Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete

19. Veszprém m. (Barnagh) 20. Baranya m. III. Tót házat mutasson be: 21. Árva m. 22. Zólyom m. 23. Sáros m. IV. Rüthen házat mutasson be: 24. Máramaros vagy Bereg m. V. Román házat mutasson be : 25. Beszterce—Naszód m. 26. Alsó—Fehér m. (mócz) 27. Hunyad m. (brádi bucsesdi) 28. Krassó—Szörény m. (dunamelléki) VI. Szerb házat mutasson be : 29. Bács—Bodrog vagy Torontál m. VII. Vend házat mutasson me: 30. Vas m. VIII. Bolgár házat mutasson be: 31. Ternes m. Mindamellett JANKÓ megjegyezte, hogy „azon esetben, ha e szám sokaltatnék, elhagyható lenne az 5. 15. 19. 22. (vagy 23) 28. 31. számúak, mely esetben 25 ház marad a kiállításon való bemutatásra."

110 A fenti tervet egészében elfogadták, majd a hivatalos felkérés nyomán 23 megyétől érkezett vissza — részben módosítással — kivitelezésre ajánlat, köztük Torontál megye esetében két házra, ezenkívül József főherceg felajánlotta, hogy a falu végén felállíttat egy cigánysátrat. Ezt követte 1894—95-ben az épületek helyszíni kiválasztása, amiből, mint tudjuk, ismét JANKÓ János vállalta a munka dandárját. Ki kell emelni az utak lelkiismeretes tudományos előkészítését, melynek során áttekintette a rendelkezésére álló egész „sovány" irodalmat. Emellett igyekezett felhasználni a korábbi kiállításoknak az eredményeit is. Elsősorban az 1885-ös kiállítás jelentésére támaszkodott, amelynek keretében az ország területéről 15 parasztszoba szerepelt.

111 Figyelembe vette azonban az 1873-as világkiállítás néprajzi faluját is, nevezetesen SCHRÖERnek a gajdeli házat ismertető füzete alapján jelölte az ezredéves kiállításon bemutatandóként az ugyanennek a német népcsoportnak a központjából való, handlovai (Krickerh'áu, v. Nyitra m.) házat.

112 JANKÓ János közel 90 nap terepmunkával, a kijelöltek közül 20 megyében végezte el a felállítandó házhoz a kiválasztást — a kiállítási igazgatóság munkatársa, KOVÁCS Gyula, továbbá a megye képviselője és egy kijelölt mérnök együttműködésével. A jobb tájékozódás érdekében mindehhez további utak is kapcsolódtak; 1895-ben JANKÓ már azt írta, hogy „magam ugyan az egész magyarországi népies építkezést nem ismerem, de az elmúlt 1894. évben a kiállítás érdekében épen ebből a szempontból beutazni az ország huszonhat vármegyéjét alkalmam volt."

113 Csupán három megyében nem vett részt a kiválasztásban, nevezetesen Nógrád és Krassó Szörény megyében, ahol e,z KOVÁCS Gyulára hárult, illetve Brassó megyében, ahol a megye maga kívánta a bemutatandó csángó házat meghatározni. Az épületkiválasztó utaknak a lefolyásáról BALASSA M. Iván a közelmúltban adott beható ismertetést, a ma még kiadatlan hivatalos útijelentésekre és a kiszállások során készített fényképanyagra támaszkodva;

114 ez felment a részletezőbb tárgyalásuktól. A terepbejárások alkalmával kellett megállapítani a kiállítandó falu telkeire kerülő lakó- és melléképületek kijelölése mellett a helyileg szokásos lakásrendet és a berendezés egyéb jellemzőit is, továbbá kiválasztani a lakástérben bemutatni tervezett egészalakos figurák viseletét. JANKÓ az összefoglalásában hangsúlyozza, hogy az épületek kijelölése csupán elvétve jelentett egy bizonyos, legalkalmasabbnak talált példányra való rámutatást, többnyire pedig a választott típus feltételezett eredeti formájának a rekonstruálása volt, más-más épületeken megfigyelt elemekből.

115 A tudományos elképzelések teljes érvényesítését mindenesetre erőteljesen korlátozták a külső tényezők; JANKÓ János kutatói óhajával szemben, aki archaikusabb típusokat kívánt volna közszemlére bocsátani, rendszerint az építtető megye akarata érvényesült, amely a tetszetősebb, újabb divatú parasztházak helyi előretörésének a bizonyítására törekedett. A kiválasztás végeredményeként a felállított házak a következő helységekből, illetve vidékekről kerültek ki: a magyarok: Csököly (Somogy m.); Zebecke (Zala m.); Szentgál (Veszprém m.); Kishartyán (Nógrád m.);

116 Mezőkövesd (Borsod m.); Jászapáti (v. Jász—NagykunSzolnok m.); Büdszentmihály (Tiszavasvári, v. Szabolcs m.); Szegvár (Csongrád m.); Kalotaszeg (v. Kolozs m.);

117 Torockó (Rimetea, v. Torda—Aranyos m.); Csíkszentdomokos (Síndominic, v. Csík m.); Csernátfalu (Hétfalu, Szecsele, Sacele, v. Brassó m.);

118 a nemzetiségiek: Handlova, német (v. Nyitra m.), Mecenzéf, német (Metzenseifen, Medzev, v. Abaúj—Torna m.), Sellenberk, német (Schellenberg, Selimbar, v. Szeben m.),

119 Nagyjécsa, német (v. Torontál m.), Somos, szlovák (Drienov, Sáros m.), Verecke, rutén (v. Bereg m.), Vinga, bolgár (v. Ternes m.), Cserépalja, szerb (Crepaja, v. Torontál m.) Hercegszántó, sokác (Szántóvá, v. Bács-Bodrog m.),

120 Perestó, vend (Pertoca, v. Vas m.), Tornyaréva, román (Tirnova, v. Krassó—Szörény m.), Felsőszálláspatak, román (Salasu-dé-Sus, v. Hunyad m.). A faluvégi cigány putri és sátor Fejér megyei volt.

121 Ezekhez még csatlakozott Hermann Ottó gyűjtése révén egy-bugaci cserény, egy hortobágyi vasaló és egy kontyos kunyhó a Túrkeve melletti Ecseg pusztáról, illetve egy havasi juhászkunyhó Breznóbánya mellől. Megjegyzendő, hogy az ideiglenes tartózkodásra szolgáló építményeknek ezen a csoportján kívül a halászati bemutatóba iktatva is kiállításra került egy kúpos pákászkunyhó.

122 A faluhoz