Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Előszó

ELŐSZÓ Az 1896-ban létrehozott Milleneumi Kiállítás Néprajzi Falujának széthullása óta eltelt hosszú évtizedek után 1965-től ismét elkezdődött egy olyan népi építészeti és néprajzi állandó kiállítás létrehozása, amely hitelesen mutatja be a magyarországi falvak és mezővárosok XVIII— XIX. századi hagyományos kultúráját, s a benne éltek életmódját. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos és telepítési terve vázolja a múzeumépítés alapkoncepcióját,figyelembe véve az MSZMP KB Agit. Prop. Bizottságának 1965-ben hozott állásfoglalását, mely szerint "... a népi műemlékek többségének helybeni megtartása, a város, községrendezések, s a benne lakók igénye és a fenn tartás magas rezsiköltsége miatt nem biztosítható. Célszerű ezért ezeknek az objektumoknak egy részét — az Európában sokhelyt márkialakult gyakorlat szerint — egy helyen, egy idegenforgalmi centrumban összegyűjteni és szabadtéri néprajzi gyűjteményben (skanzen) bemutatni. A gyűjteménybe kerülnek a helyszínen felmért, szakszerűen lebontott, majd a gyűjteményben újra felépített következő objektumok: elsősorban az egyes tájakra és társadalmi rétegekre jellemző műemléki lakóházak, gazdasági épületek (pajta, istálló, kamra, ólak stb.) és ipari objektumok (szélmalom, vízimalom, szárazmalom, kisipari műhelyek stb.). A bemutatásnak ez a módja mélyrehatóbban és szemléletesebben érzékeltetné a parasztság XIX—XX. századi műveltségi szintjét, mint általában a múzeumban rendezett néprajzi kiállítások." A múzeumépítő terv részletes kidolgozása, az épületek kiválasztása, az építési terület előkészítése, a tudományos és építő szakemberek munkába állítása, a történeti, néprajzi, építészeti, térkép- és fényképgyüjtemények megalapozása potenciális lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy eddigi tapasztalatainkat kezdjük rendszerezni, s közreadni. Ezért is csak most jelenik meg első tudományos kiadványunk, évkönyvünk, Ház és Ember címmel. A tudományos összegzés kezdetét hátráltatta, hogy a szerteágazó előkészítő és az alig megkezdődött építési munkákkal egyidőben már megnyitottuk első állandó kiállításrészünket, a Felső—Tiszavidéket. Ma már tudjuk: rögzíteni kell az eddigi néprajzi, történeti, építési, berendezési és üzemeltetési tapasztalatokat, összegezni kell az eredményeket, nemcsak a további munka irányítása, segítése miatt, hanem az időben történő hiteles tudományos dokumentálás, s a jövőbeni kutatás céljából is. Ez tehát a Ház és Ember első és következő köteteinek alapvető feladata. Bizonyítani, hogy a múzeum 1970-ben kidolgozott, s jóváhagyott koncepciója helyesnek bizonyult. Az anyaggyűjtés és szaporodó évek tanulsága szerint nem csupán építészeti múzeumot hozunk létre, hanem olyan szabadtéri néprajzi állandó kiállítást, amely hitelesen mutatja be a már említett életformákat, elsősorban a tárgyi kultúra eszközeivel, lakóés gazdasági épületekben, műhelyekben, világi és egyházi jellegű közösségi épületekben. S ami a legfontosabb: hiteles berendezési tárgyakkal, tárgyegyüttesekkel, valamint a gazdálkodás, termelés és fogyasztás eszközeivel. Mindezt nagytáji csoportosításban, tájegységekre bontva kívánjuk bemutatni, szemléltetve az építkezésben és berendezésben volt sokszínűséget, a fontosabb településszerkezeteket, a bemutatott korra jellemző életmódkülönbségeket, az építmények és tüzelőberendezések történelmi fejlődését, érvényesítve az építésben és bemutatásban a lehető hitelesség ül. anyag- és technikaazonosság elvét. Ezeket a kérdéseket szeretnénk évkönyvünk mostani és későbbi számaiban a szakemberek és érdeklődők elé tárni. A kérdések jórésze — mely a magyar népi kultúra történeti alakulását is befolyásolta - ma még nincs megnyugtatóan lezárva. Ezért bizonyosan lesznek évkönyvünkben vitatott eredmények és részletek. Azt hisszük, ezek tisztázást is úgy segíthetjük, Íja az eddig kialakult véleményünket, álláspontunkat közreadjuk. Az itt sorra kerülő témák kutatásában, a múzeum tudományos tervének kidolgozásában sok-sok szakember vett részt. Szeretnénk ha a folytatás is a magyar néprajztudomány és a népi építményekkel foglalkozó lelkes építészek közös ügye maradna. Az elmúlt években egyre több tanulmány jelent meg a megyei múzeumi évkönyvekben, a különböző kiadók gondozásában egy-egy táj népi építészetéről, egy-egy épülettípus bemutatásáról. Ezeknek sorát szeretnénk bővíteni szerény tapasztalatainkkal. Kihasználva azt a kedvező lehetőséget, amely egyre gyorsabban urbanizálódó társadalmunkban mai kultúránk előzményei iránt, a népi kultúra iránt megnyüvánúl. E gondolatokkal adjuk közre évkönyvünk első kötetét. S ajánljuk Ortutay Gyula akadémikus emlékének, akinek mint tudósnak, mint közéleti vezetőnek, s mint a Szabadtéri Múzeumok Országos Tanácsa elnökének is elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy e vállalkozás, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum építése megindulhatott. Szentendre, 1979. májusában dr. Kurucz Albert főigazgató