Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

14. kép. Mezőkövesd, Honvéd u. 12. sz. lakóház alaprajza és nem nyúlt túl ezen a falon, a negyedik helyiségnek nem volt mestergerendája. A sárgerendákon és a mestérgerendákon, azokra merőlegesen keresztgerendák voltak. A szobában ezek a gerendák általában átérték az épület teljes szélességét, mindössze a konyha felőli részen volt néhány toldva minden összeerősítés nélkül a mestergerenda felett. A konyhában a hátsó részen az egyik gerenda kettős volt, az egymás mellé lefektetett gerendákon nyugodott egykor a vályogból készült szabadkémény. A kamra keresztgerendái túlnyomórészt toldottak, és nem mutatnak olyan egységes képet, mint a szoba hasonló épületszerkezeti elemei. A szoba feletti, és az épület más részeinek födémkialakitása eltérő volt. A szoba felett a keresztgerendákra vastag rétegben nádat terítettek, és azt a nádat alulról vékony réteg sárral letapasztották, felülről pedig levályokohik, azaz csomókba összeállított sárból átlagosan 20 cm vastagságú tapasztásréteget alakítottak ki. A konyhában a szabadkémény helye jól megfigyelhető volt a födémen is, de a konyha első részének födémkialakítása sem egyezik meg a szobáéval. Itt a keresztgerendákra deszkadarabokat helyeztek, sőt a korábbi padlásfeljáró helyéről egy asztallap is előkerült. Egyes részeken itt is megfigyelhető volt az a födémkialakítás, mely a kamra felett volt, azaz a ház hossztengelyével párhuzamosan vékony husángokat helyeztek a keresztgerendákra, egymástól átlagosan 5 cm-re, és ezt a vázat vályokolták be azután a szoba födéméhez hasonlóan, és tapasztották be alulról is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumba áttelepített épület a bontás időpontjában már csak ágasfás-szelemenes egyenes oromzatú nyeregtetős volt, de a tetőszerkezet tanulsága szerint egykor (valószínű a XIX—XX. század fordulójáig) utca felőli homlokzata felett üstök-kel bírt. A tetőt három ágasfa tartotta, egy az utcai homlokzat előtt, a második a konyha közepén, a harmadik a bontáskori véghomlokzat, a korábbi harmadik és negyedik helyiség falánál állt. Mindhárom ágasfa tölgyből készült, ágasrészük asszimmetrikus, az első kettő faragott volt, a harmadikat természetes állapotában hagyták meg. Az első, kissé megfaragott profilú ágasfán a meszelésrétegek eltávolítása után előkerült az üstököt tartó könyökfa ferde becsapolási helye. Az ágasokon nyugodtak a szelemenek. Az első két ágasfán nyugvó szelemen nagy átmérőjű fenyő gömbfából készült, a második szelemen kisebb átmérőjű, a nagy szelemen végére volt ráfektetve és egy faszeggel hozzáerősítve. Az első szelemen utca felőli részén egy függőleges bevágás maradványát is megfigyelhettük, ide volt beerősítve az üstök élszarufája (15. kép). A szarufák gömbfából készültek, mindössze a kérget hántolták le róluk. A szarufápárokat összeeresztették, az egyik félszarufában lévő bevágásba illeszkedik bele a