Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

33. kép. A Közép-Tiszavidék tájegység telepítési terve nemcsak a bemutatás szempontjából számbavehető korszakot és lakóépületeket tekintettük át, hanem ezen épületek előzményeit is, megkísérelve vázolni kialakulásukat is. A régészeti anyag alapján úgy véljük, hogy az északi magyar ház már a fejlődés kezdetén elválasztható az alföldi ház fejlődési magjául szolgáló épületektől. Az Árpádkortól kezdve feltűnik egy olyan lakóháztípus, ahol a rendszerint kőből készült kemence nem a délre nyíló bejárattal szemben, hanem a bejárat mellett van, és amelyet az északi magyar ház legkorábbi megjelenésének tekinthetünk. A XIV-XV. századból pedig már úgy tűnik, az a téglalap alapra emelt ovális belső terű kemence is kimutatható, mely a későbbiek során jellegzetes tüzelőberendezése lesz ennek a területnek. A megye déli részén megmaradt legkorábbi épületek a XVIII. század végéről azt bizonyítják, hogy ez a terület az alföldi magyar háztípushoz tartozik. Ezt a lakóházat képviseli a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba áttelepítésre kerülő Igriciből származó lakóház, melyben a bontás során a szobai kemence mellett feltártunk egy másik, a konyhában lévő kemence helyét is, és ez az elrendezés nagymértékben egybevág azzal, amit az Alföldön, pl. Kecskemét környé-