Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

A mai napig álló, vagy a közelmúltban lebontott XVIII. század végi épületek közül három Hejőpapiban volt található. Közülük kettő 1793-ban, a harmadik 1797-ben épült.

122 Mindhárom szoba-konyha-kamra alaprajzú, vályog (esetleg rakott sár) falú, szarufás-torokgerendás tetőszerkezetű, és az 1797-ben épült épület három oldalán tornáccal bír. Mezőcsáton egy 1792-ben épült házat ismerünk, ez is háromhelyiséges, vályogfalú, szarufás-torokgerendás tetőszerkezetű.

123 E szarufástorokgerendás tetőszerkezetű épületekkel szemben Igriciben egy 1776-ban épült ágasfás-szelemenes épületre találtunk.

124 (6. kép). így ez a tetőszerkezet — amellett, hogy egyben ez volt a legrégibb épület is — indokolta a háznak a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba történő áttelepítéséről hozott döntésünket. Az épületet 1976-ban lebontottuk,

12 5 és így meglehetősen részletes és pontos adatokkal rendelkezünk egy XVIII. század második felében épült házról. A ház nagyméretű (14,5 x 19 x 42 cm) vályogtéglából épült. Az első sor vályogot az elegyengetett földre rakták le, alapozást feltáró kutatóárkokban még a szokásos, a falak szélességében kiásott és újra visszadöngölt földalapozásnak sem találtuk semmi nyomát. A falakon nem volt nyoma toldásnak, pedig előzetesen feltételeztük, hogy a kamra rész esetleg utólag épült hozzá a szoba-konyha részhez. Ezt a vélekedésünket nem láttuk igazolva, az eredeti vályogtégláktól mindössze egy-két helyen találtunk eltérőeket, de ezek eléggé egyértelműen időközbeni javításoknak látszottak, így a bontást megelőző alaprajzi elrendezés, az udvarra nyüó konyhaajtóval, majd a konyhából egyik irányba nyíló szobával és a másik oldalt kamrával, megfelel az építéskori elrendezésnek. A hosszirányú falakon a bontás időpontjában már erősen elkorhadt sárgerendák feküdtek. E sárgerendák felső szintjével egy szintben volt a mestergerenda. A datált gerenda tölgyből készült, és a szobát és a konyhát érte át, vége kissé kinyúlt a kamrába. Itt a kamrában egy másik gerenda volt rálapolva és faszegekkel megerősítve. A mestergerendát a falakban több helyen is függőleges oszlopokkal alátámasztották. Ilyen alátámasztó oszlop, kettő is, volt a szoba véghomlokzatánál, valamint a konyhában a szoba felőli fal előtt és a konyha-kamra közös falában. Egyik sem volt becsapolva a mestergerendába. A kamra külön mestergerendája a hátsó véghomlokzat falában nem kapott ilyen alátámasztást, mindössze egy fadarabot tettek be alá vízszintesen. A sárgerendákra és a mestergerendákra került a födémgerendázat. Ezeket a hossztengelyre merőleges, ugyancsak tölgyfagerendákat több helyen faszeggel hozzáerősítették a mester- illetve a sárgerendákhoz. A födémgerendák a szoba és a konyha felett egységesek voltak (a konyhában egy helyen az egyiket a padlásfeljáró miatt átvágták), a kamrában azonban különféle, másodlagosnak tekinthető gerendadarabokat találtunk, melyek csak az épület félszélességének feleltek meg. (7. a—b—c. kép). A födémgerendákon nyugodtak a födémdeszkák. Ezek a szoba felett a helyiség teljes hosszában egységesek és fenyőfából készültek voltak. Egy-egy végükön kovácsoltvas szeggel a keresztgerendákhoz rögzítették őket. Ettől eltérést csak ott tapasztaltunk, ahol láthatóan javítani kellett a deszkázatot. A konyha felett már nem volt ennyire egységes a födémdeszkázat, bár egyes elemei egykorúnak látszottak a szoba feletti deszkákkal. A kamra felett viszont nyoma sem volt a szoba feletti egységes elrendezésnek, itt rövid, általában csak egy gerendaszélességet átérő vegyes deszkázat váltakozott a helyenként másfél-két gerendatávolságot átérő deszkadarabokkal. Az eresz kialakítása egységesnek tűnt — bárdolt, vastag, a gerenda és a palló közötti kialakítású, szabálytalan felületű hosszú elemeket helyeztek itt el. A födémdeszkákat letapasztása sem volt egyforma az épület szoba feletti, és kamra feletti részénél. A szoba felett előbb szalmát szórtak a deszkákra, majd erre láthatóan egy rétegben 20 cm vastagságú tapasztás került, melyet csak egy simítótapasztással láttak el. A kamra felett hiányzott a szalma a deszkákról, és a tapasztás vastagsága is csak 10—15 cm volt. A konyha felett a tapasztás a kamrához volt hasonló. Mindezekből eléggé nyilvánvalóan következik az, hogy a szoba, valamint a konyha és kamra feletti födém nem egykorú. A datált mestergerenda (8. kép) csak a konyha-kamra faláig ér, alátámasztása eltér a toldott kamrai mestergerenda alátámasztásától, ugyanakkor a falkutatás tanulsága szerint a kamra nem másodlagos toldás az épülethez, továbbá a födémgerendázatban és deszkázatban, a tapasztásban eltérés mutatkozik a ház két része között; mindez, úgy véljük, arra vall, hogy a kamra, és esetleg a konyha sem volt lepadlásolva az építés időpontjában. Ha meggondoljuk, hogy mestergerendára csak akkor van szükség, ha az tart valamit, azaz födém van, nem látszik megalapozatlannak ez a következtetés, melyet analógiával is alá tudunk támasztani. Mezőszemerén az első világháború körül még két ház is volt it a közel szomszédba olyan hogy mikor bementünk a pitarajtón lejeb kelet lépnyi oszt csak a háznak vot padlás a pitarajtobu felátunk a padra a kamra meg a pitar nem vot lepadolva..."

1 26 A tetőszerkezet a három ágas tartotta szelemengerendán nyugodott. Az első ágasfa a szoba felőli véghomlok8. kép. Datálás az Igrici, Tompa Mihály u. 3. sz. lakóház mestergerendáján