Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)
Közlemények - GRÁFIK IMRE: A makói paraszt-polgár ház
3. A résztvevő diákok megnézték az SZNM már felépült tájegységét, a Felső-Tiszavidék áttelepített objektumait. Ez alkalommal részletes tájékoztatást kaptak a telepítés és a berendezés járható útjairól és a követelményekről. Ez a szemle plasztikusan körvonalazta a tárgygyűjtő tábor végső célját. A felkészülés második felében a tábor helyszínén, Makón kaptak konkrét ismereteket a tárgygyűjő tábor résztvevői. 1. Előadás Makó településéről és építkezési gyakorlatáról. TÓTH Ferenc múzeumigazgató, a téma és tárgykör kutatója a település és építkezés társadalmi-gazdasági és szociáüs vonatkozásaira is kitérve tartott fényképekkel ülusztrált előadást, melyet beszélgetés követett és a felvetődött kérdésekre választ kaptak a tanulók. 2. Raktárszemle és tárgybemutató a makói József Attila Múzeumban. A diákok FELFÖLDI László muzeológus vezetésével a tárgygyűjtési feladatok és lehetőségek figyelembe vételével áttekintették a múzeumi gyűjteményt. A cél elsősorban a helyi anyagról szerzendő friss vizuális élmény volt. 3. Helyszíni szemle az áttelepítésre tervezett Makó, Kossuth u. 46. sz. lakóházban, a telken és a gazdasági épületekben. Ez alkalommal szerezhettek benyomást a tanulók az utcakép, az udvarkialakítás és a telekbeépítés összefüggéseüől, továbbá a berendezés megmaradt és kicserélődött tárgyairól. A terepmunka megkezdése előtt a Csongrád Megyei Néplap makói mutációjában rövid tájékoztatást tettünk közzé a gyűjtésről. A híradás ismertette a lakossággal a tárgygyűjtő tábor célját, és kérte a makóiakat, hogy támogassák, segítsék a diákok munkáját. A terepbejárás szervezettsége, hatékonysága érdekében a 20 tanulóból álló csoportot öt kiscsoportra osztottuk, s megválasztottuk a csoportvezetőket. Az így kialakult négy-négy főből álló kiscsoportok között felosztottuk a várost, megjelöltük azokat a városrészeket ill. utcákat, melyeknek felkutatása - az előzetes tájékozódás alapján - szakmai szempontból indokolt volt, s várhatóan eredményt hozó. Minden csoportot elláttunk a város térképével és meghatároztuk az időbeosztást. A vállalkozás megérdemli, hogy a résztvevőket név szerint is felsoroljuk, abban a felállásban, ahogy a kutató-gyűjtő kiscsoportokat alkották KÖLLÖ Miklósné tanár vezetésével: I. Varczába Katalin Udvarhelyi Anna Burka Gabriella Szabó Katalin II. Tamás Tibor Korányi Tamás Kisfarudi Gábor Kroó Győző III. Fodor Ildikó Barát h Edina Vavrinecz Csilla Paraicz Tamás IV. Fehér Richárd Győriványi Gábor Molnár Csaba Horváth Zsolt V. Bokros Ildikó Barna György Till Ágnes Kiss Ferenc A munkamenet kialakítása a következőképpen történt. A délelőtti és a délutáni terepbejárások előtt és után minden csoportvezetővel megbeszéltük a feladatot ill. az eredményt. A diákok feladata az volt, hogy a kijelölt utcákban házról-házra járva listába vegyék, és esetleg egybehordják azokat a tárgyakat, melyeket - az előzetes tájékoztatások alapján - úgy Ítéltek meg, hogy a berendezésnél számításba jöhetnek. Az eredményt feljegyzés formájában átadták, melynek alapján folyamatosan megkezdtük a múzeológiai bejárást, s megítélve a tárgyakat, ahol lehetett a helyszínen fizetve vásároltunk, ahol a pénzügyi rendelkezések miatt csak átutalni lehetett a vételárat, ott megállapodást kötöttünk vagy elővásárlást végeztünk. Az utolsó három napot a megvásárolt tárgyak összehordására fordítottuk. A makói tárgygyűjtő tábor eredménye 137 db vásárolt néprajzi tárgy 19 520 Ft értékben, 2 db építmény-jellegű tárgy 9000 Ft értékben, és mintegy félszáz ajándék tárgy. A vásárolt tárgyak megoszlása az alábbi: Bútor ill. lakásberendezési tárgy 10 Textü ül. viseleti tárgy 5 Gazdasági eszköz 46 Cserépedény 43 Egyéb tárgyak 33 összesen 137 A tárgygyűjtő tábor sikeresnek mondható, a tapasztalatok összességükben kedvezőek. E beszámoló írója természetesen csak a vállalkozás néprajzi eredményeiről adhat objektív képet, pedagógiai és gazdasági vonatkozásairól nem. Annyit mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy a rendelkezésünkre álló információk szerint az utóbbiak tekintetében is releváns ül. rentábilis programnak bizonyult a makói néprajzi tárgygyűjtő tábor. Néprajzi szempontból árnyaltabb képet is rajzolhatunk, és határozottabban, konkrétabban körvonalazhatjuk az eredményeket valamint a tapasztalatokat, különös tekintettel a jövőben rendezendő, hasonló tárgygyűjtő táborok szervezésére. Mennyiségi vonatkozásban a berendezéshez szükséges tárgyi anyag mintegy harmadát sikerült begyűjteni. Egyes tárgycsoportokban, mint pl. a textü és viselet, a bútor, különösen az űlőés fekvőbútorok aránya a bekerült anyagban igen csekély, s a berendezéshez elégtelen. A terep ismeretében ez többé-kevésbé várható volt, de valamivel kedvezőbb összetételre számítottunk. A tárgycsoportokon belüli arányok jól mutatják a gyűjtési lehetőségeket. Minden bizonnyal javíthatta volna a tárgygyűjtési lehetőségeket - erre szóban többször is utalást kaptunk -, ha a makói gazdák tanyáit is kutathatták volna a tábor tagjai. Ez azonban egyrészt az idő rövidsége, másrészt a közlekedés nehézsége miatt nem volt megoldható. Minőség tekintetében a gyűjtött tárgyak az átlagosnál jobb színvonalúak. Több tárgy kiemelkedő típust ill. egyedi megformálásában különleges példányt képvisel. Ennek ülusztrálására idézünk fel néhányat: évszámmal ellátott tárgyak; festett ládák, mángorló, kötéltekerő, továbbá fekete és fehér szőrű suba, mázas cserépedények stb. Mindez azt látszik bizonyítani, hogy a széleskörű felderítés, kutatás aligha kerülhette el a városban található értékes, múzeumi berendezésre ill. kiállításra alkalmas néprajzi tárgyakat. Mindemellett meg kell jegyeznünk, hogy több felderített tárgyat - különböző okok miatt - nem sikerült megvásárolnunk. A tábor lezárása után októberben a múzeumi hónap keretén belül a makói József Attila Könyvtár épületében a begyűlt anyagból válogatva tárgybemutatót rendeztünk. A kis kiállítás jól dokumentálta a munka eredményeit, és hatására a város lakói közül többen önként újabb tárgyakat kínáltak fel eladásra. E beszámoló írójának meggyőződése, hogy javított feltételek biztosítása meUett hasonló jeUegű néprajzi tárgygyűjtő tábor eredményesebb is lehet. Az alábbi megjegyzések e célt szolgálják:
