Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete

Másrészt nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt sem, hogy az 1890-es évekre a néprajzi faluk létrehozásában már ugyancsak jelentős és az eddig vezető útnak az ismeretében jól lemérhető fejlődés következett be. A leglényegesebb előrelépést abban kell látnunk, hogy a korábbi, ötletszerűen kiválasztott épületekből összetevődött ilyen együttesekkel szemben a kiállítási faluk a kései időszakban egységes, tudományos koncepció alapján készültek. JANKÓ János megítélése szerint „míg az első kiállításokon ... a curiosumot keresték a néprajzi csoportokban addig az utóbbi időkben az ilyen néprajzi csoportnak egy kiállítás keretébe való beillesztését gondos tanulmány előzte meg."

102 Példaként hozzátehetjük, hogy Prágában mind a megvalósított, mind pedig a csak az előkészületekig eljutott néprajzi falunak a tervezetét jeles kutató, Lubor NIEDERLE dolgozta ki.

103 A magyarországi millenniumi falu esetében is már a tervezés kezdeti időszakában, 1893-ban sikerült érvényt szerezni annak a WLISLOCKI Henrik és VIKÁR Béla által hangoztatott követelménynek, hogy a gyűjtéssel és a kiállításbeli felállítással néprajzi szakembereket kell megbízni.

104 Ugyancsak kiálltak a Néprajzi Társaság megbízottjai a komoly előkészítés, a részletekbe menő helyszíni vizsgálatok mellett, a vállalkozás tudományos haszna érdekében. Az, hogy az elsőként erre kijelölt területek közül végülis csupán a JANKÓ János által elvállalt Bihar-hegység vidékén került sor a terepbejárásra, tudjuk, egyedül azon múlott, hogy a feladatra felkért kutatóhármasnak a két másik tagja, HERRMANN Antal és VIKÁR Béla időközben súlyosan megbetegedett. JANKÓ János ennek a három hetes tájékozódó útjának a tanulságait cikkbe is összefoglalta;

105 az abból elénktáruló teljesítmény minden tiszteletet megérdemel. Ma már szinte elképzelhetetlen viszontagságos gyűjtési körülmények között, nagyrészt lóháton utazta be JANKÓ a hatalmas területet. Az ottani lakosság, főként románok építkezésének a megismerésén és dokumentálásán túlmenően, az út során rövid kiegészítő gyűjtést végezett az általa korábban már monográfiában feldolgozott Kalotaszegen, illetve Tordán, Torockón és az aranyosszéki faluk magyarságánál is, kutatva az építkezés eltérő sajátosságait, figyelemmel a kiállítás új szempontjaira.

106 Összegezéséből az világlik ki, hogy már ekkor is azt az épületkiválasztási módszert követte, ami azután a későbbiekben is a vezérlője maradt: „A felvételek nagy számával egyrészt igazolom ugyanazon typusnak a különböző vidékeken való előfordulását, másrészt pedig u.a. typusba tartozó egyes elemeket kellett összeszednem különböző házakból, mert a typus elméletileg ugyan egy épületben minden jellemet egyesít, de a valóságban azokat a legritkábban találjuk együtt."

107 Miután mindezeket követően, az ügy előmenetele érdekében JANKÓnak egyedül kellett vállalnia a néprajzi falu tudományos előkészítő munkáját, már nem volt többé lehetőség az ilyen, kistáji részletekbe elmélyedő felméréseknek a folytatására. A feladat sügőssé vált; JANKÓ tehát 1893 decemberében pusztán elméleti meggondolások alapján fogott a kiállítási falu előzetes tervének a megalkotásához. Számolnia kellett ehhez azzal az elhatározással, miszerint a házak megépítése a megfelelő megyékre hárul majd, így a lakóépületek mindegyikét más megyéből kellett kiválasztania. JANKÓ az akkor vallott törzsi elméletnek megfelelően, abból indult ki, hogy „a magyar földön élő nemzetiségeknek mindannyinak különböző építkezési jelleme van".

108 ezeken belül eltérések pedig a más-más földrajzi környezetben élő csoportjaiknál kereshetők.

109 Ehhez igazodva, azokat a megyéket vette számításba, ahol a magyarok, illetve az egyes nemzetiségek a legnagyobb számban, zárt tömbben éltek. Kívánalomként jelölte meg, hogy figyelembe véve a népesség országos arányát, a házak fele a magyarságot képviselje, fele pedig a nemzetiségeket. Ettől függetlenül, 12 magyar mellé 19 nemzetiségi ház felépítésére tett ajánlatot, az ország 31 megyéjéből a 63 közül. Az így összeállított tervezet a következő lett: I. Magyarság a) alföldi magyar házat mutasson be: 1. Borsod m. 2. Hajdú m. 3. Szabolcs m. 4. Jász—Nagy—Kun—Szolnok m. 5. és vagy Pest—Pilis—Solt-Kis—Kun vagy Csongrád m. b) palócz házat: 6. Nógrád vagy Hont m. c) dunántúli magyar házat: 7. Somogy m. és 8. Zalám. d) szilágyi magyar házat: 9. Szilágy m. e) kalotaszegi magyar házat : 10. Kolozs m. f) toroczkói házat : 11. Torda-Aranyos m. g) székely házat : 12. Csík vagy Udvarhely m. II. Német házat mutasson be: a) Erdélyből: 13. Brassó m. és 14. Szeben m. b) A Felvidékről: 15. Abaúj—Torna m. (Metzenzéf) 16. Szepes m. 17. Nyitra m. (Handlova) c) Dunántúlról: 18. Mosón m. (Rajka)