Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Közlemények - GRÁFIK IMRE: A makói paraszt-polgár ház

nek széles körben elterjedt típusait példázzák. Ugyancsak eredeti állapotában alakítjuk ki a padlásnyílást és a hozzá tartozó feljárót (égetett tégla alapozáson nyugvó gerendavázas, deszkapallós lécső). A padlástér megnyitása födémáttöréses. A tüzelőberendezések és a füstelvezetés kialakításában a felmérési állapot szolgál alapul, de több vonatkozásban kiegészítésre, pontosításra ill. rekonstrukcióra van szükség. A tornácból lefalazott kis szoba tüzelő és füstelvezető nélküli. Az utcai szobában boglyakernence és zárt (kaminos) füstelvezetés rekonstruálandó analógiás felmérések segítségével. A kemence padkájának kialakítására, valamint a kaminnyílás ajtó megoldására (sárpadkás, kétszárnyas deszkaajtó) ugyancsak analógiák alapján kerül sor. A belső szobában a felmérési állapot viszszaállítása indokolt. Kiegészítést jelent a kemence felett elhelyezendő hagymaszárító keret. Az alsó konyha tüzelőberendezése és füstelvezetése a felmérési állapot szerinti; égetett téglából rakott tűzhely ill. kamin vasajtókkal, kovácsolt vasalatokkal. 4. Berendezési elvek A Makó, Kossuth u. 46. sz. lakóház az újkori alföldi mezővárosi társadalom paraszt-polgár rétegét reprezentálja. E réteg kialakulásának időhatárát, mind az épület által képviselt építészeti-építkezési gyakorlat, mind a gazdagodó paraszti réteg életmód és életforma vonatkozásait tekintve Makó város esetében a XIX. század harmadik harmadában helyezhetjük el. Ez az az időszak, melynek alsó határát a XIX. század közepére, felső határát pedig az I. vÜágháború előttre téve, ERDEI Ferenc Makó város fejlődését vizsgálva „átmeneti idők"-nek nevez, s a következőket írja: „A század második felében már polgári-kapitalista termelési lehetőségek nyíltak meg és fejlettebb termelőmódszerek lettek általánossá, s hatásukra a mezővárosi társadalom kibillent paraszti egyensúlyából. Termelése az exportlehetőségekhez idomult s polgári igényei támadtak. Ennek az átmeneti időnek az 7. kép. „Földműves gazda szobája régen" (1850 körül) építészete is átmeneti. A régi anyag mellett újak is használatba vétetnek és a háznak már változatosabb szükségleteket kell kielégíteni, mint azelőtt. Az átmenet azonban határozott és jellemző formákat alakított ki és tett általánossá. Ez az építésmód még paraszthagyományokhoz igazodik, de már újabb anyagokkal és újabb szükségletekkel is számol."

12 ERDEI Ferenc idézett megállapításai tágabb értelemben vonatkoznak a lakóházak általános berendezésének gyakorlatára is. Megbízhatóan dokumentálja e jelenséget az adott korszakban hasonló utat járó Orosházáról VERES József. Ő Orosházán 1886-ban nyomtatta ki könyvét: Orosháza. Történeti és statisztikai adatok alapján. Leírásban a következőképpen idézi fel a földmíves gazda régies lakásberendezését: „... az utczára is, gádorra is egy-egy ablakkal néző tiszta szobában: = nagy házban = a két ablak közötti sarokban állt a fehér hársfaasztal, mellette a fal hosszában szintén olyan pad, végében a tulipános láda, tovább a vánkosokkal magasan megrakott tornyos végű ágy, a gazdasszony büszkesége, vagy a szúnyoghálós, oszlopos ágy: =szunyi=, a falon hosszú fogas, cserép vagy czintányérral megrakva; könyves, néhány festett kép: a négy évszak; kis tükör, mellette pávatoll, körülötte tányérok, kancsók szegeken, az ajtó mellett pedig a nagy helyet elfoglaló s padkával körülfutott sárkemence, melynek = tüszelyén= (tűzhelyén), =padkáján=, =póczikján= melegedve télen át oly jól el lehetett mesélgetni. A mestergerendán bazsalikom meg borsfú, mit dörzsölni szoktak, hogy jó ülatával a szobát eltöltse, almák, tábla szappan, foglaltak helyet."

13 (7. kép) A megelőző korok hagyományos szobaberendezése az 1880-as évekre megváltozott. A megújuló, egyértelműen polgári hatást tükröző szobai rendet az alábbiakban írja le a szerző: „Három tágas ablak árasztja a kipadolt és kifestett szobába a világosságot és üde levegőt, a muskátli vagy rozmaring levelei között; a kihúzós asztal körül kemény fa vagy nádszékek kínálkoznak a ruganyos dívánon kívül a leülni vágyóknak; a nők ruháját fényezett, festett szekrényben "akasztják föl; óra, kőolajlámpa, nagy tükör, virágtartó, sok helyen varrógép egészítik ki a szoba bú8. kép. „Földműves gazda szobája most" (1880-as évek)