Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)
Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete
kozva, tudatosan vállalta. 92 Szótörténeti áttekintésben csúcsosodik ki a kiállítási jelentés bevezetője után beiktatott fejezet is, amelynek a tárgya, összehasonlításul a továbbiakban egyenként bemutatott házakhoz, a német parasztház és története kívánt lenni. A kimondottan néprajzi adatok száma csak a gajdeli ház ismertetőjében számosabb, itt a háznak és berendezésének a leírása is részletezőbb. Önálló, tanulságos fejezetet kapunk itt Gajdéi és a környező német irtásfaluk háziiparáról és kereskedelméről is, amelyből többek között megtudni, hogy Gajdéi lakóinak az egyik készítménye egy sajátos gabona- és liszttartó láda — nyilván ácsolt láda, — amelyből néhány a kiállítási házban is látható volt. 9 3 A kiállítási jelentésben azonban a házak sommás leírásán túl többnyire csak közbevetőleg, esetlegesen kapott helyet némi néprajzi adalék. így került említésre például a székely ház tornácán álló, egy fából kialakított, tarkán festett szénavüla és âz ugyancsak tarkán cifrázott gereblye kapcsán, hogy mindkettő szerelmi ajándék, amit aratás előtt ad a legény a választottjának. 94 A parasztházakról szóló kiállítási jelentés záró szakaszában SCHRÖER kötelességének érezte a népi építkezéssel kapcsolatos tanulságok összegezését. Természetesen jól látta, hogy a bemutatásra került kilenc parasztház az általánosításra nem nyújthat elegendő lehetőséget. Néhány szembeötlőbb egyezésre és különbségre mindenesetre felhívta a figyelmet, remélve, hogy további megfigyelésekre ösztönöz vele — az azóta eltelt száz év erőfeszítései ismeretében bízvást elmondhatjuk, hogy ez az óhaja tényleg teljesült. 2. A budapesti Ezredéves Kiállítás néprajzi faluja Az 1873-as „néprajzi falu", amint arról a most előadottak meggyőzhettek, valóban magában hordta már a szabadtéri múzeumok megalakításának a gondolatát; Arthur HAZELIUSé azonban a nagy érdem, hogy ezt észre vette, majd keresztül is vitte. HAZELIUS a bécsi kiállítás megtekintését követően előbb az 1874-ben megnyitott Nordiska Museet állandó kiállításába iktatott be, tárlóba zárva, egy teljes berendezéssel ellátott lapp kunyhót, majd azután az 1870-es évek végén kidolgozta az országára jellemző, áttelepítésre alkalmas épületek közös gyűjteménybe való összehozásának a programját. Az ennek nyomán, 1880-tól megkezdett épületkiválasztás és 1885-től sorra kerülő megvalósítási munkálatok eredményeként 1891-ben nyílt meg a világ legelső szabadtéri múzeuma, a stockholmi Skansen. 95 Ma már megfelelően értékelni tudjuk ezen újszerű múzeumtípus létrehozásának a jelentőségét, a maga korában azonban a Skansen eleinte csupán szűkebb területen tudott követőket vonzani. Igaz, saját hazájában már a megnyitásának évében, 1891-ben Lundban is megalapították a helyi szabadtéri gyűjteményt, majd 1899ben a nyomukba lépett Örebo, 96 de a határokon túl a századfordulóig csak a Svédországgal akkor perszonálunióban lévő Norvégiában, majd pedig Dániában, végül Észak-Németországban hatott a kezdeményezés. Norvégiában 1894-ben alapították meg a szabadtéri múzeumot - és 1902-ben nyitották meg —, ekként fejlesztve tovább az 1881-es terv alapján, 1884-88 között a bygdóyi királyi birtokra áttelepített népi építményegyüttest. Dániában 1897-ben vetették meg az „épületmúzeum" alapját, a megnyitás pedig 1901-ben vált lehetővé. 1899-ben az észak-németországi Húsúmba is bevittek egy környékbeli parasztházat, itt azonban már nem került sor továbbfejlesztésre. 9 7 Az áttelepített népi építményeknek múzeumi állandó kiállítás keretében való fenntartása tehát az első megvalósítást követő években Európa jelentős részen még nem kapott komolyabb visszhangot. Ezzel szemben továbbra is nagy mértékben vonzó maradt az 1873-ban Bécsben testet öltött „kiállítási falu" példája, különösen pedig Közép-Európában. Sőt átvéve a világkiállításokon sikert aratott megoldást, a nagy nemzeti kiállításoknak is részévé vált a „néprajzi falu," 98 Hazánk szomszédságában például az 1894-ben Lvovban (Lemberg) megrendezett kiállításon hat házzal került felállításra és 12 telekkel az 1895-ös prágain. Közép-Európából a legkésőbbi üyen nagy népi épületbemutatóra vonatkozó elképzelés 1914ből ismert, megint Prágából, ezt már mintegy 80 építményre tervezték — az első világháború azonban meghiúsította a kivitelezést. 99 A magyarországi millennium megünneplésére rendezni kívánt nagyszabású kiállításnak a terveibe, illetve az annak részét képező néprajzi tárgy be mutatónak a programjába ugyancsak beiktatták a tervezés kikristályosodási szakaszában, 1893-ban a néprajzi falut.! 00 A most elmondottakból it élve, egészen természetesnek kell tartanunk, hogy Magyarország is éppen ilyen eleve rövid életűnek szánt kiállítási falunak a megépítésére vállalkozott; történetietlen tehát a néha még napjainkban is fel-felmerülő számonkérés : miért nem igazodtunk már annak idején az épületek fennmaradását biztosító gyűjtemény, az akkor azonban még csak alighogy üzemelni kezdett svéd Skansen példájához? Mindamellett meg kell mondani, a népi emlékek összegyűjtésére élénken figyelő építészeknek a körében minálunk is felmerült a gondolat, hogy a falu múzeumként való megőrzésre alkalmas kivitelben készüljön. Az Építészeti Szemle 1893-as évfolyamában ugyanis NYIZSNYAY Iván a leendő kiállítási parasztházegyüttesről írva, arra figyelmeztet, hogy a kivitelezésnél „tekintettel lehetnének egy igen fontos szempontra. Nemcsak az időleges néprajzi kiállításnak, hanem állandósított alakjának, a néprajzi múzeumnak is leghelyesebb elrendezése a pavillon-rendszer, természetesen parasztházak által képviselve. Nem okozna igen nagy költség különbözetet, ha e házakat mindjárt állandó használatra építenék. Hisz az úgy is elengedhetetlen, hogy a néprajzi tárgyak zöme állandó hazai ethnographiai múzeum számára megtartassék." 101
