Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

ban különítették el a határt a nemesek és az úrbéresek, az egykori jobbágyok között.

113 Itt is ekkor kezdik építeni a nagyméretű, 2-3 holdat is elérő egykori kertekbe az íves-oszlopos tornácos 4-5 helyiséges gazdaházakat.

1 14 A falvakban is ekkor indul meg a szálláskertek felbomlása, így például Tiszatarjánban az 1850-es években épült lakóház egy korábbi szálláskertbe, a tűzelősóllal szembe

115

; Oszláron ugyancsak szálláskertbe építi 1891-ben a nemes Lükő család íves-oszlopos tornácos házát.

116 Szentistvánon már az 1863-as térkép néhány lakott kertet jelöl,

117 és sorolhatnánk tovább a példákat. Az eltérés a mezővárosoktól ezekben a községekben az, hogy a kertek felbomlása lassúbb folyamat, így még az 1930-as években GYÖRFFY István arról tudósít, hogy a szálláskertesség „A borsodmegyei Szentistvánon, Gelejben azonban még elég jól megmaradt,"

118 és ugyanott Mezőkeresztes 1910-et követő, néhány év alatt lezajló kertfelbomlásáról is hírt ad.

119 A településtörténeti kérdések taglalása, és a belőlük adódó következtetések levonása után tekintsük át DélBorsod mezővárosainak és falvainak építéstörténetét a XVIII. századtól a XX. századig. A XVIII. század elején bizonyára rövid ideig még álltak azok az ideiglenesnek tekinthető hajlékok, melyek sokaságáról a nagy alföldi városokból is beszámoltak. Mezőkövesden egy 1837-es visszaemlékezés így számol be erről az időszakról: „Kövesden a Házak rendetlenül összevissza vágynak építve — mert utolszori elpusztuláskor aki visszahúzódott, ideigleni megmaradhatására akárhol tsak holmi kunyhót és földalatti Lakhelyet galyabított magának, amiből osztán idő múlva Istennek hála! békesség idején, házat építettek."

120 A mezőkövesdi visszaemlékezés egész Dél-Borsod nagyon is hasonló sorsát világítja meg. Ezekről az építményekről többet nem is tudunk, de a táj építészettörténete szempontjából nem is bírnak nagy fontossággal, hiszen nem egy fejlődési folyamat következő állomását, hanem egy időszakos visszaesést jeleznek. Az első épületeket a XVIII. század végéről ismerjük a dél-borsodi területeken. Ezek tipikus alaprajzi elrendezése a szoba-konyha-kamra tagolás. Egy 1793-ban épült nemesbikki épületnél felmerül annak a lehetősége, hogy az eredeti szoba-konyha épületrészt egy kamrával és még egy szobával később kitoldották, ugyanis a mestergerenda csak a konyha-kamra feléig ér/ 21 de tapasztalataink szerint az Üyen mestergerenda-toldás nem feltétlenül későbbi bővítés eredménye. 6. kép. Igrici, Tompa Mihály u. 3. sz. lakóház