Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - KECSKÉS PÉTER: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos előkészítése és telepítési terve

Kecskés Péter A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM TUDOMÁNYOS ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS TELEPÍTÉSI TERVE 1. Törekvések a központi szabadtéri néprajzi gyűjtemény létrehozására Az Ezredéves Országos Kiállítás Néprajzi Falujának építményeit a hivatalos zárást, 1896. november másodikát követően lebontották. Az igény, az elképzelés és a terv azonban a századfordulótól folyamatosan élt a kisebb vagy nagyobb magyarországi szabadtéri néprajzi gyűjtemény létrehozására.

1 A Néprajzi Falu tudományos szervezője, JANKÓ János 1902-ben megbízást kapott a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségétől a néprajzi gyűjtemények létrehozásához szükséges szakmai és szervezési útmutató elkészítésére. A kézikönyvet — JANKÓ korai halála miatt - BÁTKY Zsigmond valósította meg, amiben a szabadtéri gyűjtemény gondolatát következőképpen fogalmazta meg: „ha lehetne, nemcsak ezeket (ekéket), hanem még a parasztházakat és telkeket is be kellene vinni a museumba. Ez volna az igazi néprajzi museum!" ...„az lenne az ideális állapot, ha egész paraszttelkekből, minden benne élővel egyetemben, alakíthatnánk néprajzi museumot a szabad ég alatt, a mint ezt némely kiállításon ma már több-kevesebb hűséggel és részletességgel látni lehet, vagy a mint ezt a svédek Stockholmban (újabban a norvégok és a dánok is) egy gyönyörű parkban megvalósították: de erről nekünk még alkalmasint hosszú ideig le kell mondanunk".

2 BÁTKY Zsigmond valósnak bizonyult jövendölése nyilvánvalóan a századelő tudományszervezeti, kultúrpolitikai és pénzügyi helyzetének pontos ismeretén nyugodott. Az első világháborúig a pécsi kiállítás megrendezésén,

3 a stockholmi Skansen anyagának ismertetésén és néhány tudománytörténeti érdekességű nyilatkozaton

4 kívül, egy részletesebben kidolgozott szabadtéri gyűjtemény tervéről tudunk, a marosvásárhelyi „népművészeti múzeum" alapítási szándékáról. TOROCKAI VIGAND Ede 1910-ben terjesztette elő a székelység jelentősebb tájairól áttelepítendő építmények tervét, mely szerint „egy—egy házikó épülne lehetőleg melléképületekkel, udvarral, kis kerttel együtt"

5

. A múzeumi faluba templom, faragó kunyhó és havasi isztina is került volna. E tervet a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalomi Társaság azonban nem tudta megvalósítani. Az 1918-1922 közötti időszak jelentős kezdeményezésének tartjuk SEBESTYÉN Gyula terveit. A kormánynak, a fővárosnak és a Nemzeti Múzeumnak benyújtott emlékiratában körvonalazta elképzelését. Budapest polgármesterével történt tárgyalásáról így írt: „A városrendezési tervek figyelembevételével vele együtt dolgoztam a M. Nemzeti Múzeum tárainak külön palotákban leendő elhelyezésén és egy nagyarányú Skansen-rendszerű nyílt múzeumpark tervein".

6 Később a Balatoni Társaság segítségével nagytáji múzeumot kívánt Keszthelyen létrehozni SEBESTYÉN Gyula: „A Dunántúli Központi Múzeumot már kezdet kezdetén egy olyan múzeumparkkal hozzuk kapcsolatban, amelyben a népies építkezés összes dunántúli típusait és ezeknek teljes berendezéseit is bemutatni tudjuk. A lakóházak, gazdasági épületek és a népéletnek bennük természetesen elhelyezkedő gazdag világa már nem a tárlókban összehalmozott és tárgyak szerint külön-külön csoportosított múzeumi anyag tömegével, hanem a parkban sétáló elé varázsolt népélet közvetlenségével hat".

1 SEBESTYÉN Gyula, a Nemzeti Múzeum vezető őre nagyszabású múzeumszervező terveit azonban nem tudta valóra váltani, a Tanácsköztársaság után nyugdíjazták. A központi szabadtéri néprajzi gyűjtemény gondolatának visszhangtalan évtizede, az 1920-as évek után VISKI k ároly alapvető tanulmányban hívta fel a figyelmet a megvalósítás lehetőségére és módjára vonatkozóan is. VISKI a milleneumi Néprajzi Falu első érdemi ismertetőjeként összekötötte érvelését a stockholmi múzeum nyújtotta, művelődéstörténeti, szaktudományi és idegenforgalmi jelentőségével: „... megtehetnők s meg kellene tennünk — azaz helyesebben — megismételhetnők azt, amit egyszer már megtettünk, hogy ti. némi korrekciókkal s az azóta eltelt esztendők tapasztalatával s fölgazdagodott néprajzi ismereteink birtokában és gyakorlati hasznosításával újra megépítsük az ezredévi kiállítási falut, azaz a Magyar Skansent!"

8 A programot VISKI a Néprajzi Tár szervezésében a Népligetben, az akkori óbudai Schmidt-kastély és a Széchenyi-hegy környékén vélte megvalósíthatónak. VISKI Károly a pénzügyi és idegenforgalmi tényezők mellett vázolta néprajzi és építészeti elképzeléseit is, azonban a hangsúly a figyelem felkorbácsolásán, a vállalkozás megindításán volt.

9 VISKI tanulmányához — címében és szellemében is — VARGHA László cikke kapcsolódott a szabadtéri néprajzi gyűjtemény létrehozása érdekében.

10 A szerző egyrészt folytatta a magyar és közép-európai törekvések tudománytörténeti összefoglalását, másrészt az 1930-as évek első felében elszaporodó „népházak", „népművészeti házak" (kiskunhalasi csipkeház, tihanyi idegenforgalmi ház, stb.) néprajzi és építészeti szempontból sem lúteles kivitelezése ellen emelt szót. Igyekezett a megva-