Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)
Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)
ja r WÈÉ. ilil ispipp ll« : «lia!iiii| I m — — — r r r L L 0 1m 15. kép. Mezőkövesd, Honvéd u. 12. sz. lakóház üstökének rekonstrukciója másik elkeskenyített vége, és faszeggel vannak összeerősítve. A szarufákat nem csapolták bele a sárgerendába, mindössze felfekszenek rájuk. A léceket a szarufákhoz eredetileg csak gúzzsal kötötték hozzá, ez a bontáskor még több helyen megfigyelhető volt, és a lecsúszás megakadályozására a szarufákba több helyen faszeget vertek a lécek alá. Az épület náddal volt fedve, több helyen javítást lehetett megfigyelni, mely gyakran gyékénnyel, esetenként kukoricaszárral történt. Az épületet 1969-ben bontottuk, és bontási módszereink nem voltak még olyan kialakultak mint ma, tapasztalatunk is kevesebb volt. /alószínű ennek is köszönhető, hogy a tüzelőberendezésre vonatkozóan az épület adta nehézségeket nem sikerült áthidalni. A bontást megelőzően egy sípkémény állt a konyhában, a szobában nem volt kemence, és a konyhában sem voltak meg a padkák. A sípkémény mindenképpen másodlagos volt, alsó részében téglák is voltak, a kéményfej teljesen téglából készült (a kamrában is volt egy ilyén másodlagos kémény). A konyha és szoba közötti fal tapasztásának leverése után azonban nem került elő a kemence szája — a fal teljesen egységes, minden nyom nélküli volt. A fal így másodlagosnak tünt, bár anyaga teljes mértékben megegyezett a hátsó hosszú homlokzat vályogtégláival. A fal későbbi eredetét az sem igazolta egyértelműen, hogy nem volt bekötve a hosszirányú falba, mert a harántfalak máshol sem voltak bekötve. A kémény azonban egyértelműen kirajzolódott, a már korábban említett kettős gerenda, a mestergerenda, valamint a konyha-szoba, és a hátsó hosszú homlokzat fala felett. Ez a kémény nem foglalta el a konyha hátsó részének egészét, mindössze annak körülbelül kétharmadát. Ez a féloldalas szabadkémény vályogból készült. Az ajtók és ablakok közül az ablakok cseréltnek bizonyultak, a kamrán például háromszárnyú üvegezett ablakot találtunk, de a szoba ablakai is csak a XIX. század végéről származhatnak. Az ajtók ácstokosak, puhafa lapokkal, vasalásokkal. A bejárati ajtón megtalálható volt a léc félajtót tartó vasbilincs (16. kép). A lakóház újrafelállítási tervének elkészítésénél a négyhelyiséges alaprajz mellett döntöttünk. Korábban felmerült, hogy a mestergerenda és a szelemen toldása miatt eredetileg nem kéthelyiséges volt-e az épület, de ennek más adatok ellentmondtak. Egyrészt maga az, hogy a mestergerenda toldása nem feltétlenül jelenti az épület toldását, hanem, mint az igrici ház esetében is láthattuk, utalhat ez a kamra lepadlásolatlanságára is. A szelemengerenda toldása szintén nem volt döntő bizonyíték, mert ez úsztatott szálfából készült, tehát nem tetszőleges, hanem meghatározott méretű gerenda állt az építkezők rendelkezésére. Ezt támasztja alá az is, hogy más mezőkövesdi épületek esetében is tapasztalhattuk az ilyen toldást, anélkül, hogy az épület maga toldott lett volna. 148 A hátsó hosszirányú fal, mint említettük, egységes volt, ez sem utalt az épület bővítésére, s az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a meglehetősen bőséges építészeti leírások Mezőkövesdről soha sem említik a kéthelyiséges házat. A tetőszerkezetnél — az épületen talált nyomok alapján, az irodalmi forrásokat figyelemb evévé rekonstruáltuk az üstök-szerkezetet. A tüzelőberendezéseknél a szobai kemencét analógiák alapján állítjuk fel, hasonlóan a konyhai tüzelőpadkát, és rekonstruáljuk a szabadkéményt. 16. kép. Egyszárnyú fatáblás ablak, Mezőkövesd, Pipacs u. 2. sz.
