Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

25. kép. Mezőcsát, Mátyás u. 35. sz lakóház udvari, ívesoszlopos tornáca di nagygazda háznál azonban az ablakkereteket faragott kőből készítik,

1 97 felette gyakran félköríves vakolatornamenst alakítanak ki, a homlokzat felső részét párkánnyal zárják le, és függőlegesen lizéniákkal tagolják. A tornác kiképzése is hasonló változáson megy keresztül, a legalapvetőbb módosulás az, hogy a hengeres oszlopokat négyzetes keresztmetszetűek váltják fel, és az oszlopok közét nem tömör fal, hanem deszka mellvéd tölti ki. A boltívek elvesztik súlyosságukat, mindössze egy tégla szélességűek, miáltal egészen nyilvánvalóvá válik, hogy csak díszítő és nem teherhordó szerepük van.

198 A feltételezhető előkép a kisnemesi lakóház Üyen módosulása Mezőkövesden jól beleillik abba a folyamatba, melyet a parasztstüusok kialakulásának neveznek,

199 párhuzamos a sajátságos „matyó" viselet, tágabban díszítőstílus kialakulásával, és úgy véljük, hogy ennek építészeti megfogalmazásának tekinthetjük. A kisnemesi és a módos paraszti lakóház kialakulásával lényegében lezárul az a fejlődési folyamat, melyet a X—XI. századtól a XIX. század végéig áttekintettünk. Egyes településeken, így Mezőcsáton, Mezőkövesden, vagy például Mezőkeresztesen a főútvonalak mentén kialakult még egy zárt utcasoros beépítés, de ennek vizsgálata már kívül esik e tanulmány keretein. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegységében természetesen nemcsak lakóépületeket fogunk bemutatni, hanem egyéb építményeket is. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a halmazosan kialakítandó lakómag központjául szolgáló községháza Nemesbikkről. (28. kép) A községháza pontosan nem datálható, de nagy valószínűséggel beazonosítható a II. József-féle katonai felmérés térképlapján, így valószínű, hogy már a XVIII. század végén állt, jelenlegi formáját azonban a XIX. század második felében nyerte el. A lakóházakat övező szálláskertekben - a lakóházak számának megfelelően — négy tüzelősólat állítunk fel, közülük kettő Mezőkövesdről származik, ezek vályogfalúak és gádorosak, feltételezhetően a XIX. század közepén épültek, egyet-egyet pedig Mezőcsátról és Tiszatarjánból.

200 (29—31. kép). A mezőcsáti tüzelősói a sövényfalu építkezés ritka emléke területünkön, erőteljes gádora is arra vall, hogy a XIX. század első felében épülhetett, a tiszatarjáni, vályogfalú, és gádor nélküli ól valószínű azonos korú a vele egy telken álló lakóházzal, azaz az 1850-es években készíthették. 0 1 2 3m 26. kép. Mezőcsát, Mátyás u. 35. sz. lakóház alaprajza