Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)
Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)
29. kép. Mezőkövesd, Akácfa u. 16. sz. tüzelősói A mezőkövesdi nagygazda tüzelősói mellé egy, használatában az egykori garmadás színből pelyvatartóvá vált, a szálláskertekre mindenképpen jellemző építmény elhelyezését is tervezzük. 201 A mezőcsáti lakóház telkén egy nyárikonyhát és kamrát tartalmazó épületet is fel fogunk építeni, mely 1875-ből származik, és funkcionálisan megegyezik azzal az építménnyel, mely egykor a mezőcsáti ház telkén állt. 202 (32. kép) A községháza, mint a hasonló falusi építmények egyik kiemelkedő képviselője, valamint a tüzelősólak, rendkívül szerteágazó kérdéseik miatt azonban külön tanulmányt érdemelnek, így itt ezekkel nem foglalkozunk. • • • A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegységének bemutatásakor nem arra törekedtünk, hogy leíró jelleggel ismertessük az egyes áttelepítésre kiszemelt épületeket, hanem igyekeztünk áttekinteni a tájegység területének, a Borsod megye déli részének település- és építéstörténetét. Ezzel úgy véljük, hogy sikerült valamennyire érzékeltetni azt a tudományos munkát, mely megelőzi, illetve alátámasztja egy-egy épületünk kiválasztását, mely indokolja, hogy az épületeket a Múzeum területén hogyan, milyen településszerkezetet modellezve helyezzük el. A tanulmány bevezetőjében vázoltuk azokat az elvárásokat, melyeket a tájegységgel szemben támasztottak, összegezésül áttekintjük, hogy az az elmondottak alapján, mennyiben felel meg a Közép-Tiszavidék tájegység ezeknek a szempontoknak (33. kép). A településtörténet áttekintéséből kiviláglott, hogy Borsod megye déli részén a szálláskertes településforma csak a terület török alóli felszabadulása után, gyakorlatilag a XVIII. század elején alakult ki. Ezen a területen úgy tűnik, elsősorban nem az állattartás, illetve annak is extenzív, piacra termelő változata hívta életre ezt a települési formát, hanem kialakulásában nagy jelentősége volt a földművelésnek. A terület jellegzetes településformájának felbomlása a XIX. század első felében megindult, de csak a század második felében erősödött fel ez a folyamat, és a szálláskertek tömeges eltűnése az 1870-es évektől kezdve tapasztalható. Ez a tény egyik időbeli határát adja a tájegységnek, azaz csak XIX. századi vagy
