Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - ZENTAI TÜNDE: A dél-dunántúli település és népi építkezés változásai a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum dél-dunántúli tájegysége)

nek pontos idejét nem ismerjük. KNÉZY Judit 18. szá­zadi levéltári forrásai közt megemlít egy uradalmi malom molnárházában álló kemencét, amely mellett „téglából rakott tűzhely" is volt, 50 közelebbit azonban nem tu­dunk meg róla. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a kislődi vashámor készítményeinek listáján már 1785-ben szerepelnek a .„Tűzhelre való vas pléhek... 51 talán föl­tételezhetjük ennek a tűzhely fajtának a 19. század eleji lassú elterjedését s bekerülését a parasztok házaiba a szá­zad folyamán. A nyolcvanas évek tájékán egyes helyeken már szobai fűtőként találjuk az egykori szemeskályhák helyén, így például az általunk Ócsényben lebontott ház­ban. Ugyanebből az időből a Duna túlsó partján általá­nosnak említik a dunapataji konyhákban. 5 2 A földfalú házak esetében igen fontos megemlítenünk az országban egykor szélesen elterjedt, a középkorból is kimutatható konyhából fűtött, de testével a szabadba nyúló kemen­cét, amelyeket Ormánságban (Szaporca, Rádfalva) és a Külső-Drávaszögben (Beremend) még az 1960-as évek­ben láthattunk. Lehetséges, hogy a falbamélyedő üregű sárközi kemence (3. kép) is kiugró kemencéből alakult ki, bejárván a hasonló kisalföldi kemencék fejlődési út­ját, 53 hiszen a Sárvíz mentén ANDRÁSFALVY Bertalan még az 1960-as években is megtalálta a kiugró kemencét. Ha a Dél-Dunántúl kétféle falszerkezetű házát össze­hasonlítjuk, a lakóház fejlődésének két fázisát érzékeltet­jük. Ebben a fejlődési sorban átmeneti állomást jelente­nek azok a szilárd falu épületek, amelyek még a múlt század közepén kémény nélkül, füstös konyhával, de szögletes kemencével épültek a Mecsek-Hegyalján 54 és a Tolna megyei Szakcson (itt kiskemence is volt.) 55 A dél-dunántúli lakóház kialakulásának és fejlődés­történetének felvázolásához még nincs elegendő adat a birtokunkban. A régészek és néprajzosok valószínűnek tartják a füsttelenített kályhás-szobás, két-három osztatú ház meglétét a területen már a 15. század végén. 56 CSALOGOVITS József a sárközi Ete város helyén végzett első ásatásának eredményeként ugyanerre a következte­tésre jut, 5 7 s ezt látszanak igazolni a korszak történészei­nek kutatásai is. 58 A második etei ásatás belülfútőskály­hás-kemencés helyisége viszont adalékul szolgál a füstte­lenített szoba itteni megjelenésének időmeghatározásá­hoz. 59 Visszatérve a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban megje­leníthető időszak parasztházára, a kisebb méretű talpas­vázas épületek túlnyomó többsége két-három osztatú. A két helyiséges épület már a 18—19. század fordulójá­nak nagy konjunktúrája következtében lassan visszaszo­rulhatott. Jelenleg a dél-dunántúli megyékben még fenn­álló, zömében a 19. század közepén épült sövényfalú haj­lékok közt nem találunk kétosztatűt. (A somogyi Gigén álló házak átépítés során csonkítást szenvedtek.) Ugyan­ebből a periódusból a paraszti inventáriumok „sövény­falra" épített háza (bizonyosan talpas-vázas) negyed- és félteleknyi gazdaságban szintén leginkább szoba-konyha­kamrás vagy szoba-konyha-szoba-kamra méretű. 60 Ha­3. kép. Az ó'csényi lakóház második helyiségében föltárt építés­kori sarokkemence falba mélyedő' ürege (SZNMF 7 29278). sonló arányokat mutat a napjainkig vagy a közelmúltig fennmaradt évszámos házak állománya. Kimutatást ké­szítettem a műemléki felmérések datált épületeiről, s ebben a talpas-vázas lakóházak általában szoba-konyha­kamrásak s a föld- és téglaépületek közül szinte mindnek a konyháját egy második szoba is követi. (Ennek a körül­ménynek tudható be, hogy a leírásokból több vidékről ismert kétosztatú házat erről a területről már nem sike­rült bemutatnunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.) Az 1890-es népszámlálás adatai alapján készített első részletes épületstatisztika országosan 100 házra 142 szo­bát mutat ki, a dél-dunántúli megyék ezt az értéket messze fölülmúlják (Baranyában 150, Somogyban 156, Tolnában 164 szoba jut 100 házra), sőt ekkor már 100 lakásra Baranya megyében 285 helyiség esik, Somogyban 315, Tolnában 307 és 305 Zalában. 61 Végül is mindeb­ből arra következtethetünk, hogy a hódoltság utáni ház­kultúra gyorsabban fejlődött, mint a néprajzosok többsé­ge eddig gondolta, legalábbis az árutermelésbe intenzí­vebben bekapcsolódó vidékeken. Elgondolkoztató továb­bá az is, hogy a II. József féle térképek igen sok nagy méretű, gyakran L-alakú lakóházat ábrázolnak e terület falvaiban. Az épületek építőanyag szerinti megoszlásáról vi­szonylag késői időszakból állnak rendelkezésünkre meg­bízható statisztikai források. Az 1890-es népszámlálás adatai szerint a dél-dunántúli házak zömét, hasonlóan az

Next

/
Oldalképek
Tartalom