Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Közlemények - VARGHA LÁSZLÓ: A népi építészet fogalomköre, a néprajzi jellegű építészeti alkotások meghatározása és értékelése

3. kép. Lakóház. Tiszaluc. (Borsod m.) Ép. 1920-1930. között. Felv.: 1967 - Városi mintára épült fatornác; ácsmunka. saját maga, vagy közösségben (mint kaláka, társulás, kölcsönösség), manapság már leginkább falusi kismesterek, mesteremberek közreműködésével együtt, a saját szükségletére építi (építette). A népi építkezés esztétikája is elsősorban a benne eltelt, leélt életmód számára szolgáló ésszerű szépségigény megfogalmazása és kivetítése. Ahogy Viski Károly meghatározta; „értelmi szépség" van (volt) bennük". A, bevezető referátumnak az a meghatározása, megállapítása tehát, amely szerint a népi építészet az egyedüli, ami nem az uralkodó osztály, hanem a dolgozók sajátja, a dolgozó nép építészete,,..." —(idézem és újból hangsúlyozom: kizárólag „a dolgozó nép építészete" ?) oly mértékben és elvontan általánosítható, hogy ez a fogalmi meghatározásnak szánt megállapítás jelenlegi ismereteinek alapján sem történeti-néprajzi sem műszaki-építészettörténeti szempontok alapján nem értelmezhető. Az idézett meghatározás, s az ebből adódó következtetés tehát szakmai ismereteink és a társtudományok - az interdiszciplináris, a több tudományágra kiterjedő, több szakterületet közösen érintő követelményeink alapján nem tekinthető megfelelőnek és nem fogadható el. A magyar népi építészet — s ennélfogva a népi műemlékek (a néprajzi jellegű műemlékek) kérdéseit rövid öszszefoglalásban érintve, akaratlanul is felmerül ennek a fogalomkörnek, kérdéscsoportnak sajátos — történeti-néprajzi és műszaki-építészettörténeti - kettősége. Ez a látványos ellentét, részben tudománytörténeti eredetű, 4. kép. Lakóház. Köröm. (Borsod m.) Ép.: 1950 körül. Felv.: 1961. - Előregyártóit betonelemekből épült oszlopos tornác.