.

15 3 Bizonyos alakításokat a tetszetősség és hatásosság irányába is tettek az építkezéskor a JANKÓtól beterjesztett elgondoláshoz képest, így kapott például a csökölyi ház homlokzata „a modern viszonyoknak megfelelően" az ajánlott egyetlen helyett két ablakot.

154 Sőt nyilván hasonló meggondolásoknak engedelmeskedve veszítette el az egész eredeti jellegét a kiállításbeli Hunyad megyei boronaház, azáltal, hogy a szélességét és hosszúságát jócskán megnövelték, minek következtében a teteje is kevésbé meredek lett a helyszínen megállapítottnál, és végül azután tömegét tekintve hasonult a megjelenése a kiállításon felsorakoztatott másvidéki parasztházak többségéhez.

155 Egyéb önkényes változtatások is előfordultak a kivitelezések során. így a nagyjécsai német ház konyhájában a JANKÓ János által megadottól eltérően nem oldalpadkákat, hanem középtűzhely et raktak, amit a háznak az eredethelyről felfogadott kiállítási őre joggal utasított el, mint számára teljességgel ismeretlent, JANKÓ gyűjtésének a hitelessége mellett téve tanúbizonyságot.

156 Ami az épületeknek a belső berendezését illeti, értékelésünkhöz az azokat magukba foglaló házaknál sajnos sokkalta kevesebb támpontunk van. Az ezeknek szentelt tájékoztatás korlátozottabb terjedelmét JANKÓ azzal indokolta, hogy elsősorban az építményeket volt szükséges dokumentálnia, mivel a kiállítás be zárultával ezeknek végképp meg kellett semmisülniük, míg a berendezésnek a darabjai a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának a birtokába mentek át. Utalt JANKÓ arra is, hogy a tárgyi anyagról önálló összefoglalást tervezett.

157 Ez a kötet, meg is valósult, JANKÓ János korai halála után BÁTKY Zsigmond gondozásában, „Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére" (Bp. 1906) címen, mindazonáltal a más cél érdekében válogatott szemelvényei az egyes objektumoknak a millenniumi faluban betöltött szerepére természetesen nem adhattak felvilágosítást. A néprajzi falu házainak a lebontásával egyetemben szükségképpen elemeire bomlottak a lakásbelső-együttesek is. JANKÓ a házak berendezésével kapcsolatban, a szűkre szabott ismertetésen túl, csak az alaprajzokon rögzített elrendezésmódot tartotta fontosnak közölni a faluról írt összefoglalásában — ami, az épületkiválasztásokkal egyetemben, túlnyomórészt az általa a terepbejárások alkalmával tett megállapításokat tükrözte. A berendezési tárgyak alkotta kiállításbeli összkép megragadásához mindezeken kívül csupán a néprajzi falunak az egyes házairól, helyiségenként felvett sommás hivatalos leltárak nyújthatnak valamelyes segítséget. Úgy látszik, a házbelsőkről hivatalból sem fényképet, sem pedig rajzvázlatot nem készítettek, tudtommal legalábbis nem maradtak fenn Üyenek. Magam, az általam ismert publikációkban csupán egyetlen, a kiállítási faluból származó szobabelsőt találtam, nevezetesen a kalotaszegi ház első szobájáról készült felvételt (17. kép) - sajnos ezt is félreismerve, szász szobaként közölte Michael Haberlandt.

15 8 Ez a kép egyben a kiállítási parasztházak bizonyos megépítésben' fogyatékosságairól is tanúskodik, így a túlméretezett ablakról és a mestergerenda hiányáról. A helység méretei is eltúlzottak lehettek, ezért a nagy vonásaiban hitelesnek tekinthető belső együttes nem tudja kellően kitölteni a teret. Örvendetes, hogy a faluban megjelenített tüzelőberendezéseknek a tanulmányozása kapcsán BUNKER, egyes magukban lerajzolt tüzelők mellett, megörökítette a mezőkövesdi istállónak a „tüzelőt" magába foglaló szögletét (8. kép) és a büdszentmihályi ház konyháját (9. kép) is. Eszerint elismerhetjük, hogy a tüzelősói berendezés teljesen hiteles formában készült el, amit megerősít BUNKER adatközlője, a kiállítási ház mezőkövesdi illetőségű őre, Lukács János magyarázata is. A tűz körül ott sorakoztak a gyalogszékek, a fekvőpad végére odatették a fejaljul alkalmazott háromoldalú fahasábot, a szikrafogóról nem hiányoztak sem a fanyársak, sem a felfüggesztett túzpiszkáló vas. A büdszentmihályi konyha berendezése ugyancsak hitelesnek tűnik, mégha hiánytalan volta közvetlenül nem is állapítható meg, különösen, hogy a szöveg is csak a tüzelőberendezést elemzi.

159 Meg kell mondani, hogy a berendezések hűsége érdekében JANKÓ János mindenütt ott óhajtott volna lenni a tárgyak összevásárlásánál is. Azonban, mint felemlítette, „a kiállítási igazgatóságnak nem volt módja ez elsőrendű fontosságú kérdést következetesen megolda-