Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete

azonban jegyezni, hogy SCHRÖER jelentésének a Néprajzi Múzeum könyvtárában ó'rzött példánya 1903-as szerzemény, a Széchenyi Könyvtár pedig nem rendelkezik vele. Mindez talán azt is megmagyarázhatja, hogy miért említette JANKÓ az osztrákok által kiválasztottnak és bemutatottnak a bécsi világkiállítás gajdeli házát. Ennek a vélekedésnek lehet továbbá következménye az a tény, hogy a millennáris néprajzi faluról írt összefoglalásában csak a handlovai háznál, nem pedig a bevezetésben, a magyar előzmények között szólt róla JANKÓ. Az egyéb házakról való ismeretek hiányában természetesen arról sem tudhatott, hogy az 1873-as bemutatás néprajzi faluként is elődnek tekinthető. 113. JANKÓ János 1895b. 18. 114. BALASSA M. Iván 1972. 558-567. 115. JANKÓ János 1897. 7. BALASSA M. Iván rámutat az általa felállított rekonstrukciós fokozatok segítségével, hogy itt részint a választott épületek kikövetkeztetett korábbi állapotának megfelelő elemeket kutatott fel JANKÓ az idők folyamán megváltozott részletek helyébe (2. fokozat), részint pedig, ha nem volt kimutatható egy eredeti forma, helyileg tipikusnak tekinthetőre, illetve korábbi állapotra mutatóra cserélte az újabb és nem jellemző részleteket (3. fokozat); vö. BALASSA M. Iván 1972. 568. JANKÓnak az épületrekonstrukciók során követett gyakorlatára vonatkozóan lásd még: VARGHA László 1937. 332; BALASSA Iván 1968. 31; 1975. 99-100. 116. A helymeghatározásokat JANKÓ János 1897 alapján adom, ami pedig ott hiányzik, más szerzőktől, az alábbi jegyzeteknek megfelelően. Ellentmondás van a hely megjelölés tekintetében a közlésekben a Nógrád megyei háznál, minthogy JANKóval szemben KOVÁCS Gyula vragyolci eredetűnek mondja, míg a nógrádi telek melléképületeit sóshartyániaknak (KOVÁCS Gyula 1896a. 265; 1896b. 274.; lásd még: SCHMIDT József 1897. 93), illetve a Csongrád megyeinél, melyet a kiállítás hivatalos ismertetője, SCHMIDT József említ Mindszentről valónak (SCHMIDT József 1897. 91). Lásd még a 119. jegyzetet. 117. itta községmeghatározás hiánya - amit BUNKER meg is kérdőjelezett - talán annak tulajdonítható, hogy ez esetben a ház alkotóelemei több faluból kerültek kiválasztásra. 118. A helységnek Hétfalun belüli meghatározását lásd: KOVÁCS Gyula 1896b. 271; BÁLINT Zoltán 1897. 38. 119. A község meghatározását lásd: KOVÁCS Gyula 1896b. 263; BUNKER, Johann Rajnard 1897a. 13; 1897b. 87; velük szemben SCHMIDT Józsefnél Talmács (Nagytalmács, Talmesch, Tálmaciu) szerepel SCHMIDT József 1897. 93. 120. A somosi és a hercegszántói sokác ház meghatározását a házak őreinek a bemondása alapján lásd: BUNKER, Johann Rajnard 1897a. 13; 1897b. 87. 121. Meghatározását lásd: BÁLINT Zoltán 1897. 46; SCHMIDT József 1897. 97. 122. SCHMIDT József 1897. 97. HERMAN Ottó kiállítási beszámolójából azonban ez nem tűnik ki, minthogy ő ott az egyéb pásztorépületekre vonatkozó gyűjtéseit is közreadja, nem utalva rá, melyik is szerepelt közülük a kiállításon (HERMAN Ottó 1898. 622,682-706); így történhetett, hogy LAMBRECHT Kálmán is a valóságosnál jóval több pásztorépítmény 1896-os kiállításbeli megjelenítéséről beszél (LAMBRECHT Kálmán 192C 156.) 123. SCHMIDT József 1897. 89-90. 124. JANKÓ János 1895a. 776-777. 125. Vö.: ZIPPELIUS, Adelhart 1974. 25, 205. 126. BÁLINT Zoltán 1897. 9. 17. 127. -L1896. 10; ALPÁR Ignác 1897. 166. 128. A Magyar Mérnök- és Építészegylet Heti Értesítője 1895. 145-146. 129. Építészeti Szemle 1895. 274. 304-305; 1896. 122123, 258; SCHMIDT József 1897. 89-97. Tapasztott fallal készült a zalai, a borsodi, a nógrádi, az abauji és a bácsbodrogi ház. 130. JANKÓ János 1897. 66. 131. JANKÓ János 1897. 30; hasonlóképpen, szintén úgy beszél a kiállításon szereplő parasztházakról, mintha azok valóban a megfelelő anyagból készültek volna: BUNKER Johann Rajnard 1897b. 103. 132. Építészeti Szemle 1895. 305; KOVÁCS Gyula 1896a. 265; 1896b. 266; SCHMIDT József 1897. 97; BALASSA M. Iván 1972. 567. lap, 7-8. kép. 133. KOVÁCS Gyula 1896a. 267; 1896b. 268; lásd még: SCHMIDT József 1897. 94; BÁLINT Zoltán 1897. 37. 134. BUNKER, Johann Rajnard 1897b. 94. 135. SCHMIDT József 1897. 94. BUNKER figyelmeztetéséből tudjuk, hogy ennek a háznak az építése a hivatalos fényképeztetés idejére még nem fejeződött be teljesen, a falak tapasztása ugyanis még hiányzott; márpedig az ekkor felvett kép, illetve ennek rajzba áttett mása került be többek között a kiállítási kalauzba is (lásd: KOVÁCS Gyula 1896b. 264. és 265.), nemkülönben az Ethnographiában lehozott ismertetés mellé (lásd: KOVÁCS Gyula 1896a. 264-265. között). 136. KOVÁCS Gyula 1896a. 265; 1896b. 263; SCHMIDT József 1897. 97; BÁLINT Zoltán 1897. 37. 137. SCHMIDT József 1897. 97. 138. SCHMIDT József 1897. 91; vö.: JANKÓ János 1897. XIX. kép és 61. lap. Egyébként KOVÁCS Gyula 1896a. 261. jellemzése szerint „a toroczkói ház talpkövekre rakó gerendákból épült." Lásd még: BUNKER, Johann Rajnard 1897b. 88. 139. Példaként idézhető a Csík megyei székely porta: az annak végében emelt csatószegi (v. Csík m.) boronafalu gazdasági épület az anyagát és beosztását tekintve eredeti építménynek mondható, amint erre BALASSA M. Iván rámutatott (1972. 568. lap, 9-10. kép), viszont a telek bejáratánál emelkedő csíkszentdomokosi, eredetileg ugyancsak boronákból való, de vakolt és meszelt falu lakóház, amint tudjuk, favázas szerkezetet kapott, az eredetitől tehát eltérő anyagból épült. 140. Építészeti Szemle 1895. 263-264; BÁLINT Zoltán 1897. 46. Az ebben a két közlésben megjelent kimutatásból egyaránt hiányzik ugyan a Brassó megyei csángó háznak a tervezője, más forrásokból azonban tudjuk, hogy ezúttal is a megyeszékhelyen lévő államépítészi hivatalra hárult a ház kivitelezési tervének az elkészítése, lásd: KOVÁCS Gyula 1896a. 264; JANKÓ János 1897. 69. 141. Építészeti Szemle 1895. 264; SCHMIDT József 1897. 89-97; BÁLINT Zoltán 1897. 46. Az utóbbi két közlés néhány eltérése a kivitelezők időközbeni változásából származhat. 142. A kortársaknak ezekkel az időleges építményekkel szembeni rosszallását magam csupán a történelmi főcsoporttal kapcsolatosan ismerem, vö.: BÁLINT Zoltán 1897. 28. BÁLINT az efféle bírálatok ellenében viszont a „pótanyagoknak" a létjogosultságát hangsúlyozta az efemer életű kiálh'tási épületeknél, hivatkozva a külföldi előképekre is. Egyben hangoztatta, hogy ezeket a kiállítási építményeket csakis másolat voltuknak a figyelembevételével lehet megítélni, ületve tudomásul véve a lehetőségeknek ennek következtében korlátozott voltát. 143. Hasonló jelenségekre a történelmi főcsoport esetében Bálint Zoltán is utalt, és egyben arra, hogy a kényszerű eltérések a látogatók által is könnyen észlelhetők voltak; lásd: BÁLINT Zoltán 1897. 28. 144. Ezt a kiállítás kortárs néprajzkutató kritikusa is a magyarországi legáltalánosabb települési szerkezet visszaadásaként értékelte; lásd: BUNKER, Johann Rajnard 1897b. 86-87. 145. BUNKER, Johann Rajnard 1897b. 107. 146. Az ezt megállapító BÜNKERnek a szavaiban, aki a megnyitás után ismerte meg a néprajzi falut, teljesen megvalósultan és aki két egész hetet szentelt az alapos tanulmányozására, nin-