Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)
Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)
19. kép. Mezőkövesd, Tölgyfa köz 19. sz. lakóház üstökének szerkezete Az épület födéménél, mint láthattuk, ezen épület esetében is nagy a valószínűsége, hogy a konyha első része és kamra nem volt lepadlásolva. Ennek ellenére itt visszaállítjuk a bontáskori födémet, ugyanis, a kamra esetében a födémnélküliség olyan követelményekkel járna, hogy nem tudnánk hitelesen rekonstruálni ennek a helyiségnek jól ismert kettős használatát, azaz, hogy egyaránt szolgált tároló és hálóhelyül. A negyedik helyiség, a szín, természetesen födém nélküli lesz. A mezőkövesdi „matyó ház" az egyik legismertebb a magyar népi építkezés irodalmában. 149 ISTVÁNFFY Gyula múlt század végi leírásától kezdve nagyszámban jelent meg leírás, rajz, fénykép erről az épületről, 150 házfejlődési teóriát alapozták rá. 151 Ezt a nagy népszerűségét a kétségtelenül rendkívül jellegzetes tetőformájának, az üstök-nek köszönhette. Ennek eredménye viszont az lett, hogy a ház többi része kevesebb figyelmet kapott, a leírások egy része magelégedett az első közlés, az ISTVÁNFFY Gyula által leírtak átvételével. 152 A mezőkövesdi házak jellegzetes alaprajzi elrendezése a XIX. században a még ma is álló, és valószínű ekkorra datálható épületek alapján is a szoba-konyha-kamra és esetenként a szín 153 volt. Ez utóbbi úgy épült, hogy a ház végének lekontyolását csak a kamra végfalánál kezdték meg, és a kontyolást a sarkokon oszloppal, vagy esetleg falakkal feltámasztották. Az ISTVÁNFFY Gyula által közölt alaprajz már ennél eggyel több helyiséget tartalmaz, 154 a hombárral ellátott éléskamra az újabb helyiség, és ez azt is mutatja, hogy a század második felében-végén kialakult íves-oszlopos tornácos nagygazdaháznak megvoltak az előzményei az alaprajz fejlődésében. A lakóházak falanyagáról szólva először a vázszerkezetes sövényfalról kell megemlékeznünk. Ennek jelentősége Mezőkövesden már a XIX. század elején sem volt nagy, ISTVÁNFFY Gyula nem is innen, hanem Tardról írja le készítését, 155 és HERKELY Károly is, mint az 1850 körül született öregek halvány emlékeként említi csak meg. 15 6 Az ugyancsak HERKELY Károly által leírt verettfal sem volt nagyjelentőségű a város építkezésében, 157 mert olyan, statisztikai átlagot is mutató tűzvész alkalmával, mint amilyen 1896-ban volt, a leégett 10 háznál „... a' falak mind fekete sár tégla"-ból készültek" 158 és általában, a XIX. század végi tűzkár jelentések, ha megemlítik a fal anyagát akkor csak sár vályokiól, fekete sár tégla-ré\, vagy egyszerűen vályok-iól szólnak. A födém általában elkerülte a kutatók figyelmét. Mindössze HERKELY Károly emlékezik meg arról, hogy „Az általgerendák közét bedeszkázzák és letapaszolják, miáltal létrejön a padlás." 159 Ez a deszkás födém azonban nemcsak a XIX. században, de még a XX. század elején sem volt általános. A tipikus az a megoldás volt, amit a Honvéd utcai háznál tapasztalhattunk, azaz, hogy a keresztgerendákra hosszában nádat fektettek, melyet azután felülről vastagon (20 cm-t is elérőén) bevályokoltak. A XIX. század végi tűzkár jelentések, ha megemlítik a födémet, akkor Üyent említenek, pl. 1894: „... padlása pedig vékony nád tapaszos volt, ...> }160 Az épületek faláról, födéméről a leírások elnagyoltak, a tetőszerkezet, tetőforma annál nagyobb figyelmet kapott. Ez az ágasfás-szelemenes, hátul gyakran konty olt, és elől is egy sajátos kontyolású, az üstökös szerkezetnek Mezőkövesden az ismerteken kívül mindössze egy saját20. kép. Egykori üstökösház, a szelemengerenda végében betömve az üstök él szaru fájának helye (Mezőkövesd, Alkotmány u.)
